27 éves 3 gyerekes anyuka vagyok. Sokszor érzem magam rossz anyának mert gyakran elvesztem a türelmem és kiabálok. Mit tegyek azért h türelmesebb legyek?

Többet kell olvasnod a gyerekek testi-lelki fejlődéséről, h megértsd a viselkedésüket. Fiatalon lettél anya, ez lenne baj, de lehet, h ez a tanulási folxyamat nálad kimaradt. Pótold. A kiabálás nem segít, a gyerek nem fog jobban szót érteni tőle. Csak azt éred el, h vissazkiabál. Vagy félni kezd tőled. Vagy később szólhatsz 30x is akár, h menjen fürödni csak a kiabálást fogja komolyan venni. De tudja, h addig még van 20 perce, még lemegy 1 rész a kedvenc rajzfimjéből.

Szóval itt neked kell magadat fejlesztened, h nagyobb legyen az önkontrollod, h türelmesebb légy és következetesebb.

Én ebben úgy segítettem a feleségemnek, hogy a szófogadatlan fiamat leültettem szemközt velem, és elmagyaráztam neki, hogy nem beszélhet vissza az anyjának, és fogadjon szót. Megfenyegettem, hogy ha a jövőben előfordul, akkor az összes játékát felviszem egy napra a padra.

Másnap újra arra mentem haza, hogy engedetlenkedik, és fölhordtam a játékokat a padlásra. Volt nagy csodálkozás, sírás-rívás, aztán hüppögés. Mondjuk így is tudtunk játszani, mert a díszpárnákból és plédből építettünk bújkálósátrat, megszámláltuk a perselyben lévő gyűjtött pénzét, és hasonlók.

Másnap, amikor lehoztam a játékokat, újra figyelmeztettem, hogy fogadjon szót az anyjának, és ne kelljen mindenre több alkalommal figyelmeztetni.

Mindez teljesen nyugodtan, mosolygósan zajlott a részemről.

Azóta sokat javult a helyzet, és csak hébe-hóba kell felemlegetni az anyjának, hogy ha így folytatja, megint a padláson kötnek ki a játékok. Ez mindig használ...

Azért kérdeztem a korukat, mert egy totyogóval irdatlan nehéz, de egy dackorszakos aztán végképp megcincálja az ember idegrendszerét. Akkoriban tőlünk is zengett a ház, azt hittem megbolondulok.

Ha viszont a legnagyobbal van gond, akkor az már nem írható a dackorszak számlájára.

Látatlanban elég nehéz okosat mondani. Nálam az vált be, hogy mivel kicsi a korkülönbség (és ez nálad is előny), hogy hamar ugyanazok lettek a szabályok. Ki lettek osztva a feladatok, kaptak játékostárolót, de utána nekik kellett elrakodni. Volt egy nagy agyelborulásom, akkor üvöltve dobáltam be minden játékot a szemeteszsákokba, na az annyira emlékezetes este lett, hogy azóta csak annyit mondok, hogy pakolás mert megyek a szemeteszsákkal és csak úgy kapkodják a plüssöket.

A feladatok mellett ugyanazok az elvárások (mert igazságérzetük az van..) és nagyon hamar osztom ki a büntetést, így nem jutunk már el az üvöltözésig.

Egyébként nekem is a nagyobbal volt a több bajom, egyszer panaszkodott is, hogy mindig csak vele veszekszem. Ja, csak 10 hisztiből 9 az övé volt. Ha meg szóltam, hogy menjenek fürödni, a kisebbik elindult, ő meg egyből rávágta, hogy de most akart enni még kekszet, ha vacsorázni hívom akkor de épp még csak fél oldal van a könyvből, ha mondom, hogy irány az ágy és ott még olvashat, akkor is tuti mást akart volna csinálni. Bármit mondok, jön a de....

Az a vicc, hogy egyszer mondtam, hogy hoztam csokit, ehetnek nyugodtan. Erre ő: de most nem akarok, én levest szeretnék enni. Nehogy elsőre az legyen már amit én akarok. :-)