Tanácstalan vagyok: megérett rá vagy nem? Bölcsi kontra otthon!

Azt gondolom, hogy megérett rá, mert képes visszatartani a bölcsiben.

Otthon viszont más a helyzet...hiszen otthon több mindent megtehet, kiadhatja a feszültséget. Lehet belőle úgy jön ki a bölcsis-fegyelem elleni tiltakozás, hogy otthon csak azért is bepisil.

Hogy mit csinálnék? Hát agyam szerint levenném róla a pelust, és tűrném, ha bepisil, és ezerszer is jártatnám a számat (nem bántóan), hogy ne pisiljen be. Szívem szerint pedig otthon megkapná a pelust, és hagynám, hogy otthon magától elengedje majd a pelust, amihez szerintem most csak "feszültségoldásként", "tiltakozásként" igényel.

Azt nem tudom mi a helyes, de hallgass a megérzéseidre, szerintem annál jobbat nem tehetsz.

Nagyon jól írja az első, a megérzéseidre kell hallgatni...

Kicsit hasonló történet a miénk, mint a tiétek. Kisfiamról 3 hónappal 3 éves kora előtt vették le a pelenkát a bölcsiben - pont úgy, mint a Te kislányodról. Ott teljesen flottul ment a dolog, így igyekeztem én is partner lenni. Igenám, de nem szólt, hogy pisilnie kell, viszont ha küldtem, akkor ment, és a bölcsiben is ez volt a tendencia. Szóval "szobatiszta" lett, csak magától nem ment soha pisilni (a kaki viszont sima ügy volt). Aztán elkezdtem itthon nem küldözgetni, akkor az lett az eredménye, hogy mindig becsorgott a pisi eleje. Nagyon kellemetlen volt ez, mert nem csak itthon, hanem vendégségben is. Éjszakára még pelenka kellett, mert full teli volt minden reggelre. 1 évet és három hónapot stresszeltem végig ezen. Ki is vizsgáltattam, nincs-e szervi baj (szerencsére nincs). Aztán egy hónappal a 4. születésnapja előtt közölte, hogy ő aznaptól kisgatyában, és nem pelusban alszik. Egyik napról a másikra gyakorlatilag nem pisilt éjszaka, vagy ha kellett, akkor felébredt rá. És ezzel párhuzamosan a nappali dolog is megoldódott. Mint amit elvágtak.

A több mint egy év alatt végig azt éreztem, hogy igazán nem érett még meg rá (ennek ellenére viszont a pelenkát nem adtam volna vissza rá nappalra), és most már biztosan tudom, hogy igazam volt. Az én kisfiam egyszerűen 4 éves korára érett meg teljesen a szobatisztaságra.

Hogy mit tennék a helyedben? Megkérdezném a kislányt, hogy mit szeretne otthonra. Bugyit vagy pelenkát. Ha a bugyit választja, marad a rengeteg bepisilés (ami változni fog biztosan).

Egyébként lehet, hogy a gondozónőkkel sem ártana kicsit elbeszélgetni erről. Mert alapvetően jót akarnak, csak ez pont az az eset (mint nálunk is), hogy 100-ból 99 gyereknél beválik, és nincs (vagy csak minimális) baleset, de ha pont a Tiéd az az 1 gyerkőc, akkor csak muszáj valahogy együttműködni.

Ja, és persze, érthető, hogy időnként elszakad a cérna, ne is hibáztasd magad miatta. Bőven elég, ha törekszel rá, hogy többet ne csússzon ki a szádon, amit mondtál (bár őszintén szólva az igazat mondtad...). Kitartást kívánok, és azt, hogy Nálatok sokkal hamarabb rendeződjön ez az egész, mint ahogy nálunk rendeződött!

én nagyon komolyra venném a figurát, mondanám, hogy beszélni akarok vele egy nagyon fontos dologról, és elmondanám neki, hogy ha szeretné, itthon lehet rajta pelus, és majd szóljon, ha már itthon is tud szólni. slussz. és visszaadnám rá.

A lányom is ezt csinálta, mint ahogy már a bölcsiben tudott öltözni, enni, kezet mosni, stb, de itthon én etettem, öltöztettem, kezét, száját mostam. ez olyan "szeretetkérdés" az anyához szerintem...

"Akkor is szeretsz, és elviselsz, ha nem vagyok olyan ügyes nagylány, mint ahogy elvárod? "

és ha azt érzi, hogy igen, akkor majd szép lassan átáll...:-)))

én bizony mindenben a gyerekre, és az ösztöneimre hallgattam, és nem bántam meg, a gyerek bizalmánál nekem nincs fontosabb!!!