Félek a szüléstől, ti hogy voltatok vele? Melyik módszer a legfájdalommentesebb?

az én szülésem össz-vissz 7 óra volt, ebből a kitolás volt a legdurvább, de az csak 15 perc volt.ja meg utána a varrás....és nem volt fogadott doim, szülésznőm, mindenki kedves volt:)

ne félj, túl leszel rajta:)

12 óra telt el a magzatvíz szivárgása, és a lányom világra jövetele között. Az első 4-5 óra tök lájtos volt, mert nem voltak fájásaim. Aztán bekötötték az oxitocint, na akkor lettek. Kétszer tágított kézzel a doki, a másodiknál könyörögtem, hogy hagyja abba. Egyszer kaptam méhszáj lazító injekciót is, az azért volt jó, mert kb. 15-20 percre lejjebb vette a fájások erősségét. Akkor picit tudtam pihenni, le is fekhettem. Amúgy végig a labdán ücsörögtem, az nagyon jó volt. Az oxitocin ellenére nagyon lassan tágultam. Végül kinyíltam, de még nem tűnt el a méhszáj. Akkor viszont már éreztem a toló fájásokat, amire mondták, hogy sóhajtsam el, mert még legalább fél óra. Az iszonyat volt! Ráadásul akkor már a labdán sem volt jó ülni, mert a baba szépen jött lefelé. És nyomott.

Kb. 3-4 elsóhajtás után (10 perc) mondtam a szülésznőnek, hogy ez már nem vicces, és nyomnom KELL!! Látta, hogy nem viccelek, kirohant a dokiért. Nagy nehezen felsegített a férjem az ágyra, a doki benézett, és közölte, hogy "Jé, itt a haja!". :D

Szétkapták alattam az ágyat, aztán már nyomtam is. Az már nem is fájt igazán. Az első nyomásnál elrontottam a levegőt, így csak kettőt tudtam nyomni egy fájás alatt. De utána még 3 fájás, és már kint is volt a kislányom.

Egyáltalán nem féltem előtte. Amikor elkezdett szivárogni a víz, és feltettek NST-re, akkor egy kicsit kétségbe estem. De utána már csak sodródtam az eseményekkel, nem volt időm félni. :)

De egy biztos: labda nélkül nem bírtam volna ki. Így is néha elszorítottam a férjem combját, mert abba kapaszkodtam. Az oxitocintól olyan fájásaim voltak, hogy párszor lekapartam volna a csempét. Ráadásul inni sem lehetett... azzal a sz@r kórházi vízzel öblögethettem néha. Amikor megszületett a lányom, akkor viszont betoltam egy fél csomag szőlőcukrot. :)

Abban a pillanatban amúgy, hogy kint van a baba, már el is felejtettem minden fájdalmat. Amikor összevarrt a doki -az jó másfél óra volt- elkezdtünk telefonálgatni. Nem akarták elhinni, hogy akkor szültem, mert annyira fel voltam pörögve. :D

EDA

2 xszültem így, mondjuk ettől függetlenül mind a kettő előtt paráztam

Az elsőnél mert nem tudtam mi vár rám, másodiknál, meg mivel tudtam.

Ráadsul ez első tután voltak komplikációk, attól is féltem, hogy 2. után ne legyenek (de lettek:-((

Lelkileg felkészültnek éreztem magam,fitt voltam,dolgoztam, nyüzsögtem egész terhességem alatt. Gondoltam én kis naív,hogy könnyű szülés vár rám hisz sokat mozogtam, nem hagytam el magam. Hát nem így lett:(:(:(

Szivárgott a magzatvíz, nem akartam tágulni, 14 óra vajúdás után kaptam oxitocint, és attól kezdve kőkemény fájdalmaim lettek, azt hittem a vége felé hogy ott halok meg. Nagyon nagyon ki voltam, elfáradtam és a kezemben akartam tartani a lányomat. Olvastam én is,hogy a kitolás már gyerekjáték---hát ez se így volt, nagyon nagyon fájdalmasra és hosszúra(45 perc) sikeredett,úgy hogy a doki végig a hasamban könyökölt. De utána amikor a 4 kg-os lányomat a karjaimban tarthattam, elmúlt minden egyes fájdalom. 1 óra múlva már zuhanyoztam, tudtam ülni,jól voltam.

DE: nagyon nagyon megviselt lelkileg és kb 5 hónap kellett,hogy túltegyem magam rajta,hogy ennyire fájdalmas volt. Akkor ott és 5 hónapig azt mondtam soha nem fogok szülni. Most 6,5 hónapos a picurkám és tervezzük a tesót!!!:):)