Hogy kell elképzelni az oxitocinos fájásokat?

Nálam nem rögtön az elején adták, hanem mikor kezdtek leállni a fájások. Magzatvíz elfolyással kezdődött a szülésem, rá egy Prága indultak a fájások, azok még elég elviselhetők.

Az oxitocinosnál 1 perc fájás 1 perc szünet volt végig, még kitolásnál is, erős fájdalom, nem volt köztük különbség.

Gondolom, ahány orvos annyi bevett szokás és ahány nő és baba annyi féle variáns arra, hogy hogyan fog reagálni.

Teljesen változó. Nekem pl semmit nem változtatott a fajas erősségén csak sűrűbbek lettek. En a legvégén a kitolashoz kaptam csak.

Hányni hánytam többször is. Egyszer a szulesznot is véletlenül. De mondta, hogy semmi probléma, gyakran megesik.

Indított szülésem volt, a legelejétől oxitocinnal.

Az első 1 órában még tűrhető volt. Erős összehúzódásokat éreztem, erősebb, de jól bírható fájdalommal. Ahogy bekötötték, szinte rögtön 3-5 percenként jöttek ezek a fájások. Kb. 20 percenként emelték az adagot.

1 óra ilyen után kezdtek durvulni a dolgok: először még csak minden fájáscsúcs ment át hányingerbe, ahogy csitult, úgy múlt az is. Aztán, ahogy emelték, már hánytam, vagy ha az már nem ment, akkor öklendeztem a fájáscsúcsoknál. Ez kb. még 2,5 órán keresztül ment így, 2-3 percenként. Aztán egy újabb emelés után már nem kaptam levegőt a fájáscsúcsoknál. Egyszerűen képtelen voltam rá. Hiába próbáltam a légzéstechnikára figyelni, amikor elindult a fájás; a csúcsnál csak tátogtam, és kapkodtam a levegő után. Ekkor már nem is volt fájásszünet. Csak erősödtek, és gyengültek a fájások kb. 1-2 percenként, de szünet nem volt. Az alhasam folyamatos görcsben állt, nem tudtam pisilni sem, csapolni kellett. Ekkor kaptam EDA-t, ami csak féloldalra hatott, de annyit javított a helyzeten, hogy már levegőt újra kaptam normálisan, és csak a fájáscsúcsokat éreztem.

Aztán egyszer csak az egész méhem görcsben maradt, és iszonyúan fájt, még az EDA ellenére is azon az oldalamon, ahová nem hatott jól. Ekkor gyorsan leállítottak mindent, kaptam valamit, amire elernyedt a méhem a görcsből, és mentünk a műtőbe.

Ez így 5 óra vajúdás volt, és mindezek ellenére a kezdeti 2 ujjnyiról semmit sem tágultam, a babám is nagyon magasan maradt.

Az nst végig rajtam volt, az infúzió miatt még tudtam volna mozogni, de az nst miatt nem lehetett felkelni.

Először előkészítettek a szülésre , ott kaptam a beöntést is. De őszintén mondom attól ne félj!

Utána mentem a vajúdóba. Nem tágultam rendesen, így jött az oxi. Addig teljesen bírható volt, bár baromira fájt. Fél 10kor mentem be a kórházba , az infúzió kb éjfél körül jött, de igazából elvesztettem az időérzékemet. Kb egy fél óra múlva ( szerintem ) kezdett el hatni, egyre erősebb görcsöket okozva, nagyon hamar eljutottam odáig hogy nem volt fájásszünet , csak hol jobban hol kevésbé fájt. Szerencsére nem hánytam . Az nst végig rajta volt, az infuzio után maximum felállni tudtam volna, de az se ment, nekem is légszomjam volt , így feküdtem végig. 3ra lett meg a baba. Ebből az utolsó 3 óra oxis szakasz a nagyon durva.