Szülés után mennyire változott meg a kapcsolatotok a párotokkal? Bővebben lent.

Most őszintén segiteni nagy ritkán segit! jómondjuk igaz most külföldön van de mikor itthon volt se tett ki magáért .Veszekedni sajnos sokszor öszekapunk mert vhogy hiába 30 éves még mindig ugy kell aszájába rágni mindent.Igen ugy érzem nem is kritkusab hanem sokkalta megfontoltabb komolyabb vagyok miota a gyerekeim megszülettek .Házaséletünk hát sajnos most semmilyen! de azzal mikor itthon volt nem volt gondunk.Nekem lényegében a páromal 1 bajom volna hogy ideje lenne most már komoly családapánként viselkedni és nem mindig mástól várni hogy majd mindent megcsinálnsak helyete bár mintha látnánk egy kis javulást talán vmenyire hatott rá a sok beszélgetés!

hibákért elnézést!

Mi szét mentünk a baba születése után, mert mint (sajnos) utóbb kiderült nem volt egyáltalán felkészülve a baba születésével járó változásokra. Ő olyan típus volt mindig hogy meggondolatlanul belevágott valamibe aztán utólag rájött hogy nem kapta meg a számítását és ez sajnos a saját gyerekénél is így volt. 35 éves fejjel még mindig annyira önző, csak a saját nyugalma és igényei érdeklik. Nincs türelme foglalkozni a gyerekkel csak akkor ha mindent megcsináltam körülötte (pelenkázás, etetés, altatás). Ha beteg volt a kislány akkor is cserbenhagyott minket, nem állt mellettem, mert szerinte erre ő nem képes, ez nőknek való feladat. Az orvoshoz is elvitt aztán amikor várni kellett volna a rendelőben mert sokan voltak akkor elment mert azt mondta ezt ő nem bírja. Semmit nem hajlandó feladni az eddigi életéből, a pénzt sem hajlandó megfogni, ugyanúgy elkölti felesleges dolgokra, szórakozásra mert neki erre szüksége van. Én ezután azt mondtam hogy elég volt, segítséget addig se nyújtott amíg együtt voltunk, annak meg hogy csak tovább stresszeljen az amúgy sem könnyű helyzetemben nincs értelme. Nem is tartott vissza amikor mondtam hogy menni akarok. Úgy érzem a lelke mélyén valahol megkönnyebbült. Most édesanyámnál lakunk a kislányommal.

Egy jó kapcsolatot elmélyít a baba érkezése szerintem. Mi nagyon élvezzük, hogy család lettünk, és a férjem rengeteget segít. Korábban is segített a háztartásban, szívesen mosogat pl., de most a baba körüli teendőkből is kiveszi a részét, eteti, fürdeti (illetve együtt fürdetjük). Kimenőt ad nekem szívesen, és akkor ő van a babánkkal, mert tudja, hogy néha ki kell mozdulnom. Én nagyon szerencsés vagyok!!! A házasélet intim része pedig ugyanolyan, mint azelőtt, és ez nagyon fontos szerintem, ettől nagyon féltem. Mármint attól, hogy fog-e ugyanúgy kívánni, a testem megváltozása miatt lesz-e egyáltalán kedve összebújni velem. Mi nem veszekszünk egyáltalán, nem is tudnék úgy élni, és a babának is harmónia kell.

Hát,ilyen idilli, álom kapcsolat nincs is. Vagy is olyan mint a fehér holló.