Szülés után a gyerekágyas osztályon jártál úgy hogy 4-5en voltatok egy szobában és az egyik baba egész nap, egész éjjel sírt/sír kb. és anyukája nem enged neki adni semmit, de teje még nincs, nem bírunk egy hunyást sem aludni?

Én szerencsésen olyan szobába kerültem, ahol már 3-4 napos babák voltak. Legtöbb természetes úton született, így a tejtermelődés már rég beindult az anyukánál.

Az én lányom császárral született és 2. napon kerültünk át. Akkor még nem volt tejem, de próbálkoztam a szoptatással. Én nem vártam meg, amíg a lányom üvölt kb. 1,5 órás szopás után, mert éhes. Én kértem pótlást, adtak is neki. Viszont éjszaka is csak 1× kelt fel enni.

Az első 3 napban "nyugi" volt.

Leszámítva 4 szobával arrébb lévő anyukát, aki éjjel-nappal járatta a mellszívóját. Olyan zaja volt, hogy néha alig hallottam a gondolatomat. Ha esetleg kikapcsolta, akkor pedig vitte a csecsősökhöz, hogy etessék meg a 10ml tejét a fiával. Ő nem volt hajlandó szoptatni!

A 4. napban pedig jött egy friss anyuka, természetes úton szült. A csecsemősök állandóan rárakták a mellére a fiát. Akár hányszor levette, róla a gyermek üvöltött. Szegénynek a nap végére nagyon tele volt a töke, hogy nem tud pihenni sem...

Igen, akkor így jártál.

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy vele legyen a babája, még akkor is ha sír.

Ha neked ez nem tetszik, menj fizetős szobába, ahol egymagad vagy.

Ha nem fizetős a szoba, akkor nem szólhatsz egy szót sem semmiért.

Mi hárman voltunk, ebből 2 baba ordítós fajta, 1 anya meg horkolós fajta. Babám és én csendben voltunk. Mégse szóltam egy szót sem, én döntöttem úgy, hogy nem fizetek alapítványi szobáért.

Mi 4-en voltunk, valamelyikünk babája mindig sírt, úgyhogy a kórházi napok nem a pihenésről szóltak. A babák mindig velünk voltak, "leadni" csak ritkán lehetett, valamelyik anyuka biztos, hogy horkolt vagy valamit csinált, de volt, hogy éjjel hoztak új anyukát, ha akkor született a baba, na akkor erre is felkeltél. A vizit korán volt, ha épp aludtál, felkeltettek.

Alig vártam, hogy hazajöjjünk. :)

Amúgy értem, hogy nem érted az anyukád miért ilyen, de egyes kórházakban alapból nem engednek semmit sem adni a babának, úgyhogy egy konokabb anyuka nélkül sem egyszerű a kórházi lét. De hát kibírható, én is túl vagyok rajta, a kérdésedig eszembe sem jutott mi történt ott (2 év alatt). :)

3-4 kórházban töltött napot ki lehet bírni, sőt ki kell bírni. Gondolj bele, ha a Te babád, vagy Te magad zavarod a szobatársaidat, és ők nem megértően, hanem ellenségesen viselkednek veled, hogy érzed magad.....

Hazamész, és elfelejted.

Mi 6-an voltunk egy szobában, szerencsére mindenki hamar felismerte, hogy figyelembe kell venni másokat is, és éjszakára mindenki beadta a babáját, hogy tudjunk aludni.

Viszont, a mellettem fekvő anyuka, nem tudom miért, de minden éjjel 10 percenként járt wc-re. Nagy zajjal jött-ment, én tőle nem tudtam aludni egy percet sem. Mire elaludtam volna, kezdte előröl. Reggelre elfogyott a tekercs wc papírja is. Hogy mi baja lehetett, nem tudom, nem kérdeztem, mert nagyon haragudtam rá.:(

Szia! Mi hatan voltunk, és az én babám ordított, pedig tápszert is kapott. Nem tudtam mit csinálni, nem tehettem róla. Előtte éjjel nem aludtam mert szültem, friss gátsebbel hordoztam egész éjjel, hogy a többiek tudjanak aludni, pedig sokszor majd rosszul lettem a fáradtságtól és a fájdalomtól.

Ő az első fél évet végigordította, most 3és fél éves, de még most is többet sír az átlagnál.

Elhiheted, hogy nem volt egy leányálom, de mint írtam nem tehettem róla, megtettem amit tudtam.

sajnos itt nem az anyukával van a baj. a babájának és neki is tényleg az a legjobb, ha gyakran mellre teszi és mást nem ad neki (a cukros víztől is megváltozik a baba bélflórája). még nincs szüksége több tejre, 1-1korty elég.

elpaterolni meg a csecsemősökhöz...nem ez a megoldás, otthon sem viszi át a szomszédba, ha sír.

itt a gond az, hogy 6an vagytok 1 szobában, és ezért nem tudtok pihenni.

nekem szerencsém volt, nálunk 2 ágyasak a szobák, szobatársam fia és az én fiam is egy napon született, gyakorlatilag egyszerre aludtak, egyzserre akartak folyton cicin lenni, úgyhogy együtt sírtak, amikor pl.fogat mostam.