Vajúdásnál, amikor jön egy újabb fájás, és már nagyon erős, ti úgy általában hogyan reagáltatok rá, mit csináltatok?

Én a kórházi ágy szélébe kapaszkodtam, teljesen spirálba tekeredett a felsőtestem. Közben próbáltam ellazítani a testem, amennyire csak tudtam, mert elvileg az segíti a tágulást. Jobb nem szorítani, feszíteni semmidet. Persze ez nyilván sokszor nem jött össze, de aktívan próbálkoztam.

A férjem szerint majdnem eltörtem a kezét, és furán hümmögtem. Nekem ebből semmi nem maradt meg, annyira beszűkült tudatállapotban voltam, fel sem fogtam a külvilágot.

Én lélegeztem számolva végig. Szememet lehet becsuktam olyankor nem emlékszem, a férjem kezét szorítottam.

Ültem a kórházi ágy közepén, hol egyik oldalara, hol másikra dőltem és magzatpózba kucorodtam. Éjszaka volt.

Leguggoltam. Persze csak addig, míg nem kellett ágyra feküdni.

Elsóhajtottam vagy szorítottam az ágyat de olyan szinten, hogy majdnem kitéptem egy szivacs darabot belőle.

Amíg még ment, próbáltam a légzésre figyelni és számolni. Ez egy darabig segített. Hosszú történet volt, 2 éjszakányi nem alvás után elég fáradt voltam, ezért amíg nem mehettem a szülőszobára, odahúztam a kisszéket az ágyhoz, az ágyon egy kupacba raktam az ágyneműt és arra hajtottam a fejem, a széken ültem. Ha fájás volt, markoltam az ágyneműt, ha nem volt, próbáltam aludni. Érdekes, de az az 1-1 perc "alvás" is segített. A meleg zuhany nekem is segített elviselni is és a tágulásban is. Mire a szülőszobára mehettem, már jött a kitolás.