2 hetes a babám és állandóan mellen lenne. Mikor fog ez változni, mikorra alakul ki, hogy csak evéskor kéri magát a mellre? Kialakul-e ez egyáltalán?

A védőnőm anno nem díjazta, csak a másfél, kétóránkénti etetést... Mert hogy akkor más a baj. Nem lehet, hogy nálatok is?

nem feltétlen a cumira gondolok, hanem melege van, fázik, kényelmetlen a ruha, ilyesmikre.

A babák sokat változnak egy éves korukig. Nagyobb változások általában 3 hét, 6 hét, 3 hónap, 6 hónap környékén várhatók. Pontosan nem tudjuk megmondani, hogy a te babádnál ez mikor következik el, de biztosan nem kell neki az iskolában is a cici:)

Addig is próbálhatod a hordozást, lehet, hogy a közelséged is meg tudja nyugtatni.

Hó, jó a téma! ;)

Kedves Kérdező. A kérdésed forrása ennél jóval mélyebb: a babák nagy többségének élete első időszakában (hetek-hónapok-évek, kinél mennyi) nagy szüksége van a "cumizásra", pontosabb nevén a komfortszopásra. Amikor a baba szopik, szakaszosan-felváltva eszik (szívja az anyatejet) és cumizik (komfortszopik) a mellen. Az előbbinek nyilván az evés a fő célja; az utóbbinak pedig a baba komfortérzetének a visszaállítása.

Hogy miért van erre szükség? Újszülötteknél ezt azzal magyarázzák, hogy a baba számára hatalmas testi-lelki sokk a megszületés (Anyától való elválás), ami után a felkavarodott kis lelkét ezzel igyekszik lenyugtatni. De egyébként is, az emberbaba abszolút fejletlenül jön a világra, semmire nem képes önállóan, teljeskörű gondozást igényel. Számára még minden új, idegen, félelmetes és fenyegető - egyetlen dolgot kivéve, Anyát. Ebből kifolyólag bármikor, bármilyen okból is legyen szüksége megnyugvásra (félelem, fájdalom, stressz, felajzottság stb.), Anyához fordul segítségért. A Természet pedig igen bölcsen úgy találta ki, hogy ad egy eszközt (női mell) és egy módszert (szoptatás) a kezünkbe, amivel ezt nagyon könnyen és egyszerűen meg tudjuk neki adni. :)

Vagyis, az, hogy egy baba nemcsak eszik, hanem időnként cumizik is a mellen, teljesen természetes, élettani dolog. Ez a viselkedés ösztönös, genetikailag kódolt "program alapján fut", amivel a baba a belső szükségletét igyekszik kielégíteni.

Namost Anyaként mit tudsz kezdeni ezzel a helyzettel? Egyik lehetőség, hogy a Természet eredeti szabályának megfelelve hagyod, hogy a babád valóban igény szerint szopizzon: amikor szeretné, akkor ehet, amikor szeretné, komfortszophat. - Sokan nem értenek egyet ezzel a felfogással éshát a modern anyukák életvezetése sokszor nem is teszi ezt lehetővé. Pedig simán és nagyon jól működik, csak rá kell hangolódni. ;)

Másik lehetőség, hogy - a mellet "utánozva" - játszócumit adsz a babádnak, hogy azzal pótolja a komfortszopás élményét. A cumiztatásnak ugyan megvannak a látszólagos előnyei (viszonylagos szabadság, egyfajta távolság a babától), viszont nem természetes, és ami igazán problémás, hogy többféle kockázata is van, nemcsak a szoptatásra nézve (tejmennyiség ingadozása, cumizavar, kötődés lazulása, fogzási deformitások stb.). - A kérdésedben viszont írtad, hogy ez számodra kizárt, úgyhogy kilőve. (Én szemszer örülök ennek.:)

A harmadik pedig, hogy vagy kivárod, vagy te magad mutatod meg a babádnak, hogy a melled és a cumi helyett az ujját szopja. (Merthogy szopnia tényleg KELL valamit.) Ennek mondjuk "előnye", hogy a gyerkőc ujja mindig kéznél van.. hátránya viszont, hogy nem lehet tőle elvenni (mint a cumit), nem nagyon lehet róla kívülről leszoktatni, és ha túlzásba viszi, az megint nem tesz jót a fogaknak, a szájizmok fejlődésének.

Szóval, mindezek alapján a komfortszopás engedése sokkal jobb, mint a másik két megoldás.

De hogy a te babád mikor jut el addig, hogy már csak evés gyanánt szopizzon? Lehet, hogy most el fogsz szomorodni. :) Ahogy telik az idő, a legtöbb gyerkőc számára egyre inkább vigaszforrás lesz a szopás, és az étkezés-része szépen lassan háttérbe fog szorulni.

Amíg újszülött, kis csecsemő (<6hó), addig a szopizás egyrészt megnyugvás (lásd feljebb), másrészt nyilván az elsődleges táplálkozási forma is, főleg, ha sehonnan semmi mást nem kap. Aztán ahogy beindul majd a hozzátáplálás, a szilárd ételek először kiegészítik, majd idővel lassan felváltják a szopást mint evést. 1 éves kor után pedig már kifejezetten azt szoktuk mondani, hogy a gyerkőcök leginkább a kötődés, a közelség miatt szopiznak. (Bár az anyatej értéke továbbra sem csökken és még mindig jelentős az immunvédelmi szerepe!)

Vagyis, hogy végre válaszoljak is, ha úgy döntesz, hogy igény szerint és kizárólag szeretnéd szoptatni a babád (és tényleg úgy, ahogyan ez eredendően ki lett találva), akkor kicsi az esélye, hogy eljön az az idő, amikor csak az evésért fog szopizni a gyerkőcöd. Sokkal inkább valószínű az, hogy idővel már főleg miattad fog szopizni, mert ilyen módon is kötődik hozzád. :) - De persze azért ez nem szentírás, hiszen minden gyerek más, más igényekkel, és főleg, más-más szülői magatartással (pl. hogy direktben leszoktatják-e erről az igényről a babát vagy sem, ill. milyen módon engedik neki az igénye kielégítését). De "klasszikusan" ebbe az irányba szoktak haladni a dolgok.

Szóval amint látod, a kérdésed nem csupán gyakorlati, hanem végső soron elvi, nevelési is.

Ja igen, a napi ritmus. Hát ugye ez attól függ, kinek mit jelent a napirend, milyen elvárásai vannak ezzel kapcsolatban. És végső soron ez is nevelés kérdése:

Pl. én igény szerint és fél évig kizárólag szoptattam a fiam (nagykönyv szerint:) és ahogy hazajöttünk a kórházból, már pár nap után megláttam, hogy mit hogyan szeret csinálni. Kvázi megvolt az első "napirendünk". Ő mondjuk 4 hós koráig óránként szopizott, a köztes időkben hol ébren volt, nézelődött, hol aludt. Éjjel pedig 2-3 óránként kelt. Később aztán lassan széthúzódtak a szopik, ritkultak az alvások, hosszabbodott az ébren töltött idő... de ezt nem lehet naptárhoz igazítani, főleg nem az előzetes elvárásokhoz! Én se tudom pöccre megmondani, mikor hogy volt, inkább a tendenciákra, a folyamatos lassú változásokra emlékszem.

Mások mondjuk másképp csinálják: van, aki egy előre megtervezett napirendhez próbálja szoktatni a gyerkőcét, ami aztán vagy sikerül, vagy nem (pl. Suttogó módszere). Mások pedig hol így csinálják, hol úgy. Igazából mindegyik módszernek lehet előnye és hátránya is; csak mondjuk nem mindegy, hogy ezek milyen arányban vannak. És hogy végső soron melyik támogatja leginkább a gyerkőc fejlődését.

De abban biztos lehetsz, hogy előbb-utóbb a te babád is kialakítja a saját menetrendjét, akár belenyúlsz ebbe, akár nem. Az ember a Természet része, és a Természetben minden ciklusokban zajlik, úgyhogy mi is automatikusan így "szabályozódunk". Akkor is meg fogod látni a rendszerességet a babád kis életében, ha te semmi extrát nem teszel ennek érdekében.

Ha elfogadsz egy jótanácsot: ne akard mindenáron valamilyen külső képhez, szabályhoz igazítani a babádat. Én a lányommal anno megjártam ezt az utat is, és nagyon sokat szenvedtünk miatta. Többek között egy időre elvesztettem a gyerekem iránti fogékonyságomat és a vele való kommunikációs képességemet. :( Ezerszer jobb "taktika", ha mindig mindenkor a gyerekből, az ő igényeiből és feléd küldött jelzéseiből indulsz ki! Elvégre ő tudja, éppen mire van szüksége; neked szülőként elsősorban az a feladatod, hogy az ő előre legyártott fejlődési programját mindig a lehető legoptimálisabb módon támogasd. Azaz, ha segíteni kell, segítsd, ha hagyni kell, hagyd, ha vigasztalni kell, vigasztald. A gyermeki fejlődés tele van változásokkal, előre- és visszalépésekkel, és ha te nem ezeket tartod szem előtt, hanem a saját elképzeléseidet (vagy épp mások javaslatait), akkor hamar konfliktusba kerülhetsz a gyerkőccel vagy épp magaddal. A legfontosabb szülői erények: a nyitott figyelem és a rugalmasság. :)

A konkrét kérdésedre elég nehéz válaszolni, nekem két igény szerint szoptatott gyerekem volt, mindkettőnek a hozzátáplálás megkezdésével kezdett kialakulni a napi ritmusa evés tekintetében (alvásban stb. már jóval korábban) és ahogy váltottuk ki a szopikat, egyre inkább meg lehetett mondani, mikor fognak enni. Egészen pici korukat leszámítva nem csüngöttek soha egész nap a mellemen, nem kell ettől tartanod, hogy nálatok is örökre így marad. :)

Ja, és nem cumizott egyik sem.