Milyen okai lehetnek annak, hogy a frissen szült anyukának sehogy nem tud beindulni a teje, és még később sem?

A leggyakoribb ok: kevés inger éri a mellet.

Nem teszi elég gyakran és elég hosszan a babát mellre és/vagy a gyerek nem jó technikával próbálkozik, ami nem kerül korrigálásra.

Persze... Az anya a hibás... csak ő lehet... Nem teszi elégszer mellre, nem jó a technikája, rosszul csinálja...

Akkor is ha már anyjának, a nagyanyjának és a dédanyjának se volt teje akkor is csak az anya lehet a sz.r...

Mondják ezt olyanok, akikből első perctől ömlött a tej...

Szerintem is sokkal összetettebb dolog ez mint gondolják sokan. Papírforma szerint nem kéne tudjak szoptatni mert semmit nem úgy csinálok se én se a baba ami a szoptatási tanácsok között van, (azt leszámítva hogy mellre teszem), mégis gond nélkül már lassan 1 éve szoptatok. Más meg a lelkét kifeji meg le se veszi mellről egész nap és éjjel is felkel fejni és mégsem sikerül.

Persze jók ezek a tejbeindító tanácsok de nem mindenkinél működik, mert nem vagyunk robotok.

Jaj, 4-es, most mit kell megsértődni?

Biológiai tény, hogy a nők javarésze tudna szoptatni, lenne elég teje, kevés az a nő, akinél valóban testi oka van annak, ha nincs teje.

Csak sokan már az elején feladják, már a kórházban tápszert kérnek, ha második nap még nem durrant be a mellük, azt hiszik, ha sír a baba, biztos éhes és nem elég a tej, ezért megint tápszereznek, ezért beindul az ördögi kör, mivel nem teszik eleget mellre a gyereket, fokozatosan csökken a tejtermelődés.

Az első 1-2 hétben tényleg sokat kell szoptatni, hogy beálljon a dolog, csak a többség nem akarja, nem bírja idegileg, hogy sír a gyerek, ésígytovább.

Nyilván, mint írtam, van olyan, akinél biológiai okok is szerepet játszanak, de a többségnél inkább pszichés az egész.

A kórházban már úgy adták ki 16 órával szülés után a csecsemősök a gyerekemet, hogy megetették és a cumit a szemem láttára húzták ki a szájából. Hát innen szép nyerni, nemde?

Sehogy nem akart elég tejem lenni, cserébe sebes lett mindkét bimbóm, az egész napom egy nagy szoptatás volt, hogy na attól majd beindul... Tartott ez 3 hónapig. Végül teljesen kiborultam.

Hívtam egy szoptatási tanácsadót (még 3 hetes korában), a javaslatára elmentünk dévényeshez. Problémát egyikőjük sem talált azon felül, hogy nem teljesen jó a kislányom technikája és egy picit gyengék a szájkörüli izmai. Rengeteg pózt megpróbáltunk, próbàltuk többféleképpen a szájába adni a bimbómat. Igen, próbálTUK! Én minnnndennnt, de minnnndent megtettem azért, hogy szoptatni tudjak. 1 hónap ment teljesen kiegészítés nélkül hatalmas küzdelemmel. A következő növekedési ugrást már nem tudtam megugrani, majd 7 hónapos korában teljesen elutasította.

Biztos szép a szoptatás, meg tök könnyű kijelenteni, hogy így kéne, meg szinte mindenki alkalmas rá. Persze. De egyrészt a lehetetlen helyzetben lévő anyuka ettől nem lesz jobban (tapasztalat), másrészt mindenki megérdemelné, hogy már a kórházban olyan támogató segítséget kapjon ingyen és bérmentve az első pillanatoktól, mint amit én kaptam a szoptatási tanácsadómtól egy vagyonért! Valószínűleg kevesebb tápszeres baba lenne valóban. Jelen körülmények között viszont nem kell csodálkozni, hogy a magárahagyott frissen szült kismamák kétségbeesnek.

9# A kommented éppen fentiek okán bicskanyitogató kicsit. Olyan akár első babás anyukákat "hibáztatsz", akik pár órája szültek akár csak. Még ezt az élményt sem dolgozták fel, folyik belőlük minden, fájdalmaik vannak, beköltöztek a gyermekágyra, azt sem tudják hogy kell hozzányúlni egy babához, de már kitartást, meg tökéletes szoptatási technikát várunk tőlük és hibáztatjuk, ha tápszert kér.

Sokat segítene, ha minden kórházban alap lenne, hogy segítenek, megmutatnak mindent és ha harmadszor mész a csecsemőshöz, mert még mindig nem megy valami jól, akkor nem egy lesajnáló "mit akarsz már megint" tekintetet kapnál. Én a hibát a rendszerben keresném, mert sokaknak úgy sem sikerül a szoptatás, hogy egyébként szeretnék, ha menne. Biztos vagyok benne, hogyha nálunk az eleje nem alakul ilyen szerencsétlenül és azonnal segítséget kapok, akkor nem így alakult volna a sorsunk, vagy ha mégis, nem élem meg ilyen nehezen. Bár jogos, én voltam a hülye, hogy nem gugliztam egy tanácsadót már a gyermekágyon, azonnal.