Hogy a fenébe szoktassam le a lassan 3 évesemet, hogy ne mindig torka szakadtából üvöltsön, ha vmi nem úgy van ahogy ő akarja?

Csinalj ugy, mintha az orditast nem ertened vagy nem hallanad. Hala egnek en fiam csak 1-2 alkalommal volt ilyen, de akkor forgattam a fejem, hogy "je en nem hallok semmit, en csak a halk gyerekeket hallom". Erdekes modon rogton nem orditott, ha akart valamit.

Egyebkent mint kiderult, tobb tesoja van es o a legkisebb, hat lehet azert ordit mert fel akarja hivni magara a figyelmet, hogy csak vele foglalkozz. Ezert is tegyel ugy, mintha csak a halkan beszelo nagyobbakat ertened, es ha abbahagyja az orditast, meglepetten es nagy mosollyan nezz ra, hogy "jee hat itt vagy! Latod, hogy a kiabalast nem hallom, de ha csendben vagy es szepen beszelsz, azt igen?"

Amikor ordít, mond meg neki (próbáld meg higgadtan amennyire lehetséges), hogy így nem érted, hogy mi a gond, mondja el, hátha meg tudjátok beszélni. Ha ezek után sem hagyja abba, próbáld meg kibírni, és nem figyelni rá, amíg abba nem hagyja, akkor is ha földhöz vágja magát, stb. Bírd ki! :) Csak az a fontos, hogy mielőtt ignorálnád, tudasd vele, hogy te kész vagy megbeszélni, mi bántja (ami nem azt jelenti, hogy megveszed neki ezt meg azt, vagy hogy megnézhet még egy mesét, ha korábban azt mondtad hogy nem). Ha nem hajlandó beszélni és nem hagyja abba az ordítást, akkor mindenképpen ignoráld. Pár hét alatt megtanulja majd, hogy ezzel nem megy semmire. Ezen a próbatételen minden szülőnek keresztül kell mennie. Van akinek könnyebb, van akinek nehezebb, ez nem azon múlik, hogy milyen szülő valaki! :) Legyél kitartó és következetes! Sok erői kívánok!

Nem voltatok még vele semmilyen vizsgálaton? Tudom, hogy nem minden gyerek beszél még 2 évesen, de 3 évesen ez a szint, amit leírtál, kissé kevésnek tűnik beszédben. Lehet, hogy összefüggnek ezek a dolgok.

Autista.