Miért nem tesznek ellene, hogy ne legyen ennyi traumatikus szülés ebben az országban?

10: elég nagy probléma, hogy neked oké, ha egy újszölött - komoly orvosi indok nélkül - nincs együtt az anyjával 0-24-ben és nincs a születése után együtt töltött idejük.

Amíg az emberek többsége szerint ez oké, mert miért lenne rá szükség, felkiáltással...addig nem fog változni semmi.

A dolog kétoldalú. Egyrészt sok téren valóban orvosi/egészségügyi hiba. Rossz és elavult gyakorlat sok helyen van, nemcsak szülészeten, de ott nagyon feltűnő. Tényleg létezik a sürgetés, felesleges gátmetszés, hasbol kikönyöklős módszer, stb. Ezeket ki kell irtani mihamarabb.

No de orvosként mondom, hogy mindenki gyönyörűen és háborítatlanul szeretne szülni, de még egy branült se szúrjanak neki, ctgt se tegyenek fel, meg hagyják magzatvíz elfolyas után napokig - de azért a felelősséget vállalja az orvos/szülésznő száz százalékig. Azért kellene némi egyensúly és kompromisszum.

Az is igaz, hogy torzít mindenféle elmesélés. Hálapénzes rendszerben hálapénz nélkül szültem total ismeretlen dokikkal és szülésznőkkel. (Azt sem tudták hogy orvos vagyok, beesten szülni.) Nem történt semmi, vágás nélkül megúsztam. Nem érzek kényszert hogy írjak minden közösségi média platformon, hogy mi nem történt velem. Volt egy totál átlagos szülés egy totál átlagos gyerekággyal. Nem problémamentesen, mert ha nagyon akarok tudok negatívan is írni, de traumatizált tuti nem lettem.

Az is belejatszik, hogy nagyon mások az elvárások, és egy kórház, orvos sem tud megfelelni mindegyiknek. Az egyik kismama egy branült sem enged szúrni és élete traumája ha gátmetszést végeznek rajta, a másik meg kórházról kórházra jár, hogy indok nélkül császározzák. Az egyik kiveri a balhét ha a csecsemős hozzányúl a gyerekhez, a másik meg azért, hogy nem akarnak addig a gyerekre vigyázni naponta ötször míg lenn dohányzik vagy büfézik...

8-as vagyok.

Egyetértek a 12-essel. Tény és való, hogy egyre nehezebb is megfelelni az elvárásoknak, ha nem egységes gondolkodásúak az emberek. Én is orvos vagyok és én is nap, mint nap tapasztalom, hogy sokan nem 2 lábbal a földön járnak, hanem valami másik dimenzióban, és nagyon elrugaszkodott elképzelések vannak.

Írod 10-es, hogy te a tb-dért cserébe kérnél is valamit. Ez mindaddig jogos is lenne, amíg az általunk fizetett tb egy nevünkkel felcímkézett kalapba érkezne és abból lehetne gazdálkodni. Csakhogy a te tb-d, de az enyém is Mari néni inzulinjára megy el, Pista bácsi pacemakerére, de most legyek csúnya és hozzam fel Kolompár Eszmeralda 8. szülését is? A mi helyzetünkön az javítana, ha megszűnne ez a fajta tb alapú rendszer és bejönnének a különböző biztosítások, amivel több pénzért ugyan, de valóban színvonalas ellátást kaphatnánk állami keretek között. Na de akkor lenne egy igen jelentős tömeg, a többség, aki onnantól kezdve el is esne mindentől. Mert at tömeg nem mi vagyunk, hanem Kolompár Eszmeralda, Mari néni, aki 40 év gyári munka után 56 évesen elvonult nyugdíjba és nyaral további 30-40 évig, ami alatt olyan betegségektől kezd el szenvedni, melyeknek kezelése már pár év alatt felemészti azt az összeget, amit ő a 40 év alatt amúgy befizetett és lehetne sorolni. Senki nem mer az eü-höz hozzányúlni, mert az mindenképpen azzal járna, hogy több pénzbe kerülne, hirtelen tömegek nem jutnának ellátáshoz, ráadásul, amit írtam korábban is, megszűnne egy csomó helyen az ellátás. Utóbbi szerintem amúgy jogos, mert kicsit nonszensznek tartom, hogy minden zsákfaluban ott az orvosi és a fogorvosi rendelő, meg minden mezővárosban mindenféle osztály a kórházban (mezővárosban élek és zsákfaluban vagyok alapellátó fogorvos!), de csak nem képzeljük, hogy majd Mari néni, aki amúgy ingyen utazik átzötyög a szomszédos városba egy endokrinológiai vizsgálatra, amikor ő neki jár itt helyben, mert ő Mari néni?

Nem az élet írja felül ezeket, hanem hogy nulla rugalmasság van a rendszerben és az abban tevékenykedő (szak)emberekben. Itt nem a vészhelyzetekről, meg az életmentő beavatkozásokról beszélek. (Mondjuk azok egy részére se lenne szükség, ha előtte nem történnének már a gyorsítást sürgető folyamatok. Érdekes pl hogy akiket ismerek és tudom mi hogy volt, akik oxitocint kaptak, azok közül 80%-nak sürgősségi császára lett, mert leesett a gyerek szívhangja)

Mi kell ahhoz, hogy állva vajúdjon egy kismama vagy hogy ne vágják el a köldökzsinórt túl hamar?

A dokinak!

Én vetettem fel, hogy a tb-mért cserébe kapni szeretnék valamit. Szépen felvázoltad, pontosan tudom, hogy így van, vagyis hogy olyanok gyógyulnak az "én pénzemből", akik pont semmit nem tesznek a közösbe, vagy csak nagyon minimálisat, míg amíg nekem telne jobb ellátásra, fizessek kétfelé (tb+magánellátás), vagy rohadjak meg. De kérdem én, ez így egy fair rendszer? Ahogy mondod, tartsuk el az összes Kolompár famíliát, nyugdíjast és mindenkit IS, én meg örüljek és még tapsikoljak is, hogy egy ilyen marha humanitárius rendszerben élünk? Magán fogorvoshoz járok, mert a helyit ne is kommentáljuk. Magán úton járok már szinte mindenhova. Csak egy nyamvadt normális szülést szerettem volna igénybe venni a közös kalapból, de az sem sikerült. És ahogy mondtam, nem a beavatkozásokkal, vagy a fájdalommal volt baj. Szerettem volna megúszni sokmindent, amit a helyzetemből adódóan nem lehetett, avagy nem tudom megítélni, hogy lehetett volna-e, ez rendben. De amikor 1 óra alatt harmadszorra jön a doki kézzel tágítani és már zokogva megkérdezem, hogy erre miért van szükség, akkor annyi a válasz flegmán, hogy "anyuka, itt ki fog jönni egy gyerek, ne sírjon már, hogy ez fáj, szanaszét akar szakadni?". Vagy amikor fájdalomcsillapítást kérek és egy gúnyosan vigyorgó "ezt ki kell bírni anélkül" megjegyzés a válasz, akkor úgy legszívesebben elküldene az ember mindenkit a "k*rva anyjába", de nem teheti, mert mégiscsak függ tőlük a következő néhány óra még. Az, hogy mondjuk könyörögnöm kell, hogy levegyék rólam a ctg-t és kimehessek pisilni végre, már csak kényelmetlenség, amit el is tudnék nézni, hisz tudom, hogy sok dolga volt a szülésznőnek, de vajon nem lenne jó hatással a szülésekre, ha a szülő nő nem érezné magát megalázva, zaklatottan, nem lenne befeszülve, nem félne, vagy sírna már akkor, amikor újra belép a doki a szobába? Az empátia és az emberi hozzáállás nem a pénzen múlik. Kézzel kell tágítani? Jó, csak előtte nézzen rám és mondja el mint ember a fájdalmakkal küzdő embernek, hogy ez kellemetlen lesz, de ezért és ezért szükség van rá. Vagy nem kaphatok fájdalomcsillapítót? Rendben, de mondja el kedvesen, hogy sajnos ezért és ezért nem lehet. Engem az traumatizált, hogy egy marha kiszolgáltatott, kifacsart, emberi mivoltomtól megfosztott helyzetben sz*rba sem vették azt, hogy ember vagyok és érzéseim vannak. Egy cafat hús a futószalagon.

Az, hogy olyanok a körülmények az osztályon, amilyenek azt még le tudtam nyelni. Teljesen feleslegesnek éreztem, hogy ott vagyunk, senki nem segített, a vizit is annyi volt, hogy "rendben vagyunk?". Ezt elfogadtam, mert láttam, hogy tényleg arcon pörög minden dolgozó, kevesen vannak rengeteg anyára és babára és anyák között is van idióta, tény. Igyekeztem türelemmel viselni a bentlétet és hazakönyörögni magam mielőbb.

Mégegy példa. Az első 16 órát külön töltöttem a babámtól, mert nem volt hely a gyermekágyon. Szoptatásra sem akarták kiadni a csecsemősök, mert "hát a huzatos folyosón azért mégsem kéne". Ezt is értem, így jártam amiért csúcsforgalomban szültem. De mégis megfosztottak az első 16 közös óránktól, még is szoptatási tanácsadót kellett hívnom nem két forintért, hogy már az első nap kialakult cumizavart leküzdjük, mégis úgy éreztem magam, mint akit kizsigerelve lenyúlták a gyerekét... és igen, én sírva fakadtam, amikor másodszorra is azt mondta a csecsemős, hogy nem adja ki a babámat, mert csak a folyosón tudok leülni vele. Megsajnált és beültetett a nővérszobába a kislányommal, ahol kicsit beszélgettünk és elmondta, hogy ne haragudjak, hogy így reagált, de sajnos több a sötétbőrű szülés náluk, mint a fehér és egyáltalán nem az az általános, hogy valaki sírva kéri ki a babáját, sőt inkább toporzékolva hisztizik, hogy miért nem veszik be. Számomra ez igazán emberi volt és pl. nekem nagyon pozitív csalódás volt abban a vacak helyzetben, hogy úgy reagált ahogy, de utána mégis próbált megoldást keresni empátiából, hogy rendben legyek! A mai napig hálával gondolok rá. Ennyin múlik és ezért tudom, hogy HA lesz mégegy gyerekem, ő nem állami kórházban fog születni. Ha ott sem kapok emberi bánásmódot a pénzemért, legalább talán jogosan kiakadhatok. :D

Szóval szerintem a trauma az sok esetben nem abból adódik, hogy fizikailag mi történik egy szülés során.