Miért nem tesznek ellene, hogy ne legyen ennyi traumatikus szülés ebben az országban?

Amit itt olvasol, annak a fele nulla valóságot tartalmaz. A maradék fele túlzás, kiszínezve.

Marad max 25%, ami igaz lehet. Ez is sok, de ne az alapján ítélj, amit itt olvasol

Mert sok pénzbe kerülne. A kórházakban durva pénz- és szakemberhiány van, ezért ilyen a helyzet.

De amíg viszonylag ingyenes az egészségügy ( ezt úgy értem hogy amíg fizuból vonnak X összeget és nem az igénybevett szolgáltatásért fizetsz) addig ez nem is lesz máshogy. Ha magánkórházak lennének és piaci alapon menne az egész nem lennénk így kiszolgáltatva. Kénytelenek lennének normálisan ellátni, normális bánásmóddal, különben rossz hírük lenne és az emberek másik kórházba mennének inkább és másnak fizetnének (mint amikor a fodrász elcseszi a hajadat, mész inkább máshoz, és a barátnőidnek ajánlod).

Csak ugye ebben az esetben brutál drága lenne egy-egy szülés úgyhogy ez sem feltétlenül egy járható út. Szar ellátás olcsón vagy jó ellátás drágán. Szar helyzetben vagyunk sajnos, és egyik kormánynak sem érdeke megoldani a problémát mert túl sok pénzbe kerülne, vagy túl nagy lenne a kezdeti felháborodás (pl ha átváltanánk az amerikai rendszerre).

A Másállapot a szülészetben rengeteg tüntetést, felvonulást és egyebet szervezett már, hogy megváltozzon a dolog. És lassan, de biztosan, vannak is változások. Pl 10 évvel ezelőtt nem az volt az alap, hogy a kisbaba szülés után az anyával van a teljes kórházi tartózkodás alatt (rooming in), hanem az volt az általános, hogy 2-3 óránként vitték szoptatni és kész, egyébként nem láttad. Az aranyóra is relatíve újkeletű dolog, régen nem volt ilyen, hogy volt egy-két órányi háborítatlan ismerkedésed az újszülötteddel, hanem elvitték, vizsgálták, stb, és esetleg utána visszakaptad egy kis szoptatásra vagy valami. Szóval azért vannak változások a kórházi ellátásban, csak lassúak.

Nehéz megváltoztatni azokat a dolgokat, amik szokás-alapúak (pl a rengeteg, full indokolatlan gátmetszés, csak mert), az orvosaink jó nagy része már idős, így csinálta az elmúlt 40 évben és akkor is jó volt így, akkor most mit hisztizünk alapon. Az újak meg jellemzően nincsenek olyan helyzetben, hogy másképp döntsenek, vagy ők is a régiektől tanulták el, aztán ők is úgy csinálják. Van néhány orvos, akik próbálnak változtatásokat hozni (pl a Szülni jó csapat Budapesten) a gyakorlatban is, de ugye ez csak lokális hatást tud elérni, egy-egy kórházban esetleg sikerül változtatni, de összességében az országban már nehezen.

De tesznek..

Küzdenek

Emmi

#masallapotot

Stb

Vagy egy csomó szervezet, akik küzdenek.

Vannak nők akik küzdenek, de annyira beleivódott az emberekbe, hogy ez a normàlis, hogy sokszor a traumát elszenvedő szerint is az.

Vagy szègyenli, hogy vele ez történt.

De csak példának okáért olvasd el az 1. Hsz.-t!

Elbagatelizálja, hazugnak állîtja be ezeket a nőket.

Nekem nem volt traumatikus.

Pedig voltak durva beavatkozásaim.

Okkal. Előre figyelmeztetve, engedélyt kérve.( beszorult a babàm)

Ugye, hogy nem mindegy?sokszor nem a beavatkozás a gond.. a tálalás vagy a szinplán felesleges beavatkozás.

Egyrészről mielőtt statisztikai adatokat vonsz le a gyk-ról, jusson eszedbe, hogy hírértéke mindig is csak a rémtörténeteknek volt. Arra soha senki nem fog kattintani, ha arról szól a cikk, hogy "minden rendben zajlott". Így nem tudhatjuk pontosan hány olyan szülés van Magyarországon, ami ténylegesen kimeríti a traumatikus szülés fogalmát.

Másrészről ez sok évtizedre nyúlik vissza és kiválóan reprezentálja, hogy mi a gond en bloc a magyar egészségüggyel. Régi, kiöregedett szakemberek tartják a kezükben a szakmát, irigyek a tudásukra, simán lehetséges forgatókönyv, hogy adott osztályon egyetlen kompetens személy van, miközben rajta kívül van még szakorvos és rezidens, de nem hajlandó a tudását átadni. Ebből alakultak ki azok a szituk, hogy állami ellátásért cserébe tartja a markát a doki, de ugyanígy ennek köszönhető az is, hogy mindenki csak őt akarja fogadott orvosának, aki viszont ezért cserébe nem feltétlen óhajtja minden szabad percét feláldozni. Következésképpen lesznek a siettetett szülések, indokolatlan mennyiségű oxitocin, a gátmetszések, császárok. Nyilván ezeknek is van létjogosultságok, de természetesen nem ilyen gyakorisággal. Ha az ember megnézni bármely nyugat-európai ország szülési statisztikáit, valahogy ők sem hoznak rosszabb arányokat, pedig kultúr helyen simán léteznek ambuláns szülések, nem b@szogatnak senkit a sz@rással, jóval kevesebb a császárok és egyéb beavatkozások száma is.

Ami egy reformációhoz kell, ahhoz nem csak a szülészetet kell rendbe tenni, hanem a teljes eü-t. De ez pénzbe kerül, ráadásul 0. lépésként ezeket a vén marhákat kéne elkergetni az egyes osztályokról, de ha ők nincsenek, akkor fény derül arra, hogy milyen hiányosságok is vannak valójában, hogy mennyire nincs szakember és könnyen kiderülne, hogy nem csak néhány napon nem lenne adott osztályokon ellátás, hanem vidéki kórházak tömegei húzhatnák le a rolót. Ebből adódóan, még ha ócska ellátást tudnak is biztosítani, inkább így hagyják, mert azt a magyar társadalom torkán nem lehet lenyomni, hogy mostantól mindezért komolyabb összegeket kell fizetni majd, ráadásul adott esetben nem helyben lesz ellátás, hanem buszra kell szállni. Nyilván cserébe minőségibb is lenen az, amit kapsz, de egyelőre az olcsó sz@r fontosabb az embereknek, mint több pénzért, de színvonalas ellátást kapni.

Az a baj, hogy ez a "Másállapot a szülészeten" sem olyan dolgok mellett kampányol, amik igazán megoldandók.

Nem akarok senkit megsérteni, de azért az egy jóval kisebb probléma, hogyha elviszik a gyereket szülés után megmosdatni, ellátni (kvázi nincs olyan aranyóra, amit ők elképzelnek), sőt még az sem (lenne) olyan óriási tragédia, ha nincs rooming-in. Sokkal rosszabb, hogy nem kérhető egy csomó helyen a korszerű szülészeti fájdalomcsillapítás, ami nyugaton már 30 éve bevett dolog. Helyette mi gázokkal szórakozunk. Komolyan, mint a XIX. században, mikor az orrod alá nyomták az étert, aztán jónapot. Ilyen téren érzem az elavult szemléletet, hogy "fájjon csak", "ki lehet azt bírni". Miért nem a segítség a cél?

Utolsó teljesen igazat adok neked egészen az utolsó gondolatodig. Én azt látom, hogy sok esetben a magánkórházak szülészete is dugig van már, mert a nők inkább fizetnek az emberi bánásmódért és a higiénikus, normális környezetért, vagy mondhatnám azt is, hogy igyekeznek megúszni a traumát. Az első gyerekemet állami kórházban szültem, borzasztó siettetéssel, megalázó kommunikációval, az egyes válaszolónak üzenem, hogy semmi okom hazudni, főleg nem magamnak, hiszen pontosan tudom, hogy nekem ott mi volt nehéz és mi okozott traumát. Azért mert valaki azt mondja, hogy osszuk el kettővel, az én lelkem nem lesz könnyebb és tudom, érzem hogy lehetett volna ez máshogy. Az idő segít abban, hogy a rossz érzéseimet a szőnyeg alá söpörjem szép lassan, de a második szülésemnél soha, de soha nem lennék képes ugyanabba a kórházba betenni a lábam.

Én azt gondolom, hogyha tőlem busásan vonják a tb-t, mert jó jövedelmem van, akkor kapjak normális ellátás mellé emberi bánásmódot is. Ha ez nem opció, azzal sincs baj, de egy ekkora havi díjért már valami prémiumkategóriás biztosítást, vagy akár szülést kifizethetnék egy magánkórházban és én ezt tartom bicskanyitogatónak.

Fizetek valamiért, amiért cserébe egyszer vennék igénybe valami szolgáltatást és egy traumát kapok. Nem a beavatkozások okozták, mert én kismamaként nem feltétlenül tudom megállapítani egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben, hogy ez valóban helyénvaló-e. A lekezelő kommunikáció, vagy éppen a beavatkozások szükségességének nem kommunikálása okoz egy olyan ütést az ember lelkében, amit utána nehéz lenyelni, feldolgozni. Az emberség, pedig mondhatnánk, hogy nem kerül semmibe, de ez ma itthon sajnos nem igaz.