Ti nem érzitek siettetettnek a szülést?

Nekem indították, szülésnél a doki nyomta a hasamat. Napok után is olyan fullasztó volt lépés közben (a nyomastól). Néztem én is neten szülés történeteket és elborzadtam. Igen, sokszor siettetik, van ami indokolt, de van, ami sokszor nem. Vannak terveim a következőre, ha találok egy kórházat, ahol hagynám nyugton (más pózban szülés, gát védelem, hipno szülés).

Ami lemaradt: 5 óráig nem hozták vissza a babám az arany órára, és ez hónapokkal később esett le nekem, hogy mennyire megviselt, akkorra fogtam fel, láttam kívülről az egész szülésemet. Határozottan kemény leszek legközelebb, fogadott orvossal.

Szülészeten dolgozom, szóval "belülről" látom a dolgokat.

És igen, részben látom azt, amire gondolsz. Tényleg vannak olyan dokik, akik képtelenek kivárni a szülés beindulását vagy a normális fájásokat, rögtön tolják az oxyt, mintha muszáj lenne, vagy épp nem bírják kivárni, míg lejön a fej, hanem már eltűnt méhszájnál belekönyökölnek a kismama hasába, hogy haladjon a dolog.

De nyilván nem csak ilyen van. Nálunk is elég "vaskalapos" a rendszer sok mindenben, ha rajtam múlna a dolog, elég sok mindenen változtatnék is.

Viszont hogy egy kicsit árnyaljam a képet, azért a másik felét sem árt mellétenni:

Az anyukák is egyre türelmetlenebbek. Nem egyszer hallom, hogy 38. héten már unja a várandósságot, meg hogy már tényleg terhes a dolog, és könyörög az orvosnak, hogy operálja már meg, mert neki nincs kedve tovább cipelni a hasában a gyereket.

Vagy mikor képtelenek megvárni (még először szülők is!) a 3-5 perces fájásokat, hanem berohangálnak már 10-15 perces fájásokkal, zárt méhszájjal. Aztán még bejön egyszer egy centivel, meg kettővel, aztán mikor harmadjára bejön és végre valahára sikerült elérni a 3 centit, amire már legalább rá lehet mondani, hogy szülés, akkor az ember már nem mondja azt neki, hogy jobban járna, ha még vajúdna otthon egy kicsit és majd 6 centivel visszajönne...:D

A háborítatlan szülés első számú titka pedig az lenne, hogy valóban jól beindult szüléssel menjen be az ember a kórházba. A 10-15 percenként jelentkező fájás meg az alig 2 centis méhszáj még nem egy jól beindult szülés (legalábbis általában). Ilyenkor bejönnek, a stressztől nyilván elkezdenek ritkulni a fájások, de ha már felvettük vajúdónak, megkapta az előkészítést és azt mondtuk neki, hogy szülés lesz, csak nem vonjuk vissza ugye és küldjük haza/fektetjük be osztályra...

A ritkuló fájásokra persze jön az Oxytocin és az összes következmény.

Ezzel szemben mikor valaki bejön 3-4 perces fájásokkal, 5-6 centivel, az általában szépen meg is szül.

Szerintem ez sokkal összetettebb annál, hogy fekete vagy fehér legyen. Így vagy úgy szül valaki, a lényegnek annak kéne lenni, hogy időben át jussanak az információk, legyen lehetőség választani, partnerként legyen kezelve a kismama.

Egy példa: a fiam normál úton, oxitocinnal, gátmetszéssel és könyökléssel született. De nem érzetem sietettve, se rámerőszakolva semmit. Fájásgyenge voltam (konkrétan nem voltak toló fájásaim), megbeszéltük cselekedtek. Jó csapatot sikerült választanom akikben maximálisan megbíztak és az adott pillanathoz mérten helyesen döntöttünk. Nem ők, nem én, mi! Lehetett volna másképp is, bizonyára. Millió forgatókönyv lehetett volna, de én elégedett vagyok a sajátommal.

Sajnos a mostani terhességemnél kicsit módosul a csapat, de próbálok hasonló összhangra törekedni.

Utolsó: Szerinted nem mondják el, hogy mivel kell kórházba menni? De. És az is érthető egyébként, hogy nem mivel még nem szült, fogalma sincs, hogy mit kellene éreznie.

A jóslókra azt gondolja, hogy már rendes fájások, van ilyen, valamilyen szinten érthető is. De akkor is bejön, mert fél, mert ha otthon vajúdik, nem tudja, hogy mi van odabent, stb.

Én rögtön bementem, mert elfolyt a magzatvíz és úgy tudom akkor nem szabad várni rögtön menni kell.

Felvételtől számítva 7 órát vajúdtam, utána kaptam oxit. Addig nem igazán fájt és még ezután kellett 3-4 óra míg megszületett.

A hasamat pedig azért nyomta az orvosom mert fél óráig tartott a kitolás es nem bírtam kinyomni.

Esetemben úgy érzem nem siettetek.