36 hetes kismama vagyok, ma megtudtam, hogy az itteni szülészeten nincs lehetőség fájdalomcsillapítást kérni, amitől bevallom őszintén nagyon megijedtem. Homeopátia?

Én elfelejtettem a nevét, de utánanéztem:

"Én Arnica 15ch-t vettem az szedhető 37. héttől, napi 1x5 szem, lazítja a méhnyakat. Cimicifuga 5ch és Caulophyllum 5ch is 37. héttől szedhető naponta 1x5, de váltott napokon! Egy napon a kettőből ne vegyen be senki. Szüléskor pedig az utóbbi kettőt kell váltogatni a fájások ritmusában 5 szem szintén egy alkalommal. "

Fájdalomcsillapító nélkül szültem kétszer is. Fel sem merült bennem hogy kellene. Én az EDA gondolatától is rosszul vagyok. Hogy döfködjenek, no meg annak is lehetnek kártékony mellékhatásai...

Persze nagyon fáj, az ember el sem tudja képzelni előre, hogy mennyire. Viszont szerintem szuper jó dolog, még fájdalommal együtt is. Az egész egy folyamat, nem úgy tör Rád, mintha a fejedre esne egy kő, hanem szép fokozatosan.

A pozitív gondolkodás nagyon sokat számít. Nekem is másodikra sikerült igazán. Elképzeltem, hogy a fájás alatt halad előre a babám, és emiatt "örültem neki". Még biztattam is magamban, amikor nagyon fájt, hogy "ez az, menj csak!" Csodaszép dolog szerintem amellett, hogy nagyon kimerítő. És kitoláskor meg már nem is érzed a fájdalmat, csak a nyomásra és a légzésre kell koncentrálni.

És ha van rá módod, akkor vajúdás alatt lehet helyzetet váltani, labdára ülni, esetleg járkálni, ami jól esik. (Az igaz, ha én ágyhoz lettem volna szegezve, azt nem bírtam volna...)

Na minden esetre csak pozitívan, és menni fog az, nők milliói évezredek óta megcsinálták sokszor, Neked is menni fog!

KÉtszer szültem, fájdalomcsillapítás nélkül.

Az elsőnél volt egy mélypontom (vagyis több is, mert 28 órát vajúdtam, majd szültem) amikor megkérdeztem, hogy kaphatnék - e valamit? Az volt a válasz, hogy : "már minek, nem kell, mindjárt túl van rajta..." Aztán utólag belegondolva, tényleg nem kellett...

A másodiknál meg nem volt idő :) Fájt, nagyon, de olyan gyorsan jött a babám, hogy örültem, hogy beértünk a kórházba :)

Én is megijedtem amikor azt mondta a dokim,hogy az EDA pénzbe fog kerülni ha nem akarom,hogy fájjon,féltem a fájdalomtól,de közben nem akartam fájdalomcsillapítóval szülni,mert a szülés minden percét át akartam élni,és nem is kaptam semmit.

10 óra vajúdás után megszületett a kisfiam,és abban a percben el is múlt az az érzés,hogy mennyire fájt!

Ha még 5 gyereket szülnék, akkor sem kérnék fájdalomcsillapítót. A fiamat epidurálissal szültem. 2x teljesen rossz helyen szúrtak meg, a 3. "sikerült". Lezsibbadtam deréktól lefelé, a lábaimat sem éreztem. Szörnyű érzés volt. Nem tudtam, hogy mikor kell nyomni, és mikor nem. Elmúltak a tolófájásaim, úgy nyomták ki belőlem ketten a gyereket, tiszta véraláfutás lett az egész hasam, oldalam. Nagyon nehéz szülés volt, 9 öltéssel vartak össze. Mindemellett csomó mellékhatás is született: ájulás, migrénes fejfájás, stb.

A lányommal mikor terhes lettem, azt mondtam a férjemnek, hogy ha fájdalomcsillapítót merek kérni a szülőszobán "vágjon pofán". Nem kértem. Kínálgatták, de nem kértem. Sokkal hamarabb lezajlott a szülés. Jobban fájt, de éreztem, és tudtam nyomni. Nem fejre, hanem oda nyomtam, ahová kellett, tökéletes volt. A maszkot akarták rámbeszélni, de attól hányingerem lett, és azt sem tudtam, hogy mire figyeljek jobban, a hányingerre, vagy a nyomásra. Tudom, hogy könnyű mondani, de hidd el, hogy gyorsabb és biztonságosabb a fájdalomcsillapító nélküli szülés.