Ti hogyan döntenétek? Sógornőmnek kb 8 hetes a gyereke. Tápszeres baba, nem hasfájós, nem nyűgös, nyugodtan rá lehet hagyni a nagyszülőkre néhány órára. Anyuka is nagyon kiegyensúlyozott, úgy látom ügyesen csinálják az apukával.

Ha lett volna tejem akkor sem szoptattam volna a gyermekemet 3 éves koráig. Számomra már nagyon bizarr dolog egy akkora gyereket szoptatni.

Egyébként én császáros voltam. Nagyon szerettem volna szoptatni, de alig akart beindulni a tejem. Amikor beindult, akkor is csak bimbókiemelővel sikerült és egy szopi másfél óráig (!!!) tartott és utána is éhes volt. A védőnő mondta, hogy ez így nem fog működni, 20 percig hagyjam cicin, utána pótoljam tapszerrel és fejjem le a többi tejet (nemsok volt). Ez így nekem szörnyen fárasztó volt, így sem lett több tejem. Úgyhogy egy idő után nem így csináltam. Reggel és este fejtem, így volt annyi tej, hogy egy etetésre oda tudtam adni de szép lassan elapadt. Nem érzem magam kevesebbnek ettől függetlenül, és a gyermekem is egészséges :) Szép dolog a szoptatás, de ha másképp alakul nálunk a helyzet, szerintem 1 éves kora körül amúgy is lassan elhagytam volna a szopit.

De miért kellene egy szoptatós anyának tiszta idegnek lenni? Az, hogy sokat van mellen, eleinte minden anyatejes babánál így van. Attól, a gyerek igényeit tartja szem előtt az anya, még rendeli alá az egész életét a gyereknek. Az első hat hétben mi egyéb dolga van, mint a babával foglalkozni? Ha elmászkálni, nagyszülőre hagyni fontosabb egy újszülöttet, akkor még várhattak volna a gyerekvállalással.

Nekem erről az a véleményem, hogy aki pusztán kényelemből tápszerezik, és nem azért mert nincs teje, az a gyerek érdekeit mindig másodlagosként fogja kezelni. (Mert lehet keresni példákat, de bizonyított, hogy az anyatej jobb a babának)

Lehet lepontozni.

Amíg kórházban volt a babánk(2 hónap) fejtem a tejet, vittem be neki. Lassan próbáltuk a szoptatást is. Mire haza hozhattam, ott tartottunk, hogy az egész adagot nem ette meg a szoptatással, pótolnom kellett lefejt tejjel.

Ugye a tej pedig úgy termelődik ha van megfelelő tápanyag, folyadék bevitel és pihenés. Na nekem ez az utolsó nem volt. Párom 4 nap után visszament dolgozni, kell a pénz címszóval....

Babám inkább nézelődőtt mint evett ciciből... végül már ordítva tiltakozott a cici ellen...

Mivel lassan gyarapodott a súlya, így döntenem kellett. Anyatej és idegeskedés, hogy tudnék több tejet megetetni vele. Vagy a tápszer amit szívesen eszik nézelődés közbe, illetve még alvás közben is jókat evett :-)

Tápszer mellett döntöttem. Tejet fejni nem volt energiám mivel a fiammal is csak én foglalkoztam...

Viszont 6 hós kontrollon mindenkit levett a lábáról a jókedélyű, mosolygós, jó húsban lévő babánk :-)

Nem bántam meg a tápszer választást!

Kedves kettes válaszoló! Nekem is ilyen elképzelésem volt a baba ellátásáról. Ja hogy a párom egy szalmaszálat nem tett itthon keresztbe? Inkább elhívta az anyukáját segíteni....

Most fél év után jutott el odáig, hogy órákra rá lehet bízni, meg is eteti, segit az itthoni teendőkben és a fiammal is törődik...

Kicsit nehezen vált apává.... pedig a legnagyobb álma ez volt :-)

hármas voltam

#4

Nekem sem csak elképzelésem van, hanem tapasztalatom is. :)

Van két gyerekem, a férjem 5 napot volt otthon szülés után a kicsinél is, egyébként dolgozik reggeltől estig, nincs más segítségem.

Nem mártírkodni akarok, mert tény, hogy szaladt a ház, de a kezdeti néhéz időszak hamar elmegy, belejön az ember.

#2 voltam

Én úgy látom, hogy ezt már ők eldöntötték.

Az teljesen természetes, hogy a tej 4-5. napon indul be, és hogy a szoptatott babák 1-2 hónapos korukig akár kétóránként egy órát szopnak. Az orvosok és más egészségügyisek a statisztikákra támaszkodva az anyatejet ajánlják (persze valószínűleg a genetika többet nyom a latban és nem ördögtől való a tápszer sem), de ezt tudva minden anya joga eldönteni, mit tud és mit bír.

Persze, tudom, semmi közöm hozzá, de a sógornődnek miért kellett egy egyhónapos babát 4-5 órára a nagyszülőre hagyni?

Én szoptattam mindkét gyermekem, a kisfiammal nehezen is ment az elején a szopi, sokat volt mellen, fárasztó is volt nagyon, sírt is, mert hasfájós volt, de tudtam, hogy ez a természetes: felkészültem arra, hogy egész nap ugrásra készen fogom lesni a babám minden jelzését, hogy rögtön tudjak segíteni Neki. Nem Ő kopogtatott, mi akartuk Őt, elfogadtam, hogy a feje tetejére áll az életünk. A hasa egy tápszeres babának is fájhat, szval számomra a hasfájás nem érv a tápszer mellett. Amíg a kisfiam hasa fájt, sokat sírt, de ez az első 2,5 hónapra volt jellemző. Aztán kaptunk egy mosolygós, kiegyensúlyozott kisbabát, akivel jöttünk-mentünk, nem kellett másra hagyni, mert még az ügyvédhez is el tudott kísérni: anyatejes volt, bárhol meg tudtam etetni diszkréten, mindig kéznél volt az anyatej.

Nekem sokat jelentett, hogy láttam, képes vagyok a kisbabám kedvéért, az anyatejes táplálás kedvéért kizökkenni a komfortzónámból, hiszen tudtam, hogy az a legjobb a babámnak. Nem csak elméletben tudtam, hogy most Ő az első, hanem a saját bőrömön tapasztaltam, hogy képes vagyok elfogadni ezt, amikor hetekig küzdök az anyatejért. Már ennyiért megérte: megtudtam magamról, hogy milyen erős tudok lenni a kisfiam érdekében.

Szerintem a kezdeti küzdelem hozzátartozik a kisbabás léthez: addig önálló felnőttként azt csináltam, amihez kedvem szottyant. A babám születésével új ember született: anya lettem, nem ugyanaz az ember vagyok, mint előtte, hihetetlen energiákat kellett mozgósítanom, erre a szerepre meg kell érni.

Ha valaki az első nehézség után a könnyebbik utat (szopi helyett táp) választja, ez az alapvető hozzáállását mutatja szerintem az egész anyasághoz.

Én sem akartam, hogy éhezzen a babám, néhányszor megmértem, szépen evett, innentől kezdve érdemes volt küzdeni a több tejért, az elért mennyiség megtartásáért.

Ha tehetné a sógornőd, mégsem szoptat, nem biztos, hogy önző...viszont keményen lusta.