Hogyan kezeljem az elkenyeztetett rokongyereket, aki folyton el akar vinni tolunk valamit?

Ó, az én ötévesem is ilyen (szintén kislány).

Félig viccesen azt szoktam mondani, hogy bróker, ügyvéd, vagy piaci kofa lesz belőle.

Alig bírtam ki nevetés nélkül, hogy micsoda védőbeszédet mondott, és alkudozott, hogy miért is járna neki egy szelet abból a tortából, amit a húgomnak sütöttem (természetesen azonnal).

Amit tanácsolhatok: kitartás és ne engedj.

Nekem a leírtakból az jön le, hogy a gyerek otthon nem érzi azt az egyértelmű családi "falkabiztonságot" érzelmileg, amire szüksége van. Hiányoznak olyan szabályok, amikre pedig szüksége van ahhoz, hogy civilizált felnőtt legyen belőle. Mit tehetsz? Pl édeshármasban elbeszélgettek arról, hogy mit jelent végleg odaadni, kölcsönadni, visszaadni valamit. Hogy mennyire örültök annak amit ti kaptatok tőlük, hogy ő is örült amikor elvitt a múltkor (valamit) és ti legalább annyira fogtok örülni amikor VISSZAADJA (ő! Nem a szülei!) azt ami épp nála van.

Szóval tanuljon meg a gyerek adni, lemondani más javára valaminek az (ideiglenes /végleges) birtoklásáról. Az meg már csak hab lenne a tortán ha adventkor pl a két gyerekkel közösen állítanátok össze cipősdobozt, amihez pl ti adjátok a dobozt és a csomagolást, és az ő szülei fizetik (és ő veszi meg!) az ajándékokat. Ha jól tálalod, teljesen pozitívként fogja megélni, és maradandó emlék lesz. Nyilván a teljes család életszemléletét nem egyedül fogod megváltoztatni.