Csak azért, mert félek a hüvelyi úton való szüléstől, kérhetek császárt? Vagy ilyesmire nincs lehetőség? És lehet olyan, hogyha nem elég együttműködő az anya vagy begörcsöl, és nem tud nyomni, akkor komplikáció lép fel, és "nem tud kijönni" a baba?
Nem egy egyszerű nyafogásról van szó. A nőgyógyászati vizsgálattól is rettegek. Ha belépek a várószobába, már felmegy a vérnyomásom és a pulzusom, de olyan durván, hogy nem egyszer ájultam már el azalatt, amíg vártam. Az egész hátterében egy nagyon durva gyerekkori baleset áll, aminek műtét lett a vége. Erre rájön, hogy az első pár nőgyógyászati vizsgálatomnál sikerült kifognom pár nagyon "kedves" orvost is, akik szűzen úgy megvizsgáltak, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, és gúnyolódtak is rajta, hogy 20 évesen még szűz voltam. (Persze mondhatjátok, hogy ha a szexhez elég érett valaki, akkor ehhez is legyen az, de egész életemben egy férfivel, a vőlegényemmel voltam úgy együtt, és ő nagyon megértő, mert a szex sem megy könnyen.) De én nem elsősorban behatolástól félek, hanem az egész helyzettől. Szétterpesztett lábakkal ott nézik fél tucatnyian az ember legintimebb részét, és ettől kiráz a hideg. Meg minden vizsgálatnál felrémlenek az emlékek, ahogy kisgyerekként kiszolgáltatotva zokogtam, és nem segített senki. Legalábbis így éreztem. Persze segítettek, mert elkezdték rendbe rakni a szemérem testemet, de én azt éreztem, hogy bántanak. Évekig úgy aludtam el, hogy azon gondolkodtam, miért nem lehetett előbb elaltatni, aztán neki állni a dolgoknak, miért kellett látnom, éreznem, ahogy több férfi is "fogdoz" ott lent. Sokáig haragudtam a szüleimre is, hogy miért nem segítettek. Sosem nyafogtam, ha orvoshoz kellett mennem, de ha kontroll vizsgálatra vittek, akkor négyen fogtak le, hogy meg tudjon nézni az orvos. Persze most már tudom, hogy az én érdekem ezt szolgálta, de valahogyan mégsem tudom feldolgozni ezt az egészet. És félek, hogy mi lesz, ha ott is a gyerekkori emlékek jutnak eszembe, és lebénulok. Mert általában a nőgyógyászati vizsgálat alatt is totál "elvesztem a fejem", és mondhatja az orvosom, hogy lazítsak, az egész altestem görcsbe rándul, és lélegezhetek mélyen, lassan, hosszan, akkor sem múlik el. És én úgy szégyellem ezt az egészet, mert ha tudnék valamit tenni ellene, tennék. Mindig követem az orvos utasításait, mély levegő, "lejjebb csúszok", nem oda koncentrálok, és mégis megmarad a görcs, csak hosszabb idő után múlik el. És félek, hogy bajt okoznék ezzel a babámnak, mert hát gondolom nem ok nélkül kell nyomni, mert ha nem nyom az ember, akkor bent marad a baba (persze nem örökre, csak elakad, és gondolom akkor baja lesz) vagy nem is tudom, hogy mi történik. Nem igazán merek olvasni erről a témáról, mert megnéztem egy videót a vőlegényemmel, aminek az lett a vége, hogy zokogtam, hogy én nem fogok szülni, mert félek.
Akik hasonló gonddal küzdöttek leírnák, hogy náluk hogyan zajlott a szülés?
válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat!
Még nem vagyok terhes, csak gondolkodunk rajta, de én egyelőre nagyon nem szeretnék teherbeesni a vizsgálatok meg a szülés miatt. Az orvosom nagyon kedves és segítőkész, részben a baleset miatt, részben a görcsösség oldása miatt még intimtornára is adott beutalót, ahol egy nagyon kedves hölgy volt a gyógytornász. Ketten voltunk, még levetkőznöm sem kellett, de sokszor még ott is begörcsöltem a helyzet miatt. Hát a gyerekkori baleset lényege, hogy egy nagy vastag tárgy elszakította a gátam, és teljesen szétroncsolta a hüvelyemet és a végbelemet, mert hátrafelé menve, belehuppantam (Az akkori orvos szavaival élve karóba húztam saját magam. Ezt a kifejezést is akkor tanultam meg). A szerencsém annyi volt, hogy nem ért el a méhemig.
Én azt hittem, hogy császárhoz altatnak. Pont az ilyen emlékek miatt, amit itt többen említettetek a császárral kapcsolatban, hogy lekötözve, magatehetetlenül van az ember, hát pont ezt éltem át gyerekkoromba az altatás előtt elég sokáig, mert éppen nem találtak anesztes orvost, és várni kellett, de nagyon halasztást sem tűrt a dolog a vérveszteség miatt. Hát így nem tudom mi lesz. Lehet, hogy tényleg pszichológust kellene keresnem, ahogy ajánlottátok, de ezekről a dolgokról szemtől szembe félek mesélni. Leírni anonim könnyű, de az teljesen más, amikor ott ül a másik ember. Meg félek, hogy hisztinek hiszi az egészet, pedig nem az. Hiszti az lenne, ha nem tűrném el a vizsgálatokat és nyafognék, de én eltűröm, nem szólok semmit, előtte meg utána sírok, amikor más nem látja, közben meg újra és újra úgy érzem magam, mint akit megaláznak,megerőszakolnak (ezzel nem akarom megsérteni azokat, akik tényleges erőszak áldozatai lettek), de szerintem az lehet hasonló érzés.
válasza:Kedves kérdező! Először is nagyon sajnálom ami történt veled a múltban, borzasztó lehetett...! Egy pár dolgot hadd fűzzek hozzá:
1.Az, hogy úgy érzed megerőszakoltak, sajnos "természetes" ebben a helyzetben, pszichésen így reagál az ember lánya az ilyen típusú traumára. Ezt csak azért írom, hogy egyáltalán nem vagy bolond, hogy ilyen érzésed van.
2. Azt, amiben most szenvedsz, úgy hívják, hogy poszttraumás stressz zavar. Sajnos mivel nem törődtek vele , nagyon elhúzódó nálad.
3 Ami jó hírem, hogy ennek ellenére kezelhető, de kezelni KELL ahhoz, hogy rendbegyere és felépülj.
4. A terápiáját klinikai pszichológus és pszichoterapeuta végzi, aki ebben járatos, nagyon sok hasonló és még durvább esetekkel találkozik.
5. Nagyon nehéz az egész, de bíznod kell a szakemberben, tudják a dolgukat, hogy minél jobban megkönnyítsék neked.
6. Az, hogy a nőgyógyász és az intim torna tréner már tud a problémádról azt jelzi, hogy igenis képes vagy a megnyílásra és annak a feldolgozására is.
7. A pszichoterápiában van nem beszélgetős módszer is (pl hipnózis), ami szintén könnyít.
Gondold csak végig mennyi minden szól a terápia mellett:
- helyrejön a nemi életetd
- javul a kapcsolatod
- sokkal jobb lesz úgy felkelni, hogy többet nem kell görcsölni, félni
- boldogan és félelemmentesen tudsz az anyaság örömei elé nézni
Én szívből kívánom neked, hogy sikerüljön és bátran merd vállalni, mert megéri!
válasza: válasza:Szerintem ha férfi orvostól ennyire félsz érdemes lenne egy női nőgyógyászt keresned és neki mindent elmondani. Nem tudom, hol laksz, de ha pesten akkor írj privit és elküldöm az én orvosomnak az elérhetőségét. :)
Szülést szülés álló embernek meg nem szabad nézni.
válasza:9:45 vagyok az előző oldalról
Huh, hét ez nagyon kemény, összeszorult a gyomrom amikor olvastam. Sajnálom, ami Veled történt.
Én ennek fényében egy psziochológusra szavazok.
Én teljesen más problémával jártam. Nem akartam elmenni évekig, majd amikor már három nagyon közeli ismerősöm is ezt javasolta (mert látták rajtam, hogy küzdök, de nem jutok előrébb), akkor elmentem. És magam sem gondoltam volna, hogy ez mennyire jó. Beszélgetős (kognitív) terápia volt, semmi hipnózis, vagy egyéb "furcsaság", a pszichológus megláttatott velem olyan összefüggéseket, amikre nekem nem volt rálátásom, mert a sebek miatt, amiket hordoztam, torzított tükrön át láttam saját helyzetemet. Sajnos épp emiatt, még a férjem sem tudott segíteni, mert ehhez kívülálló személyre van szükség, aki személyesen nem érintett a dologban, tehát objektív tud maradni.
(Azt csak zárójelben írom, hogy én hívő vagyok, és emiatt is húzódoztam a pszichológustól, meg amiatt is, hogy nincs rá pénzünk. Ekkor azt mondtam Istennek, ha akarod, hogy kezeljenek, akkor intézd el, hogy TB alapon mehessek. A fent említett barátaim egyike megígérte, hogy utána kérdez, és így kaptam helyet a klinikai pszichológián, amit 100%-ban a TB áll, szóval én egy év terápiáért 0 Forintot fizettem)
Nézd a pozitív oldalát: találtál egy kedves férfit, aki így szeret ahogy vagy, és elfogad! Ez nagy ajándék, viszont a kettőtök kapcsolata miatt is megéri dolgozni a problémádon. Ha engedsz magadnak külső segítséget, azzal tulajdonképpen a párodat is megajándékozod.
Szóval hajrá!
válasza:hát én is nagyon sajnálom a történteket. én rettegtem a szüléstől, a fájdalomtól, pedignem volt semmi gyermekkori gond. igaz asztmás vagyok, s mivel voltam pszichiátriailag kezelve, így tudom hogy tényleg egy "dilidoki" tud ajánlást írni a császárhoz. az én dokim mondta hogyha kell ír egyet, hiszen tudta hogy rettegtem nemcsak a szüléstől de az egész terhességtől. A nőgyógyomnak mondtam mi az ábra, egyébként is fulladtam terhelésre. hiába maszek volt, ő is azt mondta szerezzem meg azt a papírt!
megszereztem de végülis nem volt rá szükség mert sos császárom volt 32 hétre. nem tudom ha végigviszem a terhességet, vajon tényleg császárom lett e volna?
válasza:Szia. Engem gyerekkoromban molesztáltak, 25 éves koromig voltam szűz, a nőgyógyásztól rettegek. A szexuális életemben is a behatolást követő első pár másodperc pokolian fáj, utána már jó.
A szülésem csodálatos volt. Talán azért mert nem befelé megy valami, hanem kifelé jön :-)
Csodálatos erő költözik beléd, és bár őrületesen fájdalmas is volt, közel sem viselt meg annyira, mint a nőgyógyász.
Ajánlom a terhes jógát, homeopátiát (ha szépen tágulsz, nincs az a görcs, ami visszatartson) és a pszichológus is jó ötlet.
A szülés volt életem legszebb élménye. Ne nézz hülye filmeket, azok nem segítenek. Te másként éled meg, hiszen nem onnan látod az eseményeket. Én pl. a vért nem is láttam. Csak a férjem arcát, de azt is elmosódva. Ilyenkor magadba fordulsz. Azt mondják, szakadtam kicsit. Nem éreztem. A fájdalom belül van, a hüvelyed környékén konkrétan semmit nem érzel.
Ajánlok egy nagyon jó könyvet: Mary F.Mongan: Szülés, ahol én irányítok. Vagy keress a youtube-on hipnoszülés (hypno birth) videókat.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!