Kitalált barátok 5 évesnél? Aggódjak vagy normális?

Fura lesz amit írni fogok azt mondják, h ez normális, (más szülőktől hallottam én is ilyesmit) a gyerek elvan a saját kitalált fantáziavilágában.

DE: az én privát véleményem szerint (szülő vagyok, nem szakember) nem az. én nagyon megijednék ebben az esetben és rögtön arra gondolnék, h a valós élet nem elégíti ki az igényeit (pl. több barátra vágyik) és így a képzeltben éli át ezeket. Persze most lehet arról vitatkozni, h ez egyáltalán nem ártlamas és fejlődik a képzelőereje, sőt még egyenesen hasznos is egyesek szerint, de szerintem nem így van. Egyszerűen arról van szó, h jobb neki egy kitalált világban, kitalált személyekkel, mint a valós életben és ez nagyon szomorú.

Én elkezdenék többet közösségbe járni, le a játszótérre, áthívni korabeli kisgyermekes barátokat, ismerősöket stb., és megfigyelném utána a viselkedését.

4es! nem feltétlen van igazad.az én gyerekem is sokat volt közösségbe,sokat foglalkoztam vele-mégis volt ilyen korszaka..

Persze én is megijedtem előszőr-mert azt hizttem valami nagyon nem stimmel nála.

Aztán amikor rákérdeztem,hogy:"kislányom látsz valakiket?vagy kihez beszélsz?"

akkor csak annyit mondott hogy: Jaaj anyaaa! csak játszok.. (szinte hülyének nézett a kérdésem miatt :D

Már 9 éves és még mindig nagyon jó fantázája van,most már inkább történeteket ír és ebben éli ki magát.

A lényeg hogy nem feltétlen jelent gondot.De persze ha a kérdező úgy érzi hogy nem stimmel valami vele akkor viszont jobb utána járni..

Kislányom hét éves. Régóta van egy képzeletbeli barátnője. Mostmár ott tart, hogy a "barátnak" van anyukája, aki mindent megenged, aki csakis édességet ad a gyereknek ebédre!

Én azt gondolom, legalábbis nálunk így van, hogy azt vetíti ki a gyerek, amit ő szeretne, vagy amit helyesnek lát, hogy hogyan kellene élni.

Nincs ebbe semmi rossz, amíg meg tudja különböztetni a valóságot a képzelettől!

4-es vagyok.

Persze tudom nem biztos, h én látom jól. Nekem ez a privát véleményem, amellett, h én is több ismerősömtől hallottam már hasanlókat.

Kérdező, ha aggaszt dolog egy gyerekpszichologust megér.

Normális. Fiam már kisiskolás volt, mikor kitalált képzeletbeli barátokat. Tartott pár hétig nála... főleg lefekvéskor emlegette őket, és nekik is puszit kellett adnom :-)

Emlékszem az egyiket Nudli úrnak hívták :-)