Milyen érzés a szülés?

Sokszorosa. Hogx 10 vagy millió, az a fájdalomküszöbödtől füg g, azt meg mi nem ismerhetjük.

Milyen érzés? Majd megtudod. De mindenkinek más.

Kb. mintha egy valon születettnek kellene elmagyarázni a kék szímt.

Nekem viszonylag erős a fájdalomküszöböm, de azt hittem belehalok. Lehetetlen elmagyarázni, nem lehet mihez hasonlítani, az eleje még olyan mint egy nagyon erős menstruációs görcs de aztán már átmegy valami sokkal fájdalmasabba.

A kitolás része már megváltás a vajúdáshoz képest, de egyébként amikor benne vagy annyira sodródsz az árral, hogy természetesnek tűnik a dolog.

Én kértem fájdalomcsillapítót de nem volt már rá idő, úgyhogy nem kaptam, kezdhettem nyomni. Úgyhogy amikor azt érzi az ember, hogy a következő fájás a már bele fog halni tutira az akkor már a vége :D

En 2x szültem

Semmihez nem tudom hasonlítani. Konkrétan mind a 2x az életemért könyörögtem.

A szüzesség elvesztése nem fájt, nem szoktak fájdalmaim lenni menstruációkor sem, de nagyon alacsony a fájdalomküszöböm, egy gyantázással ki lehetne végezni szerintem 😅

A szülések, hát, az a legjobb, ha az ember a legeslegrosszabbra számít, max esetleg pozitívan csalódik

Ez mindenkinek egyéni. Van aki traumát él át és még évek múlva is rosszul lesz, ha eszébe jut a fájdalom. Van akinek egy foghúzás nagyobb gondot okoz. Ezt előre lehetetlen megmondani.

Ami engem illet, én magára a fájdalomra nem emlékszem, de azt tudom, hogy akkor ott borzalmas volt és nincsen még egy dolog a világban, amihez hasonlítani tudnám. Viszont az tisztán él bennem, hogy amint kint volt a lányom, már vége volt minden fájdalomnak, mintha egy rossz ijesztő filmről kapcsoltad volna át a tv-t valami teljesen más műsorra.

"En 2x szültem

Semmihez nem tudom hasonlítani. Konkrétan mind a 2x az életemért könyörögtem."

Haljak meg ha értem ezt...Mert az elsőre még csak-csak rá lehet fogni, hogy nem tudtad, mi vár rád (bár ezt sem értem, én már gyerekkoromban tudtam, hogy a szülés embertelen fájdalommal jár, mert anyukám elmesélte), de másodjára már pontosan tudtad és mégis bevállaltad? Miért?

Én is bevállalnám másodjára is, mert az eredmény a legfontosabb!

Különben meg minden szülés más, lehet előzőleg egy napig vajúdik valaki, következőnél meg pár óra alatt kint van.

Nem úgy kell nekiindulni, hogy jajj én ezt nem tudom megcsinálni, mert minden nő képes rá.

Nekem nem fájt a szüzességem elvesztése, a menstruációim sem szoktak fájdalommal járni, így nehéz viszonyítási alapot mondanom. Sosem volt semmilyen komolyabb sérülésem, csonttörésem, gyulladt fogam, vesekövem, mittudomén, szóval ha azt mondom, hogy életem legnagyobb fájdalma volt, azzal sem mondok sokat, mert hát egy bokaficamhoz képest azért nem nehéz fájdalmasabb dolgot összehozni :D

Először olyan volt, mint egy fájdalmas hascsikarás. Aztán valahogy ez mélyült el és erősödött. Nagyon fájt, de nem mondanám, hogy kibírhatatlan lett volna, pedig nem vettem igénybe semmilyen fájdalomcsillapító eszközt (mondjuk oxitocint se kaptam, szerencsére békén hagytak szenvedni). Nem volt egy kéjutazás, de lazán teljesíthető volt, mostanra a konkrét érzést el is felejtettem, emlékszem, hogy ott és akkor rossz volt, de közvetlenül utána is már egyből azt mondtam a férjemnek, hogy ezt simán újra tudnám csinálni bármikor. Izomlázam lett utána, meg aranyerem, attól szenvedtem egy kicsit utólag, de azért ez talán nem a világ vége.

Mindenki másképp éli meg. Mindenkinek más élmény. Ezt ha kíváncsi vagy rá, át kell élni, mert máskülönben nem tudja neked senki sem átadni leírásokból, élménybeszámolókból, hogy milyen. Fáj, annyi biztos, szerintem nincs olyan nő, aki tényleg mindenféle fájdalom nélkül hozza világra a gyerekét, legfeljebb technikákat tud elsajátítani vagy igénybe veszi az adott kórház által nyújtott fájdalomcsillapító eszközöket (kéjgáz, ilyen-olyan szurik, epidurális, akármi), hogy enyhítse az érzést. De attól az még fáj. És nagyon. A szüzesség elvesztése az semmi ahhoz képest, még ha az fájt is. Az csak egy kis lokális feszítés, de mire a baba már a hüvelybe (vagy hát, szülőcsatornába, akkor már) ér, addigra a fájdalom olyan jó 99%-án túl vagy, a kitolás az már a legvége az egésznek, igazából a szülésben a vajúdás, a tágulás folyamata a megterhelő, ez tart sok-sok óráig (kinek mennyi, ugye), ez az, ami igazán fáj, kinyomni a gyereket már ahhoz képest szinte semmiség.