Amikor már minden percesek voltatok, bármikor megindulhatott volna nálatok a szülés, akkor hogy gondolkodtatok? Örömmel vagy félelemmel töltött el benneteket a tudat, hogy bármikor megszülethet a baba?

Féltem a szulestol. Vártam hogy vége legyen már a terhessegnek.

Őszintén az első gyereknél a babátol is féltem kicsit :D

A másodiknál kíváncsi voltam :)

Az elsőnél izgultam, és már nagyon vártam, hogy megszülessen.

A másodiknál 42 hetesen indítottak, hát már majd megpusztultunk mind a várakozásban addigra -_-

A harmadikkal 36 hetesen megműtöttek, hát, ott még nem volt időm agyalni a szülésen...

Első terhességemnél kellet 5 óra wc re járkálás mire leesett, hogy lehet szülni fogok 😂😂 1 nappal voltam kiírt dátum után, de valahogy nem is jutott eszembe, hogy azért fáj a hasam. Másodiknál 6 nap volt még hiába volt egésznap jóslóm mivel volt még 6 napom nem foglalkoztam vele doki mondta 1 hét is lehet mikor a nyákdugó távozik, elsőnél nem is távozott, másnap reggelre babáztam.

3 indított volt semmi extra nyugodtan aludtam előző éjjel.

Izgalommal, nem féltem sem az első, sem a második előtt. Poén volt hatalmas hassal megjelenni és nézni az "ez mindjárt kipukkad" tekinteteket :) Egyszer a szülészetre mentem látogatni mindenórásan és több szülésznő is megkérdezte a folyosón, hogy miben segíthet. Máskor meg állatkertbe mentünk, a nagytesó kedvéért és a kicsi kicsalogatásáért (rá 2 napra indult be) és voltak, akik öszesúgtak, hogy meg fogok-e szülni az egyik kenelben 😆

Persze ilyenkorra már össze volt pakolva a kórházi csomag. Jó időszak volt, szerettem.