Akinek problémamentes volt a terhessége, tehát nem volt se émelygés, se hányinger, se semmi ilyesmi, az könnyen szült?

Az elsővel egyetértek, sok mindentől függ.

Én nem hánytam, nem émelyegtem csak a savammal volt némi problémám az utolsó hónapban, de 4 körül szóltam a szülésznőmnek aki akkor volt ügyeletes hogy jöjjön velem beszélgetni, mert nem tudok aludni.Akkor már 4-5 perces fájásaim voltak.10-re meg is lett a kisfiam.Nagyon könnyen tágultam, nem kaptam érzéstelenítőt vagy fájdalomcsillapítót, délben pedig már lementem sétálni a mindenórás szobatársammal mert már Ő is túlhordta a babát.Bár én nagyon utálok feküdni, talán ezért is.

nem, katasztrófa volt a szülés és sajnos meg is sérült a babám. Nem lett súlyos, de összeszorul a gyomrom mai napig ha rágondolok, hogy oxigénhiányos állapotba került (nem is szülnék máshogy pont emiatt, mint császárral)

És a terhességem alatt 10 kg-ot híztam, olyan volt a vérképem végig, hogy azt mondták egy nem terhes nő megirigyelhetné, nem voltam rosszul sem soha, utolsó napig vezettem például és dolgoztam, és a babám is szép egészséges volt 3630 és 56 cm. És a szülésnél, semmit nem tágultam, nem is volt nyitva a méhszájam és közben pedig a babám egyre súlyosaabb állapotba került és aztán császározni kellett.

Nekem a világon semmi bajom nem volt,imádtam a pocakosságot!

A végére kicsit bevizesedtem,ami érthető,mert július közepén született a fiam.

9 nap túlhordás és indítás után,császárral szültem.

2 éves nagy fiú anyukája

Szerintem sincs semmi összefüggés!

Egyszer sem volt hányingerem, nem émelygett a gyomrom (a BKV-n utazó büdös hajléktalanokat kivéve, de tőlük nem terhesen is felfordult a gyomrom...), minden rendben volt végig. Én is imádtam terhesnek lenni. Ha csak ezt a részét nézném a dolognak, bármikor újra vállalnám.

Aztán a 35. héten elkezdett szivárogni a magzatvíz. Egész nap kaptam az oxitocint mert nem jöttek fájások egyáltalán, és nem is tágultam, csak a vizem szivárgott. Estére már nem bírta a babám, leesett a szívhangja, császározni kellett. Annyira gondtalan terhességem volt, hogy akármikor olvasgattam a szülésről, a császáros dolgokat meg se néztem. Eszembe se jutott, hogy engem műteni fognak. Utólag azt mondom, hogy egyáltalán nem bánom a császárt, és nem siránkozok, hogy nekem nem ment a természetes szülés. A babám is és én is egészségesek vagyunk, és ez a lényeg.