A szoptatás nagyobb babával is nehéz?

Miért nem fekve szoptatsz? Mi nagyon jókat aludtunk együtt a gyerekkel. Eleinte utáltam, de aztán ráéreztünk, és aztán nagyon kényelmes volt.

Amikor kibújik a foga, neki is meg kell szokni, hogy kicsit más technikával kell csinálni. Egyszer-kétszer ráharapott, de szóltam neki, hogy ez fáj, elég hamar rájött, hogy hogyan kell.

Nekem mindkét gyerekem 1,5 éves koráig szopott, már szörnyűlködtek a rokonok, hogy jaj, majd nyilvános helyen letépi a gyerek a blúzomat. Hát nem, soha nem csináltak ilyet. Megszokták, hogy otthon az ágyon fekve csináljuk, máshol nem is érdekelte őket a dolog.

Szerintem nem, legalábbis én idővel nagyon belejöttem. Rájöttem, hogy ez baromi kényelmes megoldás, lehet a pozíciókkal variálni nyugodtan, persze ehhez gyakorlat kell. Van ahogy fognod sem kell, de fekve is ajánlom, hogy gyakorolj, nekem néha életmentő volt.

Ha a gyakorlat meglesz, máris tetszeni fog, milyen könnyen megnyugszik a baba.

Az én kisfiam fél éves koráig kizárólag anyatejes volt, most egy éves múlt, egy ideje már csak reggel-este szopik. Érdekes módon harapni nem szokott (legalábbis szopcsi közben 🙃), de azért már jó erős az álkapcsa meg az arcizmai is, szóval a szájával is tud néha fájdalmas dolgokat művelni...

De ahhoz képest, hogy már a kórházban véresre rágta a mellbimbómat, és az első hetekben, míg meg nem gyógyult, már a szoptatás gondolatától is sírhatnékom volt, már sokkal jobb :)

Igazából egész jól belejött, nálunk a fogzás és a mozgásfejlődés sem befolyásolta, csak ahogy nőtt, mindig alakult kicsit a póz :)

Igazából a növekedési ugrásokat sem éreztük meg, csak talán az elsőt...

Viszont délutánonként kb. 5-6 hónapos koráig ő is csak cicin nyugodott meg, de az durva volt, mindig próbáltam elterelni inkább a figyelmét mással, mert azt fizikálisan nem bírtam volna, ugyanis pl. ha túl sokáig szopott, akkor teljesen elfogyott a tej, és akkor bármeddig elcicizett volna, mert sosem tudott jóllakni, szóval ördögi kör...

Ami viszont furcsa, hogy tökéletesen elvan a napi két szopcsival, napközben egyáltalán nem igényli. Így nagyon kényelmes, nem tépi a felsőmet utcán vagy ilyesmi (ez volt a legnagyobb félelmem, az engem nagyon taszít...) 🙂

Az első gyerekünknél az első hónapokban nagyon fájt, a tejcsatorna-elzáródás is rendszeres volt. Kb. az 5. hónapra rendeződtek a dolgok, utána nagyon kényelmes volt. Harapás csak párszor volt, mondtam neki, hogy au és odatettem a kezemet. Nem szokott rá szerencsére. Majdnem 2 éves koráig szopott, soha nem rángatta a pólómat, különösen nem nyilvános helyen. A testvére még baba, majd meglátjuk, vele mi lesz. Vele eddig nagyon kényelmes és problémamentes volt a szoptatás.

Amit nem szeretek, az az időszak kb. 4-5 hónaposan, amikor szopás közben már elkezdik a hangok felé kapni a fejüket. Mellbimbóval a szájukban...

Nagyobb gyerekkel is vannak nehézségek: pl:

szopisztrájk: 1 éves kor alatt nem hihető evolúciós okból, hogy tényleg abbahagyná, ilyenkor mégis nehéz kitartani. Az első ilyen jellemzően 4 hónaposan jön, amikor kezd kinyílni a világ és minden érdekesebb az evésnél. Ilyenkor rángatják a fejüket, forgolódnak, nézelődnek és nem esznek eleget. Trükkök kellenek, ingerszegény környezet, elterelés, esti több szopi, mert többnyire nem a tej kevesebb, hiába úgy tűnik.

Fogzás: nem direkt harapnak, meg kell nekik is tanulniuk és tanítani is kell.

Növekedési ugrások: még ez is előtted áll. Ez is olyan mintha kevés lenne neki, állandóan szopna és csak akkor van esély rá, hogy be is állítja a kellő mennyiséget, ha hagyod az igényei szerint és nem pótolsz egyből.

Két gyerekem van. Egyikkel kudarc volt a szoptatás, nem győztük le a nehézségeket, eü-i okok voltak csőstül.

Másikkal sikerült és hosszan szoptatott gyerek lett. Vele ahogy nőtt egyre könnyebb lett.