Akinek könnyű (könnyebb) szülése volt, mesélne róla?

Nekem az a meglátásom, hogy anyuka felfogásától is függ, hogy egy szülés könnyű-e. Én az elsőt úgy éltem meg, hogy aránylag hosszú volt (14 óra az első jóslótól), persze fájt mint állat, de minden rendben volt és jó fejek voltak velem a kórházban.

Aztán később, ahogy olvasgattam, másoknak ez traumatikus élmény lett volna, mert kaptam oxit, az epire nem maradt idő, így azt nem, és a végén a doki belekönyökölt a hasamba, hogy segítsen.

Nem a felfogásodtól függ, hogy mit okoz például az oxitocin neked vagy a magzatnak. Bár, ki tudja, lehet hogy csak a felfogásom miatt vált hirtelen elviselhetetlenné az egy órás, k. erős, egybefüggő fájás :D Szerintem ehhez nehéz pozitívan hozzáállni :D Mindez már úgy a huszadik órában.

Mindentől függetlenül nem jellemezném a traumatikus szóval a szülésemet. Igaz a könnyűvel sem. Ha rövidebb lett volna a vajúdás, és nem kapok oxit, akkor még könnyűnek is mondanám, mert a kitolás viszont tényleg az volt. A második szülésem ezzel szemben mindennel együtt volt 5 óra az első kis fájásféleségektől kezdve. Azt tényleg évente meg tudnám csinálni, ha úgy van. A felépülés is pikk-pakk megvolt.

Van pár ismerősöm, akik elsőre is max 9 óra alatt túlvoltak az egész procedúrán. Vannak szerencsések, akik hamarabb tágulnak. Ami valóban fontos, hogy biztonságban érezd magad, amennyire lehet. Az valóban tud segíteni és rontani a helyzeten, de ezt nem a felfogás számlájára írnám.

Anyukamnak. Elso fajastol szamitva 5 ora mulva mar babazott. De szinte fel se fogta hogy vajudik, ugy nyilatkozott rola, hogy csak az utolso 1 ora volt a gaz, ezert is ertek kesve a korhazba.

A korhazban azonnal ment a szuloszobaba, 5 percen belul megszulettem.

Hat en mar nem igy szultem es nem, nem a felfogasomtol fugg🫠🫠

De azt nem meselem el, mert negativ.

Hali, nyitott méhszájas indítás volt oxival (túlhordás miatt). Kb négy óra alatt megvolt a baba. Eléggé fájtak a fájások, de nagyon jófej volt a szülész és időnként bejött átnézte a ctg eredményeket és utána mozoghattam picit ami rengeteget segített. Kaptam egy labdát is hátha úgy jobb. Epire nálam sem volt idő, mert nagyon hirtelen tágultam de cserébe a teljes szülés kb 4-5 óra volt pedig első baba.

Nagyon meglepődtem mert az oxis szülések traumatikusak szoktak lenni de nálam éppen értelmesen működött.

Elsőnél:

39+1- Nst rossz lett, elküldtek uh-ra. Ott a doki közölte, túl kicsi a baba, beteg. Majd minden magyarázat nélkül otthagyott.

Egész délután ideges voltam.

Hajnali 2kor arra keltem, pokolian görcsölök. De kb 2 perc és elmúlt.

Aztán megint, de az elviselhető volt. Majd újra. Reggel 6ig gondolkodtam, hogy elinduljak vagy ne.

Akkor összeszedtem magamat, férjem bevitt. 7re szülőszobán voltam. 9re pedig a kezemben volt a baba.

Második:

39+4. Reggel véreztem, görcsöltem. Bementem az nst-re, ot ezt jeleztem.

Megvizsgáltak, 2 ujjnyi. Hazaküldtek. Hazafele már fájt minden, pedig 20perces út.

Eldőltem, 1kor arra keltem, hogy pokolian görcsölök.

Mire anya átjött a szomszédból, már állni nem tudtam. El sem mertünk indulni, mentőt hívtunk.

Fél2kor indult be velem a mentő, de már látták a haját. 2kor, épp beértem a szülőszobára, meg is szültem.

Tavaly szültem. Átérzem a helyzeted. Senkivel se tudtam úgy 2 szót váltani, hogy ne kerüljön szóba egy negatív szülés élmény 🙉

Valószínűleg ha elmesélném nálam, hogy volt végül az is negatívan hatna másoknak, de én nem éltem meg közben traumatikusan. Haladtam az eseményekkel, aztán lett végül egy egészséges lányom.

Próbálj pozitív maradni és ne idegeskedj ezen.

Én nagyon sokat stresszeltem azon, hogy milyen lesz a személyzet, mindenki csak negatívan nyilatkozott. Aztán végül 1 hetet bent voltam 4 osztályon, de mindenhol mindenki kedves volt. Azóta is eszembe jut mennyi felesleges idegeskedéstől megkímélhettem volna magam.

Nekem a második gyerekemmel ilyen volt.

Elfolyt a víz, alig volt fájás, 2 óra múlva egy kis hmhm, talán 1 órás intenzív, de teljesen tűrhetően fájdalmas szakasz, 2 nyomás aztán kész. Egy leheletnyi repedés lett a gáton, semmi egyéb. Mindennel együtt 5 óra volt.

Én ezt bárkinek jó szívvel kívánnám, mert tényleg jó élmény volt.

Magánkórházban saját kérésre programcsászár a 40. héten.

Reggel 9-re kényrlmesen bementem, lefolyt 2 infúzió, 10:30-kor átsétáltam a műtőbe, 11:20-kor meg már a szobámban babáztam.

Talán a lidocain injekció csipett kicsit a hátamba...

Vegig kaptam infúzióba fájdalom csillapítót,így mikor lehetett gond nélkül felálltam, lezuhanyoztam. A babát is elláttam, és nekem 0 fájdalmam volt,mikor már mozoghattam nem kellett gyógyszer. Simán fel le ugráltam az ágyról, mikor jöttünk haza gond nélkül fellépcsőztem 1 emeletet, masnap babakocsiztam a babával.

Uh ha van könnyebbik út ez aztán az volt, egy db fájásom nem volt meg semmi, tényleg max az első kakilás volt kicsit neccesebb.

Két gyereket szültem 22 hónap különbséggel.

Az elsőnél 24 óra volt a vajúdás, és az első fajástól számitva 5 órán belül megszületett a kisfiam. Minimálisan varrtak, de kereken 1 év regeneráció kellett, mert addig fájt a szex, fájt ha jobban lehuppantam, ha hirtelen lehajoltam.

A kislányommal 3 órát vajúdtam és az első fajástól számítva 30 percen belül megszületett. Minimálisan varrtak, de utána már szinte fickándóztam, 6 hét után együtt voltunk a férjemmel, nulla fájdalommal.