Hogy vélekedtek a szülésetekről utólag? Én nagyon jó érzéssel gondolok vissza és remélem még lesz benne egyszer részem.

Első babám programozott császárral született, nem vajúdtam semmit. Utána már újra vártam hogy nekiálljunk a kistesónak, a császár jó élmény maradt, nem bántam hogy az lett (farfekvés miatt). A második babánk viszont befordult és másfél évvel a császár után engedte a dokim hogy természetesen szüljem és minden komplikáció nélkül megszültem, pedig nem volt pici főleg hozzám képest. A vajúdás nagyon fájt, főleg a vége felé az utolsó 3-4 óra. Viszonylag gyorsan tágultam, a fájásaim majdnem 2 percig fájtak, akkor mondtam a férjemnek hogy több gyereket nem vállalok, azt hittem ottmaradok, majd a kitolás már könnyebb volt. A dokim megdicsért,a varratszedésen és még a 6 hetes kontrollon is mondta hogy milyen ügyes voltam és szép szülés volt.

Utólag nagyon szép emlék a fájdalommal együtt és olyan jó visszagondolni rá. Még élénken él ahogy a dokim is mondja hogy "nyomjon, ne hagyja abba, most egy nagyot nyomjon...." meg ahogy a férjem is áll mellettem és biztat, és mikor rátették a hasamra, hát csodás élmény.

Tervezünk harmadik gyereket, de csak pár év múlva, remélem minden körülmény úgy alakul hogy tudjuk vállalni az újabb babát.