Ki mit érzett a szülés előtti napon, tudtátok, hogy már közel van, vagy hirtelen indult be?

40+3 hetesen egyből 4 percesekkel indult a szülés, előtte semmit nem éreztem, pedig az NST már délután 5 perces fájásokat mért

annyi furcsaság volt csak, hogy aznap barnázgattam, pedig előtte soha, de amúgy semmi fájdalom, semmi jósló fájás nem volt

szia, nekem az első majd 9 éve volt, de nem lehet elfelejteni. (a más.odikat most várom) kb aznap du. elkezdett fájni a derekam, hozzáteszem, hogy meg voltam győződve, arról, hogy a hasamon fogom érezni. Tehát így el is ment a nap egész jól. Majd este 6 órától mérhetőek voltak a fájások közötti időpontok és ezek időről időre csökkentek is. Mármint a fájások között eltelt idő. Lehet, hogy hülyének fogsz nézni, de én még akkor sem nagyon akartam elhinni, hogy ez már az. Hozzáteszem, a két nappal az előtti orvosi vizsgálat már 3-4 újjnyi tágulást mutatott minden előjel nélkül. Vagyis nem éreztem jósló fájásokat. A doki azt mondta erre, örüljek, mert már a felén túl vagyok..

Elég későn kb éjjel órakor indultunk be a kórházba és hajnali 3óra 10 percre lett meg a kisfiam, igaz burkott kellett repeszteni,mert az elég masszívan tartotta magát. Szerintem nem volt vészes, de azért fájt persze rendesen. Ezt inkább arra értem, hogy nem tartott olyan sokáig.

Szerintem, azzal, hogy 39 hetesen nem érzel semmit, az nem is jelent bajt. Amúgy mindenkinél másképp kezdődik, én pl. valamiért a burokrepedést vártam. És repesztés lett belőle.

Nekem sokat segített, hogy normális (hangsúlyozom tényleg normális ) könyvekből próbáltam már régóta megtudni, mikor mi történik velünk ez idő alatt. Így a helyzetek már a kórházban is ismerősek voltak. Pl.tolófájások kezdete stb....

Ja és még valami! Mindig igyekezz hallgatni a józan eszedre, a belső hangodra, ez mindig segít. És ne stresszel feleslegesen...

Sok egészséget és boldogságot kívánok!

Szia,én 40,2 naposan kezdtem el vajúdni.Délkörül voltam Nst-n ott azt mondták minden oké,mehetek haza,alig 1 ujjnyira vagyok csak nyitva.De a vizsgálat miatt(vagy ki tudja)csak nem akart szűnni a derekamban a fájdalom.(tegyem hozzá,én is azt gondoltam,hogy a hasamban érzem majd)Szépen be vacsoráztam-meglepő mód még nagywcni is sikerült(napok óta székrekedésem volt),bele ültem egy kád vízbe,hátha elmúlik....majd este 7től rendszeressé váltak a fájások,akkor még elég gyengék és 5 percesek voltak,majd fél 12kor keltettem a férjem,hogy be kéne menni,mert csak nem akar elmúlni,és egyre jobban fáj.A vizem nem folyt el(ezt is vártam)Éjfélre értünk oda,azzal kecsegtettek,hogy másnap 10 előtt nem lesz meg a kicsi.Hajnali 3kor repesztettek burkot...utána nagyon sűrű és erős fájásaim voltak,de még mindig csak 2 ujjnyira voltam tág.Ajánlom,ha bírsz,legyél talpon,vagy a labdán-könnyebben tágulsz(a 2.nál ezt fogom tenni)Eltelt 3 óra,műszakváltás...felém senki nem nézett(ez szörnyű volt-akkor már nagyon jöttek a tolók)majd szerencsénkre a főorvos jött 6után és ránézett a papíromra megnézte a méhszájat(3 ujjnyi lehetett)és annyit mondott hozzátok a vacuumot-szülünk.Onnantól pikk pakk meglett.6:42re :-)

fájt,de én rosszabbra számítottam

Igazándiból ráérsz még :-)Sablonos,de hallgass az ösztöneidre és minden menni fog!

abszolút semmi jele nem volt :)

egyszercsak elfolyt :)

Én nem éreztem semmit az ég világon, egyszer csak jöttek a fájások, egyből 5 percesek és pár óra múlva már a kezemben volt a babám.

Előző nap vizsgált meg a doki, ő azt mondta, hogy még legalább egy hét.