Mit szólnál, ha tudtodon kívül más babáját szoptatnád meg, mert a kórházban kicserélték a babákat?
Kedden szültem a kislányomat. Külföld, magánklinika, minden egy vagyonunkba került de ettől nem sajnáltuk a pénzt. Minden jól ment, az orvosok, anesztes, szülésznők profik voltak. Az ápolók, a bent töltött napokban rengeteget segítettek... az első ügyetlen próbálkozásaimnál, főleg a szoptatás ment nehezen de a 4. napon szerencsésen beindult a tejem. Aztán az egyik együtt töltött éjszaka a babámmal nagyon nehezen ment. A babám 8-tól 12-ig folyamatosan sírt. Hiába szoptattam meg kétszer is, hiába babusgattam, hiába raktam a bőrömre, semmi nem nyugtatta meg. Az ápoló tanácsára odaadtam neki a babám, hogy majd 4-kor visszahozza és akkor szoptatás után megint megpróbálok vele aludni, addig pedig legalább én pihenek.
4-kor is hozta vissza. Mondta, hogy lehányta a kis ruháját (amit mi hoztunk be) és ezért pecserélte (a kórházi egyenruhácska volt rajta). Én kómásan felültem a félhomályos szobában, kiprárnáztam magam, elökészítettek a mellem és ő rárakta a babát majd elment, ment is szépen a szoptatás. 6 perc után a másik oldalra akartam tenni. Ahogy átraktam, megpuszilgattak, kicsit fura volt az illata. De semmire nem gondoltam ekkor! Aztán ahogy mellre akartam tenni, fogtam a kis kezét és éreztem, hogy ott a karszalag. Arra gondoltam, vajon miért a bal kezén van a szalag, mikor eddig a jobbon volt? Aztán megnéztem a szalagot és egy MÁSIK NÉV SZEREPELT RAJTA!!!!!!!!!!!!!!!!!
Egyből felkapcsoltam a villanyt és látom, egy MÁSIK BABA VAN A KEZBEN!!!!!!! Hozzáteszem a baba nagyon hasonló volt, ugyanolyan méret, fejforma, haj stb. Nem tudom leírni se az érzést sem a gondolataimat. Visszaraktam a babát a dobozába és hívtam a nővért. Aztán esett le, hogy akkor hol az én babám? Kirohantam a folyosóra és a megörzőbe siettem egyből, csöngettem, kintről nem láttam a babám, beengedtek, egyből kérdeztem hol a babám. Ő szépen ott aludt a saját kis ruhácskájában.
Persze balhét csaptunk, a férjem negyed óra múlva már ott is volt, hatalmas bocsánatkérések stb. Másnap már ki se adtuk a babánkat a kezünk közül, felváltva kísérgettük ha vizsgálat vagy valami volt. Este haza is jöttünk.
Én eddig ilyet csak a tévében láttam, soha nem hitt volna, hogy velem, főleg nem egy magánklinikán előfordulhat ilyen.
Eléggé sokkol még most is a történet, rossz anyának érzem magam amiért nem vettem észre azonnal a bajt, amiért nem jöttek elő az anyai ösztöneim, hisz egyből éreznem kellett volna a különbséget... :(
válasza:Az én lányomat kiadáskor cserélték össze egy másik kislánnyal, aki pontosan 30 perccel rá született.
Mind a két gyermek neve O. L., de azt már nem figyelték, hogy melyik, melyik szülőhöz tartozik.
Ez Szolnokon volt 2011. nyarán.
Amikor mentem a lányomért, hogy átveszem és aláírom a papírokat, akkor tűnt fel, hogy valami nincs rendbe.
Ott a csecsemősök készítik elő a hazatávozásra. Ők öltöztetik fel és rakják bele a hordozóba/pólyába.
A papírt végig olvasva közöltem, hogy ő nem az én lányom. Ránéztem a hordozóra és nem az én lányom feküdt benne.
Nagyon megijedtem és elkezdtem üvölteni, hogy hol van a lányom?!
Mindenki oda jött, az összes ápoló és csecsemős. Ráadásul két nőgyógyász is épp az osztályon tartózkodott. Mindenki elkezdte keresni a lányomat.
Nekem maga a pokol volt az a kb. 5-10 perc. Minden szobát végig jártam és minden kiskocsit végig néztem, hogy hol lehet?!
Közben pedig üvöltöttem minden kórházi dolgozóval.
A megőrző előtt a hozzátartozóknak van hely fenntartva. Mindenki nézett és a férjem kintről tehetetlennek érezte magát. Ahogy bentről kinyitotta valaki az ajtót, egyből bejött ő is keresni a lányunkat. Erre odament hozzá egy ápoló és közölte neki, hogy itt semmi keresni valója. Úgy elküldte a halál f*zára a nőt, hogy mit képzel magáról.. egyből csönd volt a folyóson.
Majd jött a csecsemős osztályvezető és közölte, hogy a koraszülött osztályon volt. Épp a másik kislány helyett volt "összecsomagolva". Ott is reklamáltak a szülők, hogy nem az ő gyereküket akarják kiadni. Csak ugye, ők pár perccel később mentek a papírokat lerendezni, mint mi.
A betegjogi képviselőt azonnal hívattuk, nem hagytuk annyiba a dolgokat. Mi nem kártérítést kértünk, hanem azt, hogy aki ennek az egésznek a felelőse, azt távolítsák el a kórházból. Soha többé ne menjen egy csecsemő közelébe!
1 hónappal később mentünk kontrollra a dokimhoz, akkor már nem dolgozott ott a nő.
válasza: válasza:
válasza:Ilyen nálunk is volt mikor a kisfiam született egy megyei kórházban:) nem az én fiam volt hanem a szobatársamé ilyen közös kocsiról osztották a csecsemősök a babákat (jó sokan voltunk akkortájt) és a szobatársam megkapott egy tök más babát. :) De világos nappal volt így nem szoptatta meg hanem szólt egyből. Szóval van ilyen...igen.
Egyébként nekem is nagy félelmem ez az elcserélés téma így én a férjemet izzítottam hogy ahogy kibújik a gyerek a szemét le ne vegye róla fotózzon, videózzon míg rájuk nem kerül a szalag:D ( 3 gyerekünk született). Annyira aggódtam hogy véletlen összecserélik. Aztán az első együtt töltött pár óra után nem aggódtam többet mert senkivel nem cseréltem volna össze őket.
Azt eddig még senki sem vetette fel, pedig nekem fordított esetben ez lenne az első gondolatom, hogy az anyatejjel át lehet vinni betegségeket is és nem mindegy, ki-kit szoptat csak úgy.
Illetve az én oldalamról pedig a bizalom összeomlása a kórházi személyzet felé (illetve akkor fel is merül egy csomó kérdés, hogy mit csináltak a gyerekemmel amikor nem volt velem) és az a baromi sokkoló látvány, hogy felkapcsolom a villanyt és egy idegen baba van a kezemben.
De úgy látom sajnos elég gyakran előfordulnak hasonló esetek és csak nekem volt ennyire megdöbbentő.
válasza: válasza:Nem értem miért vagy ezen így kiakadva?!
Persze, nem szép, hogy a személyzet ilyet hibázott, de ezen túlmenően mit kell ezen háborogni, evett egy pici baba és ennyi. Én konkrétan jót nevettem volna az egészen :D
Gondolom első babád, majd megtanít a szeretetre...
válasza:Engem is összecseréltek anno egy másik kislánnyal. Mondjuk én császáros baba voltam, anyum totál kába volt a műtét után, úgyhogy nem ő vette észre, hanem a másik anyuka. Hát anyum bizony megszoptatta a másik babát. :)
Nem tudom, a másik anyuka mit szólt ehhez, hogyan élte meg a dolgot... Számomra ez csak egy különös történet, amin jót mosolygok, ha eszembe jut. Meg se fordult soha a fejemben, hogy ezért haragudjak a kórházi dolgozókra vagy anyumra. Bár tény, hogy a csere mindenképpen csere, valaki nem végezte a dolgát rendesen és ez nem túl hízelgő.
És lehet, hogy én magam is csalódtam vagy mérges lettem volna, ha a saját gyerekeimet cserélték volna így el.
De azt sose bántam volna, ha hasonló helyzetben egy másik babát is megszoptatok "véletlenül" - látva, hogy mennyi anyukának vannak szopis gondjai már a kórházban. Az a pár csepp nagyon is sokat jelenthetett volna a másik babának is, nemcsak az enyémnek.
Sőt, bevallom, amíg a fiam a koraszülöttön volt megfigyelés alatt, nem egyszer gondoltam úgy, hogy de szívesen megszoptatnám a másik ott lévő kisfiút is, akit az anyja ott hagyott a kórházban... Szívszorító volt arra gondolni, hogy én pár nap múlva hazaviszem az enyémet, szerető gondoskodó környezetbe, amíg az a pici ott marad és mindent nélkülöz, az anyai törődést és az anyatejet is...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!