Van aki szégyenli, hogy kért érzéstelenítést, miközben más meg anélkül is végig tudta csinálni?

Akkor elmesélem, hogy velem mi volt.

Az első babámnál kaptam EDA-t. Az akkor még nem szült rokon, amikor kiderült, hogy EDA-val szültem közölte, hogy kár, hogy nem bírtam ki anélkül. Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam, nem is reagáltam rá semmit. Amikor a második gyerekemet szültem, nem kaptam EDA-t, ekkor megdicsért az akkora már szintén anyukává vált rokon, hogy ügyes voltam, hogy kibírtam a fájdalmat. Na, akkor el tudtam neki mondani, hogy rohadtul nem kértem fájdalomcsillapítást az elsőnél, csakhogy mivel én sok-sok óra alatt nem tágultam, ellenben a magzatvíz erősen szennyezett volt, plusz időnként leesett a babám szívhangja, közölték, hogy választhatok: EDA vagy császár és azt is mondták, hogy lehet, hogy EDA-val sem tudom elkerülni a császározást.

Igen, mindkét gyerekemnél úgy készültem, hogy nem szeretnék fájdalomcsillapítást, de ha szükséges, akkor egy pillanatig sem gondolkozom rajta. Kevesebb lennék ettől? Nem hiszem, hogy ezen (és még oly közkedvelt kérdések: szoptatás-tápszer, császár-sima szülés) múlik az, hogy jó anya vagyok-e. Aki azt gondolja, hogy a szülés akkor szép, ha végigélvezed az összes pillanatát, az még nem hallott több napos vajúdásról.

Az egyik ismerősöm azt is megkapta, hogy a bibliában az van, hogy fájdalommal szüld meg gyermeked. Erre inkább én nem is reagálnék.

Baromora nem szégyellem, hogy természetes úton, de EDA val szültem a gyerekeimet

Inkább büszke vagyok arra, hogy világra hoztam egy 4,4 kilós fiút, majd rá 9 évre egy 4 kilós lányt:-))))

09:54.

Ebben igazad van, én az első hozzászóló vagyok (Babybogyó87)

10 óra hosszát vajúdtam, és 15 perc alatt az 5. nyomásra kint volt a drága kislányom, érzéstelenítés nélkül.

De az volt egy kegyetlen érzés, mikor szülés után 1 napig a lányom az istennek nem akart szopni, és hallottam, hogy beszélnek a hátam mögött, még a csecsemős nők is. Elég pocsékul éreztem magam, és semmi segítséget nem kaptam... Persze, hogy tehetetlen voltam, hisz első gyermekem volt, és alig vártam hogy haza jöhessünk végre a kórházból... Na és arról a bánás módról inkább ne is beszéljünk, persze vannak kivételek, de ritka..