Szülés után a kórházban mennyire kezdődött el a hangulatingadozás/ depresszió Nálatok?

Tegnap volt 3 hetes a kisfiam, friss az élmény. Való igaz, hogy akármennyire is stabil az ember alapvetően, a hormonlöket senkit sem kímél. A kórházban én, mi rendben voltunk. Ugyan 36 hétre jött a manóm,szerencsére rendben volt vele is és tulajdonképpen a szüléssel is minden. Nem panaszkodhatok, gatvedelemmel 4 óra alatt lett meg oxival, ugyan előtte egy nappal már elment a vízem és voltak fajasaim. Aztán manokam besargult, tejem volt dögivel de o nem tudott szopizik, szóval ott bent is volt, hogy sírtam...mivel 4 héttel előbb jött a férjem már bent mondta, hogy nem fog tudni itthon maradni, úgy volt, hogy egy hónapot együtt leszünk.....

Úgyhogy nekem mikor hazajöttünk az volt baromi kemény .hianyzott meg az a négy hét, hogy felkészüljek, fura volt hirtelen, nem volt minden kész...a férjem haza ugrott velünk és ment vissza munkába,,,,első perctől reggeltől estig egyedül vagyok a kis fiammal....az első hét brutális volt...a másodiktól, na onnan egyre jobb lett, egyre jobban hangolodunk, már ügyesen szopizik, napról napra másabb, mindig felfedezek valamit. Sétáltam vele és próbálok megtartani minél több dolgot a “régi” életemből. Akármilyen melyen is van az ember, egyre jobb lesz, egyre erősebb az anyai ösztön, a feltétel nélküli szeretet és boldogság :)

Persze van aggodalom, főleg, ha első baba, rendben eszik e, milyen a kakija, mennyi a kakija, hogy áll a lába, jó lesz e a csiposzures, hízik e, nem kicsi rá az a ruha, miért úgy fekszik, elég meleg van e, stb....de úgyis ráérez az ember mindenre :)