Ki mikor barátkozott meg a gondolattal, szülni fogok!?

Én is végig féltem a szüléstől, aztán ahogy közeledett a nap, egyre jobban vártam inkább. Kb egy héttel a szülés előtt már iszonyatos erőt éreztem magamban, nem féltem már egyáltalán. Akkor már erősebb volt a türelmetlenség, hogy láthassam már a babámat.

Hidd el, nem fog érdekelni se a vér, sem a fájdalom, a kiszolgáltatottság sem!! Akkor azon a napon, csak és kizárólag a babád fog érdekelni!!!!

Üdv, 1 hónapos édesanya

Szia,

23 hetes vagyok, szinten ebben a cipoben.... 1 honapja meg sokkal rosszabb volt a helyzet, mostanra kicsit javul.

En mindennap gondolok a szulesre, es probalom elkepzelni magam "abban" a helyzetben, mennyire fog fajni stb. , es kozben mindig arra gondolok h. az ismeroseim kozul akik szultek nekik is sikerult :)akkor nekem miert ne menne?!

(Probalom fejben lejatszani, h. mi van ha csaszar esetleg, vagy akarmi, tudod?! Es igy kicsit jobban erzem magam, h. tudod ha ott leszek es tenyleg pl.; ne adj isten csaszar lesz, akkor is fel leszek ra keszulve :).

Szoval en igy probalok baratkozni a gondolattal, h. elkepzelem magam ezekben a "nemvart" szitukban, es ettol jobban erzem magam :).

Amugy kivancsi vagyok, h. masnak ez h. megy !

Jo babavarast,

utolso vagyok , :) Amugy az otlet a pszichologustol szarmazik :)

udv. megegyszer . x

szia!

Az teljesn természetes,hogy félsz a szüléstől.Minden kismama egy kicsit retteg attól.De én ahogy közeledtem a vége felé,egyre jobban vártam,hogy megszülessen a kismanóm.Tényleg nem féltem.Amikor meg már túlhordtam,akkor meg már nagyon vártam,hogy kibujjon.

Szia!

Hét hete született meg manócskám. Az utolsó napokig nagyon féltem a szüléstől. Kb. a 35. héttől viszont egyre nehezebb volt már a pocakkal az élet. Nem tudtam aludni, nehézkes volt minden. A 41. héten (kicsit túlhordtam a drágát) már ott tarottam, hogy nem baj ha fájni fog, csak legyünk már túl rajta. Már annyira vártam, hogy láthassam a kicsimet,hogy előjött a bátorságom. Amikor elkezdődtek a fájások már semmi gond nem volt ilyen téren, csak a feladatra (vajúdás, szülés) koncentráltam. Mikor kibújt babauci tényleg minden fájdalom elmúlt (ezt előtte én sem hittem:)), és csak a boldogság érzése maradt (és persze a büszkeség, hogy igen, megcsináltam)!

Eddigi életem legycsodálatosabb élménye volt kislányom születése. Kívánom, hogy te is így érezz majd!

Szia!

Én is rettegtem tőle, de pár hete nagyon bátor vagyok és legszivesebben már most indulnék szülni. Azért majd kiváncsi leszek arra ha már tényleg menni kell mi lesz a helyzet. Én mióa megnéztem egy jópár szülést a neten úgy érzem nem lehet gond és bár biztos nem lesz könnyű megéri. Csak a kicsikémre tudok gondolni. Szerintem neked is így lesz. Nekem ma mondta a doki hogy valószínűle 2 hét és a karomban tarthatom a kicsikémet. Már alig várom. Addig megpróbálok sokat pihenni ami nehéz már így a vége fele.

36+5 heteske

Szia!

Én nem féltem a szüléstől.

40.hét végén befektetett a dokim, mert féltem otthon egyedül lenni. 4 nap után éjjel szóltam a szülésznőnek,hogy valami feszít ott lent. Előtte lévő napokon az NST semmi fájást nem mutatott, persze nemis éreztem. Amikor megvizsgált a szülésznő, közölte, hogy mindjárt szülök,mert 3 ujjnyira nyitva vagyok. Én csak azt hajtogattam neki,hogy DEHÁT én nem vagyok felkészülve a szülésre, még nem akarok szülni. Kinevetett, hogy volt rá 9 hónapom, hogy felkészüljek.

Jött a dokim, burkot repesztett. Amikor felfeküdtem a szülőágyra, minden félelmem elillant, teljesen másra kellett koncentrálnom,mint a félelem. 20 perc múlva felsírt a kisfiam:)

A vért nem fogod látni, ne aggódj!

Hidd el, nem kell félni a szüléstől. Teljesen olyan állapotba kerülsz, hogy másra nem fogsz figyelni, csak a dokira és a szülésznőre! Ezt én sem hittem el,amig nem éltem át!

10hós a kisfiam, de szülés után is azt mondtam, amit a mai napig mondok. Bármelyik pillanatban szívesen megismételném!

Szia!

Az természetes, hogy félsz! Mikor félidős voltam még én is féltem! Aztán az utolsó két hétben már egyáltalán nem. Tűkön ülve vártam, hogy jöjjenek végre a fájások! :) Hidd el, hogy akkor ott nem fog érdekelni a vér meg a kiszolgáltatottság meg a vágás, stb... Nem ezekkel fogsz foglalkozni. Csak magatokra fogsz koncentrálni. Másnap meg már alig tudott majd visszaidézni az egészet! És ezt most olyan írta neked aki 26 órát vajúdott és elég bajos szülése volt!