Küzdjek még a fejéssel, vagy hagyjam? SOk tapasztalatot és véleményt várok, hogy dönteni tudjak

Szia,

az én kislányom 8 hónapos, mi is átéltük ezt 2 hete. Egy teljes hétig ordított a mellemtől és tolt el magától, csak akkor tudtam megszoptatni, ha már ki volt bukva a fáradtságtól. Én nagyon szeretném szoptatni még, így semmiképp nem akartam feladni. Én azt hiszem, küzdenék még egy kicsit, legalább reggel és este; de ha te másképp döntesz, akkor is nagyon-nagyon boldog és "büszke" anyuka lehetsz, hogy eddig szoptattad. 9 hónap nem kis idő!

Minden jót nektek!

2. válaszolód vagyok.

Igen, nagyfiad lett... :)

Kicsit sírdogálj, de aztán fel a fejjel, ezer más dolgot fogtok csinálni együtt.

Nagyon egüttérzek veled... Olyan érdekes ez a szoptatás... Én mindenféleképp akartam, de az első hetek nagyon fájdalmasak voltak, szinte minden alkalommal potyogtak a könnyeim a szopi első perceiben. Aztán néhány hónap múlva azért sírunk, mert nem akar már.

De szoptatás nélkül is lesz sok alkalmatok összebújni, majd meglátod, fogja igényelni!

Ha a fejés számodra nagyon megterhelő és/vagy ő sem fogadja el a lefejt tejet, akkor én is inkább még arra a maradék kicsi szopira fókuszálnék. Ha ezt szeretnéd (megpróbálni) megtartani, akkor nyugodtan, finoman(!) biztasd őt a szopira, kínáld meg ill. hagyd, hogy reggel még szopizzon; de erőltetni ne erőltesd, ha ő nem akarja.

Ha egyébként meg tudod oldani, hogy elegendő tejterméket fogyasszon (persze nem megtömve), akkor emiatt sem kell aggódnod.

A belenyugvás pedig nem megy egyik napról a másikra, legyél magadhoz is türelmes, nemcsak őhozzá! Próbáld meg nyugalommal elfogadni, hogy ő talán alapból nem egy bújós típus; de ettől függetlenül biztosan rengeteg értéke van és sok örömet okoz neked. :)

Az én lányom is kicsit zárkózottabb gyerek a mai napig, pedig én 3 évig szoptattam őt.. de látod, nemcsak a szoptatás dönti ezt el. Ha ő belülről ilyen emberke, akkor így kell őt elfogadni és szeretni.

Egyébként pedig te magad is segítheted őt kinyílni magad felé: egyrészt pl. úgy, hogy nem támasztasz felé olyan (esetleg számára még megugorhatatlan) elvárásokat, hogy ragaszkodjon hozzád, szeressen téged vagy öleljen meg. Tudod, attól, mert ezeket a "felnőttes" érzelemnyilvánításokat (még) nem teszi meg, nem biztos, hogy "nem szeret" téged, sőőőt. ;) Az is lehet, hogy pár év múlva majd igazi kis majompalánta lesz, aki egész nap rajtad csüng majd. Vagy akár a közeljövőben is megeshet ilyesmi, ha eljön a szeparációs szorongás korszaka... Szóval ne gondold, hogy ami most van, az lesz örökké. A gyerekek nagyon gyorsan változnak.

Másrészt, időnként neked kell megmutatnod neki, hogyan fejezheti ki (még jobban) az érzéseit. A kötődés jelei nem mindenkinél jönnek elő maguktól/könnyen/kicsi korban, meg egyébként is, a példamutatás, mintakövetés ebben is nagyon fontos. Gondolj csak bele, sokszor nekünk felnőtteknek is mennyire nehéz kimutatni vagy elmondani az érzéseinket! Hát még egy gyereknek. Szóval ne azt várd szerintem, hogy ő öleljen, jöjjön hozzád, hanem te öleld meg őt, menj hozzá stb., ha ő is partner ebben. Persze ezt se erőltetve, hanem csak addig és úgy, ahogy mindkettőtöknek jól esik. Hidd el, hogy meg fogod találni azt a szeretetnyelvet, amit mindketten beszélni tudtok. :)