Hogy fogadtassam el a férjemmel a mindenre jó szoptatást?

Igény szerint szoptatom a babámat, 14 hetes, és ma a délutáni szunyókálásból nagyon keservesen sírva ébredt, sikított, ilyen még nem volt soha, aztán gyorsan kicseréltem a pelusát, de közben pisilt is, minden olyan lett, s kaptam az alkalmon, hogy akkor egy szál pelusban szoptatom meg, hogy érezze a bőrömet. Bejött a férjem, s kérdezte, hogy miért meztelen a baba, én meg mondtam neki, hogy most szeretném, ha összeérne a bőrünk megnyugtatásként. Erre dühösen kiment és a fejemhez vágta, hogy biztos azért sír a baba, mert ilyen vagyok...Nem szoktam ilyet, ruhában van egész nap, de ha éppen sokat és keservesen sír, még ha csak 1 óra telt el a legutóbbi szopi óta, akkor is mellreteszem. Persze nem ez volt eddig az általános, mert nem hasfájós baba, nagyon jól elvan, játszik, nézelődik, s többnyire 2,5-4 óránként eszik, ahogy éppen kedve van, de a férjemnek már az sem tetszik, hogy ha éppen 1 órát cicin volt a baba, eltelik félóra, s megint cicire rakom. Ha elmegy reggel dolgozni 8 körül, s szoptatok, aztán hazajön este 7 körül, s akkor is épp szopi van, fennhangon, gúnyosan megjegyzi, hogy már megint szoptatok, hurrá...Hiába mondtam el neki nem egyszer, hogy a szoptatás nem csak táplálásra való, ő mindig mondja, hogy túletetem a babát...kicseszek vele, cicifüggő lesz, stb.