Mit tegyek, ha este nem fogadja el a mellem a babám?

A kezdetek óta nagyon gyorsan szopizik egyébként, ami furcsa volt nekem az elején, mert az első babám akár 45 perceket is elnyammogott egy-egy szopival, ő meg 10 perc alatt végez. Éjjel, mikor nagyon telt a mellem (szilikoncici), akkor is. Nagyon gyorsan szív és nyel, ezt hallom is, és ahogy jóllakik, köpi is ki a mellemet. Ha akarom, se veszi vissza.

Az első babám emellett többször komfortszopizott is, illetve cicivel lenyugtatható volt, ha sírt, ő most nem. Ha nem éhes, már akkor sírni kezd, ha beteszem az ölembe és megismeri a szopi pózt. Nem igazán szeret amúgy kézben sem lenni, inkább a babakocsiban, kiságyban, szőnyegen, járókában.

Ami a kérdés, hogy úgy alakult ki a napirend, hogy reggeltől d.u. 4-ig kb 2-3 óránként szopizik, aztán alszik, viszont 4 után indul egy nyüglődés, folyamatosan sírdogál, kalimpál, se ölben, se kézben, se sehol nem jó neki. Néha elbóbiskol itt-ott, de egyből fel is riad, és folytatódik tovább a dolog. Innentől kezdve nem fogadja el a mellemet sem, hacsak ölbe veszem, már lila fejjel, üvöltve sír. Általában ez megy este 7-ig, akkor megfürdetem és fél 8-kor az ágyába rakom, ahol fehér zajjal és cumival elalszik, szinte beájul már és 10-ig meg se mozdul. Akkor elkezd mocorogni és gyorsan cicire rakom, ekkor már el is fogadja, én meg megnyugszom, h végre evett és visszaáll a rend, másnap 4-ig megint elfogadja a mellem.

Nem értem ezt az egészet. Hogyan lehet, hogy 4-től ájulásig nem kell se mell, se semmi és semmi sem jó? Mit rontok, mit csináljak máshogy?

Azért is rossz még ez az egész, mert az elsőm ovis, 4 után már ő is itthon van velem, a férjem csak 7-8 körül jön haza, így az ovisomra kb semmi időm. Szegény csak várja, hogy mikor játszom vele, én meg csak a babával a kezembe játszom vele félig odapillantva, vagy mesélek, rajzoltatom, vagy mesét néz, de semmit sem tudok vele úgy játszani, hogy csak ő legyen. Nagyon türelmes, de megérdemelné ő is a figyelmem, illetve ingerült is vagyok már estére a sok nyünnyögéstől, sírástól, hurcolástól, meg attól, hogy dúl bennem a lelkifurka, hogy az ovisra sincs így időm.

Mit tegyek ezzel a babával, hogy jól teljen a d.u.? :)