Egyes idősebb emberek miért szeretik azt hangoztatni, hogy az ő korukban a gyerekek sokkal hamarabb voltak szobatiszták mint manapság?

Sajnos vannak, akik egy alap biológiai funkcióból is presztízs-kérdést csinálnak.

Én in 90-es vagyok és 4 évesen mondtam le a pelenkába kakilásról, 5 és fél voltam, mire éjszakára se kellett.

Az anyósom meséli, hogy a férjem se akart lemondani a pelusba kakilásról 1992-ben, és '95-ig simán bepisilt álmában. Szó nélkül pelenkázta és nem kerített nagy feneket a dolognak.

Az ilyen emberek egyszerűen nincsenek tisztában a humánbiológiával (emelt biológia érettségit tettem, szakképesítésem nővér)

Én úgy tudom ez végülis igaz kijelentés. Annyiban hogy az hogy valakit bilire ültetnek és oda ürít még nem az a fajta szobatisztaság amit ma annak nevezünk. Ma ha már szól önmaga azt tartjuk szobatisztának. A másik egy tanult inger.

Egyébként ha azt nézem hogy nem kellett pelus (de nem ugyanazt az agyi érést) akkor a 80as években 2 éves kor körül míg ma 3 évesen lesznek szobatiszták a gyerekek. Én 90ben születtem és másfél évesen szobatiszta voltam, anyukámnak 4. gyereke vagyok alig akarta elhinni a többiek mind később lettek szobatiszták.

A szobatisztaság minden gyereknél más időpontban jön el. A lényeg az, hogy nem kényszeríteni kell a gyereket, hanem felismerni, hogy ő maga tulajdonképpen mit is akar. Hibás az az elképzelés, hogy ezt történelmi kor befolyásolja. Pl. a középkorban paraszti családoknál nem is volt igazán a mai értelemben vett szigorú szobatisztaságra szoktatás.

5 éves korig a gyereken csak ingecske volt alsónemű nélkül, és csak azt tanulta meg, hogy kint a kertben ürítsen, ahogy látta a kutyát, kecskét is. Ebből később rájött az emberi visszatartásra is.

"Egyes idősebb emberek miért szeretik azt hangoztatni, hogy az ő korukban a gyerekek sokkal hamarabb voltak szobatiszták mint manapság?"

Mert úgy volt.

:-))))))))

Amikor még nem papírpelenkák voltak, akkor bizony sokkal kellemetlenebb volt a gyereknek, hogy pisiben/kakiban volt az alteste. No meg sokszor kifolyt a tartalom a pelenkából, ill. biztos nem volt nagy gyönyör mosni a kakis pelenkákat.

Szóval egyszerűen szülő és gyerek számára egyaránt kellemetlenebb volt a pelenkás lét, tehát mindkét félnek erősebb motivációja volt átszokni valami másra.

Ennyi

A mosható pelenkák között vannak leszoktató pelusok, amik kevésbé nedvszívók.

A kérdésre: szerintem egyrészt egy csomó mindent kevernek az idősebbek és jellemzően úgy torzítanak, hogy az ő gyerekül vmit korábban csinált. Pl Anyu a kislányom 3 hetes korában kérdezgette, hogy hogyhogy nem kap még almát meg rèpát... nyilván az ő 75 évével a 3 hét meg a 3 hónap nem akkora különbség. A szomszéd néni is már újszülött korában a babámnak magyarázta hogy az ő gyerekei megértették, hogy nem lehet ölben lenni mindig és eljátszottak egyedül. Amiket mondott, az 1 évvel később már teljesen helytálló a tipegő gyerekemre...

Másrészr ez olyan, mint a mozgásfejlődés, sokan azt hiszik, hogy ez olyan verseny, ahol az, ha vki vmit korábban csinál, az jót jelez, akkor a gyerek jobb képességű vagy jobban nevelték. Az a koncepció, hogy minél inkább tudsz a baba/gyerek egyéniségéhez, fejlődési üteméhez, ritmusához alkalmazkodni, hosszú távon annàl egészségesebb lesz és jobban ki tudja bontakoztatni a képességeit - a legtöbb "boomer" számára nem érthető, mert a szoci világban egy sablont diktàltaj kb az anyáknak, ami szerint mindenkit nevelni kellett.

Harmadrészt sok ember az anyaságban próbálja megvalósítani magát, ha idősebb és senki se kiváncsi rá, akkor különösen szeret "okosajat" mondani. Legjobb ha az is kiderül a véleményéből, hogy ma mindenki mindent rosszul csinál.

Erre talàltàk ki az "ok, boomer" kifejezést...