Nagyon félek a szüléstől. Ti is így voltatok?

Szerintem velem pont az volt a baj, hogy túlságosan is nem féltem tőle. Én valahogy sokkal kisebb fájdalomra számítottam, bár persze gondoltam, hogy fájni fog, csak azt nem, hogy mennyire. De ez olyan igazából, hogy amíg tart, addig fáj, de ahogy kint van a baba, már el is felejted. Meg azért nálam voltak gubancok a vége felé, amúgy nem lett volna ilyen izé...

De amúgy abszolút kibírható (bár én állítottam utána, hogy én nem bírtam ki, de hát látod, itt vagyok :)) és jobb is, ha kicsit tartasz tőle, mintha úgy mennél oda, mint én, hogy "áhh, laza lesz ez".

Különben meg, múltkor, amikor kibírhatatlanul fájt a fogam, azt nyafogtam, hogy inkább szülnék hatosikreket, csak ne fájjon már. Szóval a fogfájás nálam ezerszer rosszabb, a szülési fájdalomnak legalább van valami értelme :)

Én 1,5 hét múlva megszülöm a kisfiunkat,vagy még előbb ki tudja, 10 és fél évvel ezelőtt szültem utoljára, de ugyanúgy rettegek, mint te. Talán az kicsit segit, hogy apás szülés lesz, igy van kire támaszkodnom:)

39 hkm

én is félek egy kicsit

a legrosszabb fájdalmam a vesegörcs volt, azt hittem, elpusztulok.

de ha a szülés is ennyire fáj, akkoris, motivál az hogy nemsokára a karomban tarthatom a babót :) és ki fogom bírni :)

Mindenórás vagyok és nem félek... ha úgy érzem, hogy nem bírom, kérek EDA-t, az biztos.

Már csak azért sem félek, mert a félelem pl. a tágulást is képes lefékezni, megállítani, ezt pedig nagyon nem szeretném, én is a hüvelyi szülés pártján vagyok.

Kedves kérdező!

Mintha magamat olvastam volna a soraidban... Nekem is a fejfájás volt a legrosszabb fájdalom a szülésem előtt, ugyanis iszonyú migréneim vannak. Sokszor próbára tettem magam, hogy migrénnel együtt, fájdalomcsillapitás nélkül mit birok még csonálni. Gondoltam, ha ezt kibirom, akkor a szülés is menni fog...

Aztán született egy kisfiam. Amikor elkezdődtek a fájások, azt mondtam, hogy semmi vész, ezt fél lábon kibirom. Ez majd neked is ad egy belső nyugalmat. Persze azután erősödtek, egyre jobban és jobban fájt. Valahogy úgy volt, ahogy azt az első irja...

Ezek a fájások azonban szünetelnek néha, nem mint a migrén. És valóban megéri, bár ezt akkor és ott én nem igazán tudtam felgogni.

Most a második babámat várom. 40+1 terhes vagyok. Most is félek a szüléstől: a fájdalomtól magától, hogy mi lesz addig a kisfiammal, hogy meginditják-e vagy szülhetek végre természetesen is. De tudom, hogy ki fogom birni, ha az elsőt kibirtam és ha a világon ennyi nő kibirta. Utánna pedig az a csoda, hogy a kis manód a karjaidban lehet - hát ezt leirni vagy elmondani nem lehet. De még csak elképzelni sem!

Könnyű szülést neked!

Én nem féltem, már nagyon vártam, hogy kijöjjön, mert féltem, hogy valami baja lesz ott bent és nem tudok rajta segíteni. Aztán mikor beindult végre a szülés, nem volt időm félni, mert csak pörögtek az események. Aztán a 16. órára már csak egyszerűen túl akartam lenni rajta. Ne izgulj, nem olyan vészes. Persze fáj, nem hasonlítható semmihez, de valahogy ott, abban a helyzetben nem fogsz ezzel foglalkozni. Ne agyalj rajta előre! Tesóm az első szüléskor azt mondta, soha többet, és mostanra 3 gyereke van. :)

Én is úgy voltam vele, hogy mégegyszer nem, de mostmár vállalnám a következőt. Holnap lesz 4 hónapos a kislányom. :)

Kedves második válaszoló! Hogy hordhattad túl majdnem 3 hétig? Úgy tudtam, maximum 2 hétig engedik túlhordani, de inkább rövidebb ideig. Akkor ez hogy volt?

24+4 hkm