Mit gondoltok? Melyik a legjobb és miért? Egyedül bent lenni a szülőszobán, pároddal, anyukáddal, nagymamáddal, anyósoddal, testvéreddel, vagy barátnőddel?

Nagymamám nem él, anyósom 72 éves, ezek kilőve. Testvérem nincs, barátnőm van de ez mégiscsak egy család születése nem társasági esemény.

Én egyértleműen a páromra tartok igényt.

Velem anyukám volt bent. A fiam apja nem volt az országban, amikor szültem, és őszintén szólva, már nem is igazán voltunk együtt, de ez egy hosszú történet. Nekem nagyon jó volt, hogy az anyukám ott volt velem végig.

Viszont most már nem ez a felállás van, szóval ha majd szeretnénk megint babát, akkor szeretném, ha a férjem lenne bent. Bár neki ezt még nem említettem, és nem nagyon bírja az ilyen véres dolgokat, szóval nem tudom, hogy ő akarná-e. De mivel nem az első szülésem lesz, így azt mondom, akkor sem dől össze a világ, ha nem szeretne bejönni. Az elsőnél viszont nekem nagyon sokat jelentett, hogy volt bent velem valaki, akiben feltétlenül megbízom.

Nálunk a férjem volt bent mindkét szülésnél. Bár az elsőnél még nem nagyon akart ott lenni, de ha úgy döntött volna, hogy mégsem, akkor Anyukámat kértem volna fel aki kint várakozott. Szerintem nagyon jó dolog ha valaki közeli családtaggal megoszthatod a gyermeked születésének csodálatos élményét és az is sokat jelent, ha a vajúdó a fájások szünetében egy ismerős arcot lát.

Nekem nagyon nagy megtiszteltetés lenne ha a leendő unokám születésénél jelen lehetnék majd.

Hát én megcáfolom az első válaszolót, mert bár valóban nem társadalmi eseményről van szó, velem egy barátnőm volt ben és segített 16 órán keresztül. Szegény párom nagyon rosszul viseli az ilyesmit, mikor meséltük neki, hogy mi volt bent, attól is rosszul lett és lesápadt.Mindenképpen olyan ember legyen bent veled, akiben megbízol, akire számíthatsz és ne törődj azzal, ki mit mond. Először rám is furcsán nézett a család, hogy miért pont a barátnőm, de a másik személy még a nővérem lett volna, de őviszonylag messze lakik, tehát nem tudott volna velem lenni az elejétől fogva, barátnőm pedig fél óra alatt ott volt és el sem mozdult mellőlem, míg a babám meg nem született. Jó volt, hogy nem kellett egyedül lennem, nem tudom, hogy bírtam volna.

Barátnőmnek amúgy korábban elég nehéz szülése volt, így tudtam, hogy bármi történik, meg fog érteni engem és át tudja érezni, hogy min megyek keresztül. Nem bántam meg, hogy ő volt bent velem.