A különféle technikák segítenek, hogy ne szakadjon a gát, ne kelljen gátmetszést csinálni?

Elvileg ezek segíthetnek, ha minden szabályosan megy.

Ezekkel optimális állapotba tudod hozni magad és a gátsérülés esélyét a lehetö legkisebbre csökkenteni. Általában meg is lehet elözni, de nem minden esetben.

De ha egy rohamos szülés van vagy egyéb komplikáció, akkor nem sokat lehet tenni ellene.

Kétszer szültem gátvédelemmel, egyszer sem csináltam masszázst, hátom fekve szültem mert nekem így volt kényelmes, a másodikkal pedig konkrétan úgy estünk be a kórházba cirka 3 óra vajúdás után hogy a személyzetnek csak elkapni kellett a babát. Egy karcolást nem szereztem egyik szülés alkalmával sem.

A titok pedig: kicsi fejű baba (34&33 cm fejkörfogattal születtek a babáim), fegyelmezetten betartani a szülésznő utasításait és nem nyomni csak pihegni amikor azt mondja, egy jó szülésznő aki helyes technikát alkalmaz és megfelelően vezényel, egy orvos aki nem vág ha kell ha nem, jó kötőszövetek (ezen segíthetsz az olajjal és a masszázzsal esetleg), komplikációmentes szülés. Sok sikert!

Én a masszázst is csináltam szülés előtt 6-7 hétig és gátizom tornát is. Az olajat vittem a szülőszobára, a szülésznő a végefelé folyamatosan maszírozta vele a gátamat, betartottam amit kér (mikor nyomjak, mikor ne), mégis gátmetszés lett a vége és egy-két picike repedés is. A szobatársam semmivel nem készült, neki semmilyen sérülése nem lett...

Szóval én nem mondom, hogy felesleges, de ez valahol más szinteken dől el. :)

Egyébként én hoztam a statisztikát, mert két héttel a szülés után visszamentem az orvosomhoz (nem nála szültem) és a metszett sebem addigra teljesen összeforrt, minden varratom kipotyogott, a repedt 1-1 öltéses sebekben még benne volt és azt mondta az orvos ő egyelőre nem szedné ki, még nem szép. Éreztem is, ahogy ott matat, hogy azok még érzékenyebbek.

Egyébként én lekopogom sokkal rosszabbra számítottam gyógyulás terén. Egy kellemetlen húzódó érzés volt alul 1-2 hétig és ennyi. Nem égett, nem sebesen fájt, abszolút nem okozott gondot a mozgásban. Inkább lelkileg viselt meg az egész szülés és ami utána maradt (varratok, ömlik belőlem minden, sz*rok a kórházi higiéniás feltételek mellé, stb.) Egy raklap f*osnak éreztem magam, amíg itthon le nem tudtam zuhanyozni normálisan, tisztába tenni magam, amikor akarom, mosakodni odalent napi többször, megmosni a hajam, stb. Ez némileg off, de én így éltem meg. Ahhoz képest, hogy mindenáron elakartam kerülni a gátmetszést, éreztem, hogy mindent megtettünk a szülésznővel, hogy elkerüljük, nem sikerült és közel sem volt olyan borzasztó, mint amilyennek elképzeltem, így nem maradt rossz érzés emiatt bennem.

Nekem nagy fejű volt a fiam, így hiába próbálta az orvos, nem sikerült a gátvédelem.

De amennyire féltem a gátmetszéstől, hát gyakorlatilag nem is éreztem, mikor csinálták. Mikor varrtak össze, akkor esett le (amiből szintén nem sokat éreztem), hogy volt. Nekem annyira durva volt a vajúdás, meg az összes fájdalom, hogy valószínűleg mindegy volt. A seb is szépen gyógyult utána, nem volt vele gond. Furcsa elképzelni, de annyira nem izgulnék miatta legközelebb, ha kell, inkább vágjanak, csak ne legyen oxigénhiányos a babám.

Szóval nyugodtan készülhetsz, ártani nem fog, de nem biztos, hogy elkerülhető, viszont ha szükséges is, ne izgulj, nem olyan vészes.