Mesélnétek nekem szülés történeteket? Volt akinék rohanni kellett?

Nekem is indítani kellett (idő előtti burokrepedés miatt), onnantól majdnem 3 nap kellett, hogy kibújjon, "eluntam az életemet" 🙃

Fájásaim is csak az utolsó 12 órában voltak, a burokrepesztés után.

(Viszont a szomszédom ikreket szült otthon, nem tervezetten...)

2 szültem:

Az első:

39+5. Reggel felkeltem, nekiálltam a reggelinek. Míg áltam a pultnál, valami folyott belőlem. Nem volt sok. Először azt hittem becsurgott ( :D ).

Rá nemsokra megint. Mondom ennyire nem lehetek béna. Elkezdtem készülődni nst-re, megint... Bementem a kórházba, jeleztem, hogy szerintem a magzatvíz szivárog. Küldtek is a szülészetre.

Ott egy doki minden vizsgálat nélkül kiröhögött. Mert a magzatvíz nem szivárog. Vagy elfolyik, vagy nem.

Betett a megfigyelőbe. Ott is néha néha folydogált. Jeleztem, senkit nem érdekelt.

Reggel 9tól este 7ig ott feküdtem. Ezalatt 2x szó nélkül feltették és leszedték az nst-t.

Délutánra már sírtam, valaki foglalkozzon már velem, legalább egy vizsgálatot, uh-t csináljanak, mert a baba sem mozgott már, és éreztem baj van.

Este 7kor jött be a váltás doki. Könyörögtem szó szerint vizsgáljon meg. Ő legalább komolyan vett. Vizsgálat, uh, majd azonnal szülőszoba.

Semmi magzatvíz nem volt már, kitudja mióta.

8fele kerültem a szülőszobára, elkezdték adni az oxitocint. Pokoli volt.

11re már könyörögtem a császárért, vagy hogy öljenek meg, annyira fájt. Ott még mindig maxon folyt infuzióban az oxi.

11és hajnali 2közt foggalmam sincs mi történt.

2kor pedig 2 nyomásra megszületett a fiam.

Második:

39+2 nst-n voltam, ami nem lett jó. Elküldtek uh-ra. Ott a doki nyersen kijelentette, 2.2Kg a baba, készüljek fel, beteg. Felállt és kiment.

Én egész délután idegeskedtem, telefonálgattam magán dokikhoz időpontért.

Este alig tudtam elaludni. Éjjel arra keltem, görcsölök.

hol 2 percenként, hol 10. Vártam. A család aludt, én a konyhában ülve számolgattam a perceket kb éjjel 2től.

Fél6kor elkezdtem vérezni. Nem vészesen, de látszott. Ott sem voltak szabályosak a fájások.

Férjem bevitt a kórházba. Megvizsgáltak, mondta a doki 2 ujjnyira vagyok nyitva, ezzel még nem fog benn. Adott egy injekciót (nem mondta meg mit, én naív rá sem kérdeztem), elmúltak a fájások.

Hazamentünk, 20km-re lakunk, kb 8ra értünk haza. Éreztem, hogy újra görcsölök.

Bementem, elfeküdtem, majd 10 perc múlva éreztem, hogy itt nagy a baj. Tolófájások. Férjem már nem mert visszaindulni velem, mentőt hívott.

10perc múlva ott is voltak, azonnal a kocsiba tettek. 20perc múlva a kórházban voltunk. A mentőben már látták a haját.

Éppen beestünk a szülőszobába. 1et nyomtam és a kezemben volt a lányom 8:45kor.

A kisfiammal hajnal 2-kor ment el a nyákdugó, otthon vajúdtam másnap este 8-9-ig, 10-kor a kórházban burkot repesztettek és hajnal 3-ra megszületett :)

A kislányommal napokon át darabokban távozott a nyákdugó, majd hajnal 4-kor egy nagyobb darab, 6-kor bementünk a kóházba, a vizsgálat alatt elfolyt a magzatvíz és 8-kor már a karjaimban volt a picur :)

Hajnalban voltak fájások, el is mentem zuhanyozni. Utána is még volt, de aztán mennem kellett 10-re NST-re, természetesen addigra elmúlt. :D

A dokinak mondtam, hogy volt valami, megvizsgált, mondta, hogy 1 ujjnyira nyitva a méhszáj, és hogy akkor délután találkozunk 3 perces fájásokkal.

Hazamentünk, nagyon nem volt semmi. A férjem kérdezte, mehet-e focizni? Mondom persze. Lefeküdtem ebéd után, aludtam egyet. Aztán tudtam, hogy 5 körül ér haza. Fél 5 körül elkezdtek megint jönni a fájások.

6 körül mondtam férjemnek, hogy kérdezze meg anyukáját, dolgozik-e, ha kell jönni a nagylányomhoz? Mondta, hogy most végzett, megy haza, szóljunk, ha jöjjön.

Utána még kimentünk sétálni, átmentünk barátnőmékhez a szomszédba. Folyamatosan jöttek közben a fájások. Hívtam a szülésznő ismerősünket, hogy mi a helyzet. Mondta, hogy menjek haza, feküdjek le kicsit, és ha már nem tudok feküdni, akkor kezd jó lenni. :D

És tenyleg.

5 perceseknél hívtuk anyósomat. Jött, de mondtam, hogy még várjunk kicsit, nem kell úgy sietni. Ők beszélgettek, én a kanapé mellett térdeltem, és vajúdtam.

Aztán amikor 3 perces volt, fél 10-kor, mondtam, hogy induljunk, megyek öltözni. Amikor öltöztem, volt két 1 perces fájás. Na ott megijedtem, hogy nem érünk be. 10 percre van a kórház. A kocsiban kicsit lassult a dolog, de felfelé a liftben megint bedurvult. 10 körül mentünk be.

Fent csengettünk, jött egy szülésznő, mondja, hogy mindjárt jön, felrak NST-re. Aztán jött a doki, rámnézett, látta, hogy folyamatosan fáj, mondta, hogy akkor inkább szülőszoba, gyorsan.

Átöltöztem, felvették az adatokat, az rohadt sokáig tartott. Ott konkrétan a mosdókagylóba kapaszkodva szenvedtem.

10:40-kor mentem be a szülőszobába. 10:43-kor írt a férjem kollégánknak, hogy most jön be, majd jelentkezik. 11:02-kor kint volt a gyerek.

Ahogy bementem a szülőszobába, először a fotel mellé térdeltem le, de nem volt jó. Onnan feltérdeltem a francia ágyra. Az se volt jó. Ahogy másztam le, elfolyt a magzatvíz.

Szülőágyra fel, már nyomni is kellett.

Mire a doki beért, pont kicsúszott a baba.

Szóval gyors volt. És majdnem nem értünk be. Ott tenyleg megijedtem, mikor folyamatosan 1 perces lett hirtelen.

A sajátom semmi extra :)

De a barátnőm... Hívott, hogy na, most drukkoljak, mert még az M1-en van, de szerinte nem jut el a kórházig. 20 perc múlva hív, hogy megvan a baba. Az irodában a kolláganőim ki voltak akadva, hogy azta, egy napon szül két barátnőm is... mondtam hogy nem, ő ugyanaz volt :D

Hajnal fél 1kor kimentem pisilni, indultam vissza a szobába és elkezdett folyni a magzatvizem, olyan 5nagy adag jött ki, kb fél perces eltérésekkel, mivel nem voltam teljesen összepakolva, elkezdtem szaladgálni a házban gyorsan összeszedni a cuccaimat,szóval mindent összemagzatvizeztem😅

Felhívtam a kórházat, hogy mizu ilyenkor, mert császárra készültem végig, nem tudtam mi a teendő, hogy kell-e mentő vagy ilyesmi.

Fájásom semmi nem volt, mivel papírom nem volt, hogy császározni kell(dokim véleménye szerint nagy a baba, nem fogom tudni megszülni téraránytalanság miatt), ott tétlenkedtem a szülőszobában.

11kor előkészítettek műtétre, aztán jött egy "kedves" doki, hogy nem csinálja meg, lefújva az egész, katéter ki.. Rábeszéltek, hogy próbáljam megszülni, nem is nagy a baba.. Belementem, több oxit is kaptam, majd délután 4kor vették észre, hogy nem is vénába szúrták.. Onnantól nem emlékszem szinte semmire, rohadtul fájt. Nem tágultam, baba szívhangja leesett, feje a medencénél elakadt.. így nagy kegyesen 19.51kor császároztak meg. Egy felüdülés volt az érzéstelenítő.

Hozzáteszem, hogy egész nap egy korty vizet sem ihattam, mert ha tényleg császár lesz, nem lehet bennem semmi..egy kín volt az egész nap, de mikor megkaptam a kisfiam, már semmi nem érdekelt, csak ő.

Az elsőnél nem kellett rohanni. Legalábbis nekem nem. Elfolyt a magzatvíz éjjel fél 2-kor, ezután legkésőbb 3 órával be kellett menni. Ezt kicentiztem, de így is abbamaradtak az addig rendszeres fájásaim, ahogy beértünk a kórházba. Sokáig nem is kezdődtek újra, rendszeres NST, antibiotikum és vártam. Kora este érzetre elkezdtek erősödni a fájások, de a gép szerint még semmi komoly nem volt. Éjfélkor már nagyon fájt, de a szülésznő szerint még gyengék voltak a fájások, tágulni sem tágultam. Valamikor hajnali 3 előtt, már teljesen kész voltam, mondta a bába, hogy még mindig csak 2 ujjnyi - ekkor már 1 napja tartott - de végre bemehettem a szülőszobára (addig a csecsemőn vajúdtam) és haza is szóltam, hogy jöhetnek be. Ott mentem a forró zuhany alá, akkor már csak az enyhítette kicsit a fájdalmamat, a szülésznő azt mondta, hogy oké, 15 perc. Pár perc múlva visszajött, kérdi, hogy mi van, mondom már a WC-n vagyok, de nem jön a széklet. Mondta, hogy akkor az már a gyerek lesz, jöjjek ki. Otthonról 6 perc volt az út, addigra én már a szülőágyon voltam, már alig álltam a lábamon a fáradtságtól. A kitolás 2 óra volt, valamikor félidőnél kaptam oxitocint is. A gátamat megvédték, de a hüvelyem elég rendesen szakadt, nem volt nagy élmény, amikor varrták. Beöntés, borotválás nem volt, antibiotikum háromszor is.

A másodiknál 6 után éreztem valamit, később is hébe-hóba, de gyenge is volt, rendszertelen is, azt hittem, jóslók. Aztán 10 körül eljutottam oda, hogy a biztonság kedvéért azért bemennék a kórházba. Előtte elmentem WC-re, de nem az jött, amire számítottam: eldurrant a magzatburok, vér is jött, de kaki az nem, pedig igen erős volt az inger. Gyanús lett, hogy akkor megint a baba viccel meg. Anyukám velem volt, telefonált a mentőknek, hogy ő vigyen be vagy inkább ők visznek. Volt egy kis komplikáció, az elején véreztem is, úgyhogy mondták, hogy feküdjek le, sóhajtsam el a fájásokat és jönnek. Jöttek, éppen hogy beértünk, anyukám maradt a "nagy"tesóval. Vicces volt utána kitölteni a papírokat, amik addigra már részben okafogyottá váltak. Két öltés kellett a hüvelyemen, de ez nem volt gáz és kapartak egyet odabent, de ezt nem éreztem a sokktól, hogy beértünk és már a kezemben a baba. Ez után a szülés után sokkal kevésbé voltam lerobbanva. Na meg azt is megtapasztaltam, mennyit számít kitolásnál a testhelyzet. Egyedül fekve voltam képes elsóhajtani és nem tolni. Úgy tűnik, tényleg igaza van a hozzáértőknek, hogy a fekvő testhelyzet nem optimális a szülő nőknek :).

A kórházban mindkét szülésemnél (és korábban a vetélésemnél) sem lehetett komoly panaszom senkire sem, a második alkalommal a segélyhívóban is és a mentők is profik, rendesek voltak.

Boldog babavárást, komplikációmentes szülést!