Az első kislányomat császárral szültem, epidurális érzéstelenítéssel. Én átaludtam, mikor kiment a szervezetemből a hatása. A sógórnőm 3 órán keresztül szenvedett utána. Arra emlékeztem csak hogy rángatóztam. Tényleg ennyire rossz?

Hát nem volt egy leányálom, de annyira nem is volt borzalmas. Inkább kellemetlennek nevezném, ahogy újra érezni kezdtem a lábaimat, de mozogni még mindig nem igazán tudtam. Nekem a seb maga sokkal jobban fájt, főleg amikor még rajta volt a homokzsák. Na meg utána az első felkelés!!!

Szóval az érzéstelenítő elmúlása szerintem nem volt annyira vészes. Remegni én is remegtem, mint a nyárfalevél, és úgy éreztem mindjárt megfagyok, de ezt már műtét közben is éreztem.

Én a fáradtságtól remegtem iszonyatosan,mert előtte már fél napja vajúdtam,amúgy semmi extrát nem éreztem.

Arra készültem,hogy befogokkakálni a fájdalomtól az első felülésnél és zuhanynál, tehát szorítottam a fogam kicsit.Fájt is,de inkább legurultam az ágyról semmint lementem:D

Amúgy mindenki szervezete másképp reagál,van aki rosszul van,van aki nem:)Én és te a szerencsések közé tartozunk azthiszem ˘^

Fél napi vajúdás után,végül császár lett - annyira hisztiztem,féltem,bepánikoltam,h a baba nem tudott kijönni,nem hagytam magam tágulni - szóval császár.Műtét után annyira remegtem,h a telefon folyamatosan kiesett a kezemből még hívtam a családot a csöppség megjövetele miatt.Fáztam is!

Mikor először fel kellett kelnem,sikítottam a fájdalomtól - amúgy kicsi a fájdalomküszöböm - ápoló segített a zuhanyzóba,sőt először ő fürdetett le,végig bőgtem.Majd egész nap nem feküdtem le,mert nem bírtam volna felkelni.... nagyon-nagyon rossz élmény volt... bánom is,h elrontottam.. :(

Mostmár itt a pociban a kistesó,igyekszem máshogy reagálni a vajúdásra,és szeretném természetes úton világrahozni a kicsit.Remélem lesz rá módom!