Apás szülés vagy nem?

Az Úrral tökéletesen egyetértek. Egy érett! igazán felnőtt! férfi így gondolkodik. A többi csak gyenge mese és kifogás...

Én Párom ugyanezen a véleményen van, nem kényszerítettem, hogy ott legyen, végig bent volt, mikor kibújt a kislányunk könnyes szemmel álldogált ott, azt sem tudta, hogy törölgesse. Imádtam..

A házas élettel kapcsolatos c@r kifogásról csak annyit, hogy Nálunk olyannyira tökéletesen működik azóta is minden, hogy már három hét után újra próbálkoztunk, jelenleg 7 hónapos a Manókánk, de már 10 hetes a Pocaklakó.

Amelyik kapcsolat a szülés miatt siklik félre, ott már egyéb más komolyabb problémák is voltak.

Nem igaz, hogy 100-ból 2 férfi van bent szívesen. Nálunk az ismeretségi körben szinte mindenhol (ahol nem volt császár) bent voltak a férfiak, és mindegyik nagy-nagy örömmel beszél róla azóta is.

Sokszor olvasom itt, hogy "ne lásson így szenvedni, úgy szenvedni". Könyörgöm!!!! Az ilyen Nők ennyire nem bíznak a Párjukban? Meg kell magukat játszani??? Mire ez a fene nagy öntudat? A holtomiglan holtodiglan nem csak arról szól ám, hogy minden jóban együtt leszünk. Én örülök Neki, hogy mi BÁRMIKOR számíthatunk egymásra, akkor is ha betegek vagyunk, akkor is, ha nagyon fáj, akkor is ha minden gyönyörű! Sajnálom azokat, akik nem tudják milyen ez...

Én az összes szüléses sztorit végigbőgtem.:)

Nálunk az a helyzet, hogy a párom az első pár hónapban azt mondta, hogy nem szeretne bejönni, mert zavarná, hogy látja, hogy szenvedek és ő nem tud segíteni ezen. Aztán folyton változott a véleménye, de most, hogy a vége felé járok, kértem, hogy döntse el, hogy szeretne-e jönni vagy sem, mert máskülönben megkérem a húgom vagy az anyukám, hogy legyen ott mellettem. Azt mondta ott lesz és szerintem igazán egy érzelmileg felnőtt férfiként viselkedett.

Látom rajta egyébként, hogy micsoda harcok dúlnak a lelkében, mert még az is felfoghatatlan számára, hogy hamarosan apa lesz, aki felelősséggel tartozik. Sajnálom is szegényt, de azt gondolom, hogy ezeket a harcokat egyedül neki kell megvívnia.

Szóval nekem fontos az őszinte támogatás, én soha nem hagynám magára őt egy kiszolgáltatott élethelyzetben és azt gondolom, hogy ezt én is viszontvárhatom, de természetesen figyelembe veszem az ő ellenvéleményét is.

Hát így állunk, meglátjuk a végére mi kerekedik ki belőle.

33 h km

Az a személy ki biológaig férfi csak és nincs ott vele,mikor közös gyermekük születik, háááát......

Na ők, nem is emberként tekintenek párjukra, csupán egy biológiai robotot látnak bent. Mos, főz,takarít, kaját hoz,szül,gyereket nevel és kiszolgál, és persze este hancúr, mert a másik fél kívánja. Bele sem gondol, hogy elfáradt, kimerült. Elvárja, hogy szemrebbenés nélkül végigcsinálja az egészet mosolyogva. Elvárja, mikor beteg, párja mellette legyen és ápolja, visszafelé szülőszobán ezt nem kapja vissza a nő (nem minden esetben) jönnek az ócska kifogások. Kérdésem. Ha látja, hogy a párját elüti egy kocsi és összetörve jajveszékel, elmegy onnét az ideális férfi????? Ott sem tud neki érdemben segíteni. ott is láthat nyílt sebet vért szenvedést stb. Szóval hölgyeim, kérdezzék meg ezt a párunktól, ha ki akarja magát húzni, a szülésről.

22-es válaszoló vagyok. Nekem hajnalban pont ugyanez jutott eszembe, ami az utolsó válaszadónak. Annyi minden történhet az életben sajnos. Jöhetnek még súlyosabb, rosszabb helyzetek, mint a szülés. Ezek a férfiak, akkor is ott hagyják majd vérbe fagyva a párjukat? Csak mert Ők nem bírják a vért? Jöhet egy súlyos betegség, ne adja az ég le is bénulhat egyikünk. Na akkor már nem is lesz olyan nagy a szerelem? Természetesen ilyesmiket sem magának, sem másnak nem kíván az ember, de nem tudhatjuk mi vár Ránk.

A libásnak meg üzenem, hogy igenis "dicsekszem" vele, hogy apás szülés volt, mert büszke vagyok a Páromra, hogy saját akaratából volt bent, és hogy nem futamodott meg a kritikus helyzetben sem, és tudom azt is, hogy bármi történhet Vele, én Rám már mindig minden esetben számíthat majd. Én csak egy ilyen férfival tudom biztonsággal megalapozni a jövőnket. :)