Miért mondják, hogy egy 6 éves éjszaka bepisilős gyerekre nem szabad pelenkát adni?

A fiamat már 4 évesen küldte a háziorvos nefrológiára, nemhogy 6 évesen!

A nagykönyv szerint 5 éves korig nem gond, ha nem ágytiszta, de azért a gyerekek többsége 4 éves korára már ágytiszta szokott lenni. Hiszen az milyen nagylányos/nagyfiús. 6 évesen igen nagy problémák lehetnek, amit mihamarabb orvosolni kellene (vagy szervi, vagy lelki gondok, bár én az utóbbira tippelek).

A pelenkát én sem ajánlanám. De sok-sok beszélgetést a kicsivel azt igen.

Ha a pszichológus nem talált semmit, lehet el kéne vinni másikhoz. Sőt akár még orvoshoz is elvinni másikhoz.

Mert volt már olyan a történelemben, nem kevésszer, hogy két orvos más és mást mondott. Az egyik nem talált semmit, a másik meg súlyos bajt állapitott meg. Ha az elsőnél maradt volna már nem élne.

Jó ez durva példa volt, de talán elgondolkodtató!

Amúgy én úgy gondolom, az itt leirtak alapján, hogy inkább közted és az anyuka között vannak gondok. Amit valószinü a gyerek is érez, sőt átél!

Talán lehet az is segitene, ha ti az anyukával valahogy leülnétek beszélgetni, vagy akár ti fordultok pszichológushoz, aki a ti köztetetek való feszültséget oldaná fel. Lehet a gyerekre is jó hatással lenne!

Illetve lehet ti is képesek vagytok rá, de nem könnyü feladat és ketten kelletek hozzá!

A másik ami eszembe jutott, hogy anyuka nem hiszem hogy szeret mosni és a homokba dugj a fejét. Szerintem inkább szégyelli. De lehet csak előtted, nem köti az orrodra hova vitte már a gyereket stb. Vagy mit tett az ügy érdekében. Az is lehet hogy hogy még kivár. Lehet ő még úgy gondolja vár egy kicsit, hátha megérik a gyerek erre is. Persze nem tudni jól gondolja e, de lehet akár igaza is. Végül is ő van nap mint nap a gyerekkel. Persze sokan irjátok itt, hogy ennyi évesen már nem normális a bepisilés.

Nemtudom. Amúgy én pont az az anyuka vagyok akinek gyerekkorában ez probléma volt. Én emlékszem 5.-es voltam mikor kezdtek elmaradozni a bepisilések és megértem, hogy 5. végére nem volt. És végre 7.-be el mertem menni éjjeli kirándulásra. Mondjuk én nem tudom előtte szobatiszta voltam e stb. Bár nálam voltak családi dolgok, valószinü azért is volt. Nemtudom ha másképp lett volna mi lett volna!

Tehát azért úgy gondolom, nektek szülőknek kell végiggondolni mi válthatja ki a gyereknél. Az hogy elköltöztél biztos nem könnyitette meg a gyereknek. Kérdés miért költöztél el, milyen feszültségek voltak köztetek az anyukával. A gyerek ebből mennyit érzett, érezhetett. Előtte veszekedtetek e stb. Vagy hallhatta e. Akár a gyereken keresztül tesztek be egymásnak, úgymond. mert ilyen is van sajnos. Ezek nagyon fontos kérdések! Amiket higgadtan végig kell gondolni, félretéve , hogy utálom a másikat stb. Csak a gyerek szempontjai a fontosak! Csak akkor fog változni!

Amúgy eszembe jutott még az is, hogy egy családi ismerős, aki közös esetleg, nem tolakodóan, de valahogy kipuhatolja hogy anyuka hogyan van ezzel a dologgal, a kicsi miket mond, hogyan viselkedik stb. De nagyon fontos, hogy apuka nem éljen ezekkel az információkkal vissza! Itt nem az a lényeg, hogy elvegyék az anyától, hanem hogy kideritsék a kicsinél mi lehet az ok! és hogy megoldást találjanak rá! A legjobb az lenne ha anyuka és apuka félretenné a bántalmakat, mindent és együtt gondolkodnának el a problémán! Az igazi megoldás csak abból fog kialakulni!

A másik, hogy lehet a gyereknek szüksége lenne közös programokra is a szüleivel, bármilyen nehéz is!

Ő csak egy gyerek! Neki mindkét szülő ugyanolyan fontos! Arról ő nem tehet hogy a felnőttek között mi volt, van, lesz! Ő mindkét szülőt egyformán szereti! Ő sérül a legjobban ha a két szülő elválik! Az ő kis szivéből tépnek ki egy darabot olyankor! Persze az se jó ha együtt maradnak, és állandóan veszekednek! De a szétválásnál ezért nem mindegy hogyan közvetitik a gyereknek, mit lát, érez stb. Minden apró szó, érzés, megnyilvánulás!

Amúgy a legjobban úgy lehetne kideriteni, hogyha játszunk a gyerekkel. Olyat amit ő akar! Bele fogja szőni a szituációkba stb. Valamint figyelni kell óvatosan, hogy ne vegye észre amikor játszik. Tuti benne lesznek a játékaiba az aktuális problémák amik a kis fejébe, szivébe vannak.

A másik még, esetleg lehet még gond az oviba is. Azt is érdemes megvizsgálni. Óvónőkkel beszélni stb. A kisgyerekkel beszélgetni róla. Előbb utóbb elmondja amúgy. Az én lányom az első osztály vége utáni nyáron kezdett el olyan dolgokat elmesélni a korábbi évekrők, még az oviról is, hogy azt hittem leülök. Mondta ő akkor is a problémákat, úgy naponta vagy amikor aktuális volt. De igazából összefüggésbe, minden apró cseprő dolgot csak ekkor. Érdekes volt!

Szóval majd irj mire jutottatok! Hátha addig kiderült valami! Nagyon érdekelne! Valamint másnak is lehet nagy segitség lenne, vagy erőt adna! Hiszen más is biztos van ilyen helyzetben, vagy hasonlóban, de nem mernek hova fordulni stb. Kivánok sok-sok erőt és kitartást!

Én vagyok az utóbbi kettőből az első.

Örülök, hogy kezd megoldódni a dolog! Nagyon jó ötlet volt ez a manós dolog! :)

Kitartás! és ne törjetek le ha lesz majd megint netán rossz passz. Mindig biztassátok, beszélgessetek vele sokat, játszatok. A gyerekekhez az út a játszás útján vezet!

A nővérem 5 éves volt mikor én születtem és a szüleink őt is pelusozták, hogy az ágya és ágyneműje tiszta maradjon.

Tudod mi lett a vége?

Nem?

Mikor én 4 évesen teljesen szoba tiszta lettem. (Rám is folyton rám adták, de mindig le szedtem, mert nem szerettem ha Csíp stb), közben meg a nővérem nagyba tolta a pelusokat napi 4-5x is kb.

13 évesen lett szoba tiszta teljesen, suliba sokat szekálták emiatt, 2x sulit is váltott, de az se segitett, pszichologus sem, mivel nem akart idegenekkel beszelni stb..

Ha nem akarsz ilyen eletet a gyerekednek akkor a pelusokat dobd ki az elso ablakon ami a kozeledbe van