Olyan férfinak szülni akinek van gyereke milyen előnyei és hátrányai vannak?

Kell a te pénzedből is költeni a másik gyerekére (gyerektartás+ egyéb dolgok, táborok, oktatás stb).

Bármikor mehet hozzátok, bármikor ott aludhat és fel kell készülni rá, hogy bármikor odaköltözhet.

Ha programot szerveztek, bele kell kalkulálni, hogy őt is meg kell hívni.

Folyamatos kontaktban leszel az exxel, ha jó a kapcsolat, sokszor kell közös eseményeken részt venni, pl. szülinapok.

A te első gyereked, a férjed többedik gyereke lesz.

Az a gyerek, aki neked sokáig vad idegen volt, a gyermeked testvére lesz.

- ilyen formán se az exxtől se a gyerektől nem fogsz akkor se megszabadulni, ha elváltok, mert ők akkor is testvérek maradnak (persze ha hárpia mindkét nő akkor el lehet szakítani örökre a testvéreket egymástól)

#1 vagyok

előny talán annyi, hogy pontosan látod milyen apuka, nem szülés után derül ki.

Már bejáratott apuka, tud pelenkátcserélni, tudja hogy kell megfogni egy babát és hogy miben tud segíteni.

Nem éri felkészületlenül, hogy mivel jár a gyerek.

Mire megkapod, már leépítette a régi, gyerekmentes életét, már apuka üzemmódban van.

Ha egy gyereket akarsz, akkor nem lesz ezzel gond, hisz neki már megvan a létszám.

hátranynak még írnám, hogy egy ilyen férfi eleve anyagi hátrányból indul, mert amit eddig felépített, ment a levesbe a válás után.

Ezek a férfiak általában albérletben laknak (hisz a gyerek marad a lakásban, házban) és a gyerek(ei) költségei miatt félretenni is kevesebbet tud.

Egy olyan sztorit olvastam, valami olyasmi volt, hogy egy nő, meg egy férfi összejöttek; mindkettőnek volt egy olyan 16-17 éves körüli lánya; és talán a csávóé nagyon szabad életet élhetett, a nő lánya meg ezt nehezményezte, hogy amit a másiknak lehet, pl nemtom , késő este bulizni menni, akkor őneki azt miért nem.

De itt, ha ugyanaz lesz az apja mindkettejüknek, akkor szerintem pl nem lesz ilyesmi.

Meg amúgy még hallottam olyat, hogy az első gyerek se volt úgy nagyon elengedve talán, de talán igénye se lett volna rá annyira nagyon, de a második gyereket meg még sokkal szigorúbban fogták. Ez ugyanaz a házaspárnak a két közös gyereke, mindkettő fiú. Ezt amúgy nem is értettem, amúgy ezt csak mesélte anyám, az idősebb tesó ebből az osztálytársam volt, a kisebbik meg kb 5 évvel fiatalabb.

Szerintem nem fog semelyik gyerek prioritást élvezni amúgy a helyzetedben a másikkal szemben. Max annyit, hogy pl egy kisbabának több figyelem kell, mint egy tininek. Mármint, figyelem az a tininek is kell, de pl egy kisbaba nem tud kimenni még egyedül a wc-re, kimenni a konyhába magának szendvicset csinálni, sokat sír, ilyenekre gondolok. Tini meg amúgy pl igényli is valamilyen szinten, hogy hagyják önállónak lenni, neki több szabad tér, szabad levegő kell. Úgyértem, hogy pl nem kell kifaggatni őket minden egyes percükről, gondolatukról, hagyni kell őket simán létezni is, egyedül kicsit, magukban. Pl tökjó az is, ha megismerhetik önmagukat, csak elmélkedhetnek. Valahol olvastam valami ilyet, hogy néha hasznosabb is, ha csak ott magában fetreng a gyerek az ágyon ott el van terülve és elmélkedik, mintha az iskolai tananyagot magolná. |Másik, hogy így pl meg tudják ismerni önmagukat, és akkor így könnyebb dolguk lesz kitalálni 14-18 évesen, hogy mivel szeretnének foglalkozni, mi érdekli őket. |Ha pl le van foglalva minden gondolatuk, meg szabadidejük, az nem jó.

Ja és fontos, hogy ha csinálunk egy gyereket, akkor azt magunknak csináljuk, nem tukmáljuk rá az idősebb testvérre -akármekkora korkülönbséggel is- , hogy "te vagy a testvére, játsszál vele! " "Te vagy a testvére, tanulj vele!!" Ha valami egyszerűt nem ért a gyerek a tananyagból, akkor a szülő elmagyarázhatja neki/megpróbálhatja , ha ő sem érti, akkor megkérhetik a nagyobb testvért, hogy magyarázza el, és akkor ez így tök jó, de ne kényszerítsük már arra a nagyot, hogy miután, hazajött, megcsinálta a saját sulis tanulnivalóját, és utána még a gyereknek magyarázza el , amit az iskolában nem sikerült jól a tanárnak, vagy mondjuk a gyerek belebambult az órába, és elfelejtett figyelni, akkor ezért ne a nagyobb testvér szabadidejéből menjen lehetőleg.

|Amúgy nálunk , mikor elsős lettem, előtte szülőin azt mondták a szülőknek -mondta anyám később- hogy "Nehogy leüljenek még velünk iskola után tanulni, mert ott bent mindent megtanulunk.!!" Két fiatal tanítónő volt, mindkettőnek első osztálya voltunk, amikor mi kezdtük az első osztályt. Szóval előttünk nem volt osztályuk. Amúgy jól csinálták, tényleg így volt, hogy mindent meg is tanultunk odabent az órán, nagyon jók voltak; és valszeg még most is jók. Mikor negyedikesek lettünk, az egyikük le lett cserélve, mert el ment szülni, és egy idősebb néni jött helyette, na, nála ez már nem működött, hogy elég volt, ha órán figyeltem, és mindenből ötös lettem. A környezetismeret már a 4. évfolyamban is el kezd nehéz lenni. (Földrajz.) Abból ott akkor sikerült abban az évben olyat produkálnom, hogy a röpdolgozatot megírtam 3-asra, a témazárót kettesre. :):) Addig ugye hozzá voltam szokva ahhoz, hogy csak figyelni kell, és mindenből meg van az ötös; de itt pl, ezek a földrajzi nagy tájak, ezt nem mondta volna senki, hogy el kellett volna kezdeni tanulni; és értek a meglepetések a dolgozatban, hogy "Ezt tudni kellett volna? Dehát órán nem tanították meg." Nézegettük gyakrabban a térképet, de annyira ez nem volt elég, hogy beivódjon. Lehet, hogy a másik tanítónéni, aki elment szülni, ezt is meg tudta volna tanulás nélkül is tanítani. Tehát pl ilyeneket beírni egy magyar térképre, hogy "Dunántúli-középhegység" Addig sose kellett tanulni, és akkor meglepett az új tanítónő, hogy néha olyat kérdezett a dolgozatban, amit nem tudtam. XD :):)

Ja meg még, nem kell hasonlítani egyik gyereket a másikhoz, minden gyerek egy egyéni individuum. Szóval pl, ha a nagyobbik gyerek ötös fizikából, akkor nem kell példálózni a kisebbiknek, aki mondjuk csak 2-3-4-es, hogy "Bezzeg a bátyád meg tudta tanulni", hanem az a gyerek meg biztos másban jó. (Ugyanígy fordítva sem illik példálózni, hogy a kistesója pl tiszta kitűnő, hát az alsóbb osztályokban könnyebb a tananyag is, lehet, hogy még akkor a nagyobb gyereknek is jobb jegyei voltak, amikor ő ott tartott. Plusz még, az is befolyásolhatja, hogy ki milyen tanárt fog ki. Jól magyaráz-e, szivatós-e, hajlamos-e pofára osztályozni és rászállni 1-1 gyerekre; megszeretteti-e a tantárgyát, élvezetes-e az órája, vagy álmosító, pörög-e, de mindenre hagy-e elég időt megérteni, elmagyarázza -e lassabban mégegyszer, ha látja,hogy a gyerekek nem értik, és igényük lenne rá, mennyire szigorú, zsörtölődős, jókedélyű, partnerkedős a gyerekekkel, és nem ilyen "leüvöltöm a fejed"-típusú [Tehát nem nézi le a gyerekeket, vagy igen.], és érdekli-e, hogy a gyerekek megértsék, vagy csak leadja az anyagot, és akkor már megnyugszik. Aki értette értette, aki nem, nem. stb.)

Ismerek olyan családot, ahol kábé az volt, hogy a két nagyobbik testvért a nagyszülők nevelték fel (apuka dolgozott, anyuka meg szépségszalonokba járt, mindent elkövetett,hogy kihúzza magát a szülői teendők alól), a kisebbik testvért meg rátukmálták állandóan a középső gyerekre (a nagy már egy idő után elköltözött.) De a középső gyereket is sokszor tukmálták az 4 évvel idősebb testvérére. | | | Így, amikor a nagyobbik már elköltözött, a középsőnek nem maradt élete, mert két dolgot csinálhatott; vagy tanult, vagy játszott a kistestvérével. [Akkoris ha az anyjuk véletlenül pont otthon volt. ---különben ugattak vele. Ha nem tanult, vagy játszott a kisöccsével. ] (Idő közben mind a két nagyszülő meghalt - nem egyszerre, kb 8 év különbséggel.)

Nálunk szerencsére olyan volt, hgoyha a nagyobb testvér egyedüllétre vágyott, meg úgy egyébként is, az anyuka igyekezett lefoglalni a kisebb testvért, hogy ne zavarja a nagyot, ne őt kelljen pesztrálnia, hanem foglalkozhasson azokkal a dolgokkal, amik őt érdeklik. Mert egy 6évvel fiatalabb , meg egy idősebb gyerek,azok nem nagyon tudnak egymással mit játszani. Ha a kisebbik csak olyan "babaszinten" tud, de a nagyobbakat már komolyabb dolgok érdeklik, és az már nem izgalmas feltétlen, hanem nyűg, ha rá van akasztva az ennyivel fiatalabb kistesó, hogy játsszon vele, mert ő a testvére és "kötelessége!!!" Mert a szülőket pl a másik említett családnál nem érdekelte, hogy tök másik korosztály, ők úgy voltak vele, hogy ők EGy generáció; ők a gyerekek, a testvéreknek meg az a dolguk, hogy játsszanak egymással. Apuka dolgozott, de az anyjuk meg tojt a fejükre. Nem is értem, minek kellett neki mégegy gyerek, állítólag sokat próbálkoztak vele, míg végül összejött. Gondolom azért kellett neki, hogy amíg kicsi, kisbaba, villoghasson vele, hogy milyen aranyos; de amikor már megtanult beszélni, járni, máris nem foglalkozott vele; mert már """"nem volt annyira cuki"""", mint előtte.

Előnyök: Már van tapasztalata a gyereknevelésben, tudja mivel jár. Ezáltal neked is nagyobb segítség lehet.

Hátrányok: A meglévő gyerek nem biztos, hogy elfogadja az újdonsült kistesót.

Előnyök:

Tudod kivel vállalod a gyermeket. Fel tudod mérni milyen apa. (Nálunk csodás, Ő nevelte 2 és fél éves korától a Fiát egyedül, anyuka otthagyta Neki, most már ketten neveljük 10 éve).

Hátrányok:

Ha egy hárpia a volt pár, sokat tud rontani a kettőtök kapcsolatán a gyerekkel, illetve a testvérek kapcsolatát is alááshatja. (Nálunk is ez van. Próbálkozik elég sűrűn az ex, pedig Ő hagyta el a Fiúkat)

7 ez jó és örülj neki. Lányom apja is egyedül nevelte a lányát 4 éves kora óta. Aztán terveztük a gyereket és még mégsem született lelépett és a nagyobbik lánya is velem maradt (ő akkor volt 13).

Nálunk pl az exem exe ilyen formában normális volt.

Azta mindenit #8. fantasztikus vagy, hogy vállaltad egyedül.

A kislány anyja nem kérte a lányát, amikor exed lelépett? Hogyhogy Nálad maradt?

Az anyja beleegyezett, hogy nálam maradjon. Ő pszichiésen nincs teljesen rendbe, de tartják a kapcsolatot.

Az apuka 6 éve nem latta egyik lányát se.

A lányom is már 8 éves :)