Egy autista fiatalnak jót tesz ha a szülei mindentől megkímélik? Elkényeztetik?

Szeirntetek ez azért van mert autista ,vagy mert kishercegnek képzeli magát ?

A kishercegség miatt. A szülők gyakran hiszik, hogy helyes megóvni a gyereket mindentől, függetlenül az autizmustól. A srác azért ilyen, mert soha nem várta el tőle senki, hogy egy szalmaszálat keresztbe tegyen, mindent megkapott. Ilyen neveléssel akkor is ezt csinálta volna, ha nem autista.

Hozzáteszem, jómagam is autiként, hogy kifejezetten ajánlották gyerekkoromban is, hogy otthon "fogjanak be" kisebb munkákba, pl. takarítani, apróbb segítség a főzésben, kertben, ilyesmik. Épphogy az nem tesz jót, ha mindentől elzárják a gyereket.

Tesódnak ideje munkát keresni. Kapjon pontos határidőt, hogy addig keressen munkát, különben nincs több játék.

Na, hát persze, mert ez annyira egyszerű.

Ahogy ti gondoljátok.

Az én fiam ugyan még csak 6 éves, de eléggé pesszimista vagyok a jövőt illetően.

Most mondták, hogy aspergeres, de annyira enyhe, hogy 3 éve hordom kivizsgálásra, és mindenhol azt mondták eddig, hogy anyuka nem tud gyereket nevelni. Már én kezeltetem magam emiatt, de komolyan.

A fiam olyan szinten ellenáll mindennek, hogy nem tudjátok elképzelni.

Tudom, hogy már most rá kéne szoktatni a házimunkára, de ha nem akarok napokig, szó szerint vegyétek, napokig tartó hisztit, akkor inkább nem is kérem meg semmire.

Az ilyen gyerekekre azt szokták mondani, hogy csak a pozitív motiváció hat. Már, amikor.

Pl. én kekszet adok neki, hogy el tudjam rángatni a fejlesztő pedagógushoz. Már megkaptam azt is, hogy nem kéne, mert lassan már az ágyból kikeléshez is jutalmat kér. Van, amikor ez sem érdekli:

- ma nem kérek kekszet, de nem csinálom, amit mondasz.

A férjem azért hajlandó felvenni a kesztyűt, sokszor napokig tartó hiszti van, ha próbálja rávenni arra, amit mi akarunk, aztán másnap jön a beírás a másik gyerekem ellenőrzőjébe, mert őt is kikészíti ez a helyzet. Ha itthon veszekedés van, akkor ő is frusztrált a suliban.

A szakembereknek sincs igazán ötletük, azt mondták, ha nem megy, nem kell erőltetni.

A napi munka értékelésére bevezettünk egy táblát, este ha jó volt, napocskát kap. pl. Ovi, evés, fürdés, közös játék. Hát, ha napocska van, nagy a boldogság, de merjek csak felhőt rajzolni. Volt, hogy reggelig ordított, hogy töröld le. Úgyhogy ezt is inkább elhagytuk.

Nem tudom, hogy ez hova fog vezetni, de valószínűleg oda, ahol ti is vagytok.

Én nem mondom, hogy ez a jó, de sajnos a szülők egy ilyen gyerekkel annyira egyedül vannak a problémával, semmi segítség, csak a kritika, hogy sodródnak csak, és ráhagynak mindent a gyerekre a békesség kedvéért. S visszaél vele, persze.

Engem is bírál mindenki. Idegen öregasszony a boltban, amikor rákezdi a gyerek a hisztit. Hogy miért nem szólok rá. Hát minek szóljak rá. 6 éve rászólok mindenért, úgysem használ, hát hadd bőgjön, majd abbahagyja, én már immunis vagyok rá.

Amikor bejelentem a fodrászhoz, és elém vágnak bejelentés nélkül, aztán a gyerek rákezdi a hisztit, hogy ő nem tud várni. Aztán még az öregasszonynak áll feljebb, hogy a gyerek nem tiszteli az öregeket.

Szóval én alapban rosszul vagyok attól, ha valaki elkezdi kritizálni az ilyen szülőket. Gyere el egy hétre, mutasd meg, hogy kell jobban csinálni. Szívesen tanulok!

Pedig kritizálod, keményen, a betegség szót időzőjelbe teszed, és azt írod, hogy el van kapatva.

Kívülállónak ez csakugyan úgy tűnhet, hogy el van kapatva, de szakmai segítség nélkül a szülő nem tehet mást, minthogy mindent ráhagy a gyerekre.

Napirendet kell neki csinálni, kitenni a falra, szokja meg pl. hogy délután segít az apjának a ház körül,különben elmarad a szokásos jutalom, amit amúgy alapból megkap.

Nálunk 6 évesen ez szó szerint vedd fél éves hiszti volt, csak akkor kap csokit, ha eljön velem a fejlesztő pedagógushoz. Egy felnőtt férfinél nem tudom ez mennyi ideig tart, de nem biztos, hogy apukádnak lesz ereje ezt egyedül végigcsinálni.

Nálunk most az megy, hogy mondja a gyerek, hogy szeretnék csokit, akkor menjünk a fejlesztésre. Már be van tanítva. El sem fogadja, ha előtte nem csinált semmit. De nagyon-nagyon nehéz volt!!!

Igazad van, az autizmus nem betegség, hanem fogyaték, és nem nevelési hiba.

Igenis jogom van kritizálni téged, mert olyan dolgok miatt ítélkezel mások felett, amiről a leghalványabb gőzöd sincs.

Ha ennyire jól tudod, mit kéne csinálni, akkor miért nem osztod ki apád, hogy mit csináljon, elvégre annyira tehetetlen, hogy biztos neked sem kenne le egy pofont érte.