Mit csináljunk ebben a helyzetben?

Lányom 3 éves múlt a nyáron, és még maradt 1 évet bölcsibe, mert nem alakult ki stabilan a szobatisztaság. Azóta nagyon szépen fejlődött, illetve inkább összezavar minket. Otthon van hogy egész nap önállóan szól kakinál, pisinél. De olyan is van, hogy hiába kérem meg pisilés után 3 órával, hogy legalább üljön a bilire, nem. Isten őrizz, majd ha ő mondja. Közbe meg persze becsorog, meg van olyan amikor be is kakil. Ébredés után majdnem mindig ráültethető, de egyébként teljesen hangulatfüggő. Azt beszéltem a gyereket nevelő gondozókkal is, hogy sokszor nem csak hogy belefeledkezik a játékba (ez még nem is lenne baj), de KÉNYELMES is. Úgy van vele, hogy anya úgy is tisztába tesz. Lehet hogy idétlenül hangzik, de bizonyos gesztusain látszik, hogy ez az igazság.

Sose erőltettük neki, büntetni se szoktuk miatta, csak elmondjuk hogy legközelebb szóljon, mert ilyenkor anya és apa szomorú.

Kicsit azt veszem észre hogy néha hisztibe megy át a dolog pedig nem görcsölünk rá otthon. Juszt se ül rá a bilire, ha én kérem, még ha már nagyon kell neki, akkor se. (meg apának se persze, és igen, a wc is fel lett ajánlva)

Ti mit tennétek ilyen helyzetbe?