Anyukák, akiknek nagyon alacsony a fájdalom küszöbük: meséltek kérlek a szülésről? Valamit tudnátok tanácsolni is így hogy már túl vagytok rajta?

Én úgy fogtam fel, benn úgysem marad 🤷‍♀️

Fájt. Baromira. Elmondhatatlanul.

De ez ezzel jár. Nem haltam bele (csak majdnem 🙊🤦‍♀️🤣)

Ha valaki gyereket akar, tudja hogy ezen át kell menni és ennyi.

Én az első után megmondtam, soha többet. Ráadásul komplikált szülés volt.

Ahhoz képest most (rá 2 és fél évre) megszületett a második is. (3.nemesz 😅 pedig ez a szülés egész "jó volt"

Nagyon alacsony a fajdalomkuszobom, minden szarert kepes vagyok fajdalomcsillapitot beszedni. Viszont megszultem ket 4 kilo folotti, nagy fejatmeroju gyereket huvelyi uton fajdalomcsillapitas nelkul. Az elsonel amugy kertem volna, de sokat kellett volna varni ra, utolag orulok, hogy nem kaptam. A masodiknal mar tudtam, mennyivel kevesbe faj, ha nem a hatamon fekszem, hanem fuggoleges pozicioban maradok. Ugyis baromira fajt, de sokkal menedzselhetobb volt, es idoben rovidebb is. Arra gondoltam a masodiknal mega szules elott joval, hogy csak ki kell birnom egy nehezebb napot, nem fogok szulesgyorsito dolgokat elfogadni, hogy a gatam ep maradjon, a gyerek szopizhasson, stb. (Elsonel gondok voltak a beavatkozasok miatt). Szerintem a legtobbet az szamit, hogy kik kiserik a szulesed, es milyen modon vannak jelen. Minden beavatkozas noveli a fajdalomnovekedesenek eselyrt vagy igy, vagy ugy, meg az EDA is, mert nagyobb esellyel lesz csaszar, amisokaknak sokkal nagyobb fajdalom (kisebb aranyban vannak, akiknek nem).

Görbicz Adria ingyenes szülésfelkészítőjét ajánlom, rengeteget lehet belőle tanulni.

Mikor jöttek a nagy fájások összeszorítottam a fogam, megszorítottam az ágytakarót, felemeltem a fenekem és mintha jobban tűrtem volna.Elkezdtem reszketni is a fájdalomtól és mintha segített volna. Brutális fájdalmak voltak a szülésnél és az még semmi, nekem utánna fájt éjszakákat a varrás, mert hüvelyi úton szültem és nagyon szakadtam. De megcsinálnám a kisfiamért újra is, annyira megérte. Most 3 hónapos, 6 hét után már minden gondom elmúlt. Anya leszel, ki fogod bírni és meg éri nagyon nagyon. Ránézek a babámra olyan boldogsággal tölt el amit nem lehet leírni.

Könnyű szülést kívánok.

Én rettegtem tőle, de annyira nem volt vészes.

Amikor lehetett volna kérni az eda-t, akkor azt mondtam, hagyjuk inkább, haladjunk. Az ugyanis lassítja állítólag a dolgokat.

Sokkal sokkal rosszabbra számítottam. Fajt, de belehalni azért nem akartam. A kitolás nekem már nem járt fájdalommal, a varrásra is olyan ügyesen érzéstelenített az orvos, hogy nem éreztem.

Utána pár napig érzékenyebb volt, lassabban ültem le, óvatosabban, de nekem már az is inkább kellemetlen volt, nem fajt. Pedig volt varrás bőven.

Úgy fogd fel, hogy lesz egy elcseszett szar napod, aminek a végén ott vár életed legszebb perce. Tényleg az.

Uhh... hát tudnék mesélni! Már a méhszáj vizsgálatnál, amikor kézzel tágítottak, ordítottam. Sürgősségi császárral szültem, de nekem maga a műtéti előkészületek (infúzió bekötése, katéter, savlekötő, érzéstelenítő beadása stb.) felért egy kínzással. A katéterrel szerintem engem vallatni lehetne...

Műtét közben is remegtem, rosszul voltam. Az első felállás után meg 3 napig úgy mozogtam, léteztem mint egy zombi, és arra gondoltam, hogy valaki üssön már agyon, mert én ezt nem bírom.

Volt egy szobatársam, aki szintén hasonló fájdalom küszöbbel rendelkezett, ott jajjgattunk szinkronban. Fájt mindenünk és minden: a köhögés, a pisilés, a nevetés, a felülés. Minden egyes felüléskor konkrétan azt éreztem, hogy a beleim egyik oldalról átcsúsznak a másik oldalra. A szoptatás is nagyon fájt: húzódott közben a méhem, és kisebesedett a mellbimbóm. Ráadásul minden nap jöttek nyomkodni a hasam, nekem az is kínzásnak tűnt. Az járt a fejemben, hogy aki egynél több gyereket vállal, az biztosan nem épeszű, és hogy ennek tudatában én örülök ha ezt egyszer túlélem, de nem lesz második baba az tuti.

A szülés utáni negyedik napon viszont jobban lettem és már azon gondolkoztam, hogy a következőnél hogyan tudnám hasznosítani a mostani tapasztalataimat, hogy könnyebben átvészeljem.

Nekem is alacsony. Legalábbis en azt gondolom..

az első gyerek 6 óra alatt lett meg. Ordítottam szinte végig. Azelőtt olyan fájdalmat nem éreztem még..pedig edat is kaptam csak nem hatott.

Második indított volt. 8 kor kötöttek be az oxit 11:57kor született meg. Itt is kaptam edat. Ez olyan jol sikerült..hogy

3,5 ujjnyi voltam akkor kaptam meg, teljesen elzsibbadtam, a fajast csak kemenyedesnek éreztem, ebből volt 3, amikor erezni kezdtem a feszitest lent, vártam meg egy fajast ami ugyanilyen volt. Szóltam a szulesznonek aki közölte hogy itt a feje, 2 nyomás és meg is volt.

Most született meg a 3.baba. 7 kor értem a kórházba akkor mar bő 4 ujjnyi voltam 8:23kor született meg. Nem volt idő edara. Brutális fájdalom volt.

Nekem mind a háromnál a kitolás volt a legrosszabb.

A sebes mellek is brutalisak, ez első 2 hétben gyakorlatilag sírva szoptattam.

9#vagyok

En csak annyit tudok tanácsolni amit az első szülésem után megfogadtam, hogy nem ordítok. Felesleges, és nagyon lefaraszt. A másik kettőnél nem adtam ki hangot ( mar csak az utolsó 2 nyomasnal ) és sokkal jobb volt, amikor jött a fajas, csak szorítottam az agy 2 szelet és melyeket sóhajtottam.