Másnál is nehezen ment a tanulás elso osztályban?

Hagyd. Most ölöd ki belőle a belső motivációt a tanulásra.

Az alsós tanulmányi eredmény sehol nem számít, viszont egy életre így lehet megutáltatni vele a tanulást. Ha ez a cél, akkor nem szóltam, akkor folytasd.

Elsős gyerek mi a csudát tanul ????

Nalunk nem volt ilyen a suliban max gyujto munka falevel termenyek virag stb...

Nekem van elsős gyermekem.

Nem minden nap olvasunk, de heti párszor biztos, 5-10 perceket. Néha csak előveszi a régi könyveit. (Bogyó és Babóca pl.:)

Matekot hónapokig naponta gyakorolt, önszorgalomból, azt nagyon szereti.

Az írás eleinte borzasztó nehéz volt, nem mentek a legegyszerűbb betűk sem. De most már rendben van, csak naponta 10-15 szót diktáltam neki, és hagytam tovább játszani.

Én ott vagyok napközis, ahol ő tanul. Tehát látom napközben is, hogy mit csinál, ill. mit nem...

Ne kiabálj, hanem jutalmazd! Találj ki valamit. Matrica, pontok, program stb.

Az előttem szólóknak igaza van: nem szabad kiabálni vele a tanulás miatt!!! Az én lányom másodikos. Egy csendes, visszafogott, szabálykövető gyerek. Az oviban anno érdeklődő volt, olyan dolgokat is megtanult, amit az ő korában még nem kell feltétlenül tudni (és sok ovis társa hasonlóképpen ilyen volt). Az iskolába kerülve eleinte még lelkes volt, érdeklődő. Aztán szépen lassan kezdett alább hagyni az érdeklődése. Most, második osztály év végére odáig jutottunk, hogy alig várja, hogy kitörjön a nyári szünet. Mostmár elértük, hogy még szorong is, mert az új projektje, hogy rágja a körmét!!!

Itthon megcsinálja ugyan a házi feladatot (amiből szinte minden napra jut az egész napos tanítás mellett!!!!!!!!), de szinte könyörögnöm kell, hogy vegye már elő a könyvet... A hétvégék mindegyike egy rémálom, mert tornyosul a házi feladat. Tavaly (elsőben) még én is mérges voltam, ha húzta az időt, hogy leüljön tanulni. Pedig jó képességű, okos, környezetismeretből versenyeket nyer, jól rajzol (versenyekre jár), táncol... Egy családias hangulatú iskolába járatjuk, ahol különben még jól is érzi magát. Mégis egy nyűg az egész.

Tavaly év végére kezdtem "felébredni", hogy A GYEREK NEM LUSTA, hanem FÁSULT!!! A Te lányoddal ugyanez lehet. És ez nem a Te hibád, legkevésbé az övé!!!!! Egyszerűen ezt teszi velük a túlzott mennyiségű tananyag, a nagy elvárások, az állandó megfelelés, az állandó fegyelmezés! Gondold csak meg: mi napi 8-10 óra munka után ki vagyunk bukva - felnőttként. Ők egész nap fegyelmezve vannak ugyanennyi időn át: reggel: "öltözz már! reggelizz! húzd a cipőd! induljunk már!". Az iskolában: "figyelj jobban! vedd elő a könyvet! áll be a sorba! ne hangoskodj! gyere a táblához! válaszolj a kérdésre!" És akkor még ezek után jön este otthon: "csináld a házit! gyakorolj! ne úgy írd, radírozd ki! egyed már azt a vacsorát! mosd meg a fogad!" stb.

Szóval oké, persze, vannak szabályok, amiket be kell tartaniuk, de a suli - hidd el! - sok nekik! Én már ott tartok, hogy sajnálom ezeket a kis gyerekeket!

Nekem több diplomám van, nem azért beszélek az oktatás ellen, mert magam sem tanultam, és így könnyebb. Egyszerűen az a meglátásom, hogy ami folyik az oktatás terén, az elképesztő!

Én most ott tartok a lányommal, hogy leültetem ugyan megcsinálni a házi feladatot, de nem bántom. Megértem őt, és ezt el is mondom neki. (Na, nem azt, hogy mi az őszinte véleményem az oktatási rendszerről!) Jutalmazom, dicsérem, és próbálom lazábban kezelni az egész iskola kérdést (nem vagyok olyan kapitányos vele), és igyekszem érdekessé tenni számára a tananyagot. Sok türelem kell hozzá és idő (amiből nekem speciel most alig van: 5 hete született a kisebbik lányom).

Viszont hidd el, hogy sajnos nagyon sokan tapasztaljuk, hogy éppen az iskola az, ahol a gyerek elveszíti a normális érdeklődését, a lelkesedését, és (ahogy itt már írta valaki) motiválatlan lesz. Ha még otthon is kiabálsz vele (amit sokan elkövetünk, amíg fel nem ocsúdik az ember!), akkor aztán végképp azt érzi majd, hogy a tanulás az egyik legrosszabb dolog a világon!