Mit gondoltok erről a cikkről?

Végigolvastam. Nagyon jó, minden szó igaz és a helyén van. :) Sajnos én nem tudtam tartani, hogy csendben szüljek, pedig úgy még eredményesebb, talán gyorsabb lett volna.

Két nyomást elrontottam, az orvos és a szülésznő közölte, hogy ha nem csinálom, amit mondanak, nem működök együtt, akkor órákat elhúzódik az egész. Ennél a mondatnál összekaptam magam, és eldöntöttem, hogyha belepusztulok is mindent tökéletesen úgy fogok csinálni, ahogy mondták.

Következő nyomásra megszületett az angyalkánk, szinte úgy kellett utánakapni, egy nyomásra kipattant :):)

Legközelebb már első perctől kezdve hallgatni fogok az orvosra, nem próbálom elsunyizni a dolgokat... akármennyire is fáj!l

Szép Napot!

Köszönöm!

Én még előtte állok, és gyűjtöm a bátorítást. Nem vagyok fiatal, első baba lesz és hát megvallom, félek. De van még 3.5 hónapom, hogy jó irányba tereljem a gondolataimat. Minden ilyesmi segít.

Tetszik, de nem értek vele 100%-ban egyet.

Én pl nem gondolom, hogy a kitolás fáj a legjobban. Ott már nincs idő arra gondolni, hogy fáj. Csak a megkönnyebbülés van, hogy VÉGRE nyomhatok.

Az viszont teljes mértékben igaz, hogy a tudattól függ a fájdalom mértéke, vagyis inkább a "milyensége". Attól, hogy a fájdalomra koncentrál az ember, vagy a folyamatra, arra, hogy halad előre és csak ez számít.