Hogy bírta a párotok a szülést?

Szia!

6 hete szultem es eredetileg nem apas szulest terveztunk mert a ferjem nem birja a vert a tut es az "ilyen" dolgokat.

O az utolso par hetben mar azt mondta h megis szeretne bejonni de en mondtam neki h ez az o dontese en nem fogom eroltetni(persze titokban szerettem volna:)

Vegul vegig velem volt,csak wc-re ment el idonkent.Nagyon elhuzodott a szulesem,osszesen 25 orat vajudtam.Reggel 7-kor kezdodott es masnap reggel 7:50 perckor szuletett meg a kisfiunk.

Nekem nagyon sokat jelentett h fogta a kezemet a fajasoknal,vizet hozott,a kitolasnal o fogta az egyik labamat.

Hetekig a szules hatasa alatt volt.Mindenkinek elmeselte h mi tortent milyen erzes volt.Es mindig azzal zarta h :hat en nem gondoltam volna h a noknek ennyi mindent ki kell birniuk.

Utolag meselte h mar elore felt attol h jon a kovetkezo fajas es h nem tud rajtam segiteni.

Egyedul akkor lett rosszul amikor kaptam az epiduralis erzestelenitest de utana mivel megszuntek a fajasok tudott o is pihenni.

A kitolasnal annyira mondta h :nyomjad szivem,h az osszes orvos es nover rajta rohogott:).

Nekunk az ultrahangon kislanyt mondtak es egy kisfiu bujt ki a pocakombol.Na ekkor sirta el magat a parom(mert o titokba fiut akart).

Amig a babat mertek,tisztaba tettek en meg szultem a mehlepenyt es utana vartak a ferjem ossze vissza ugralt az agyam es a baba kozott mindig hozta az ujabb "hireket",fenykepezett egyszoval nem birt magaval.

Foleg akkor volt boldog mikor megkertek h vagja el a koldokzsinort.

Hogy milyen erzes volt neki h bent lehetett?

Erre csak azt mondta h a kovetkezot se fogja kihagyni....:)

Te mar szultel vagy elotte vagy?Csak ajanlani tudom az apas szulest.A kapcsolatunk sokkal erosebb lett minden teren:).

Szia! A férjem elejétől fogva velem volt, 15 és fél órát vajúdtam. Eleinte a terhesség alatt azt mondta, hogy ő biztos nem lesz bent és ahogy közeledett az idő úgy döntött hogy bejön.

Részemről: hatalmas lelki segítség volt az /főleg h nekem első baba/ hogy bent volt. Igaz a vége felé a fájdalomtól nem tudtam semmivel foglalkozni, de már az is jó volt hogy ott volt mellettem. Szülés közben a fejemnél volt és végig fogta a kezemet, mikor pedig a hasamra tették a lányunkat ő ugyanúgy láthatta és együtt örültünk. Fantasztikus élmény volt hogy 3-an voltunk, ahogy láttam a boldogságát. Még most is megkönnyezem ahogy írok róla.

Részéről: látni h szenvedek rossz volt, tehetetlen dolog, hisz nem tud segíteni. Azt mondja mindig hogy ki nem hagyná az biztos ezt az élményt, ez egy életre szól, soha nem lehet ezt az érzést elfelejteni. és ezt ő mondja, nem csak én. Sztem aki bent van szülésnél annak más érzései vannak /ezzel nem azt mondom hogy aki nincs az negatív/, mert valahol ő is részese a megszületésnek, talán más kötődés is alakul ki köztük. AZ is igaz, hogy újszülött kora óta apa mindent megcsinál körülötte, minden este ő fürdeti.

Nem mellesleg a házasélettel sincs semmi gond, ugyanolyan mint előtte :)

Szóval nálunk mindkettőnknek jó volt hogy bent volt apa is, de talán nekem fontosabb és meghatározóbb volt, hisz én szültem meg.

Szia!

A férjem végig bent volt a vajúdás és a szülés alatt is. Egyetlen ember volt, akit el bírtam viselni a családomból akkor :) Fogta a kezem , és erőt adott, bátorítgatott. Éreztem rajta, hogy nagyon sajnál, mivel elég hosszúra nyúlt a vajúdás és ő már előre látta a gépen, hogy jön a köv. méhösszehúzodásom , akkor nagyon szorította a kezem.Ezt utólag mondta is, hogy alig várta már hogy vége legyen...A szülés alatt vágtak elég sokat ; azt is jól bírta , és nézegette a kicsit , amikor rám tették. Szerintem sohasem felejti el az élményt , ahogy én sem :))))

Az én Párom írtózik a fértől,még a vészhelyzetet sem nézi meg!!!Ennek ellenére bennt volt a szülőszobán és végignézte azt a 2 órát amíg tartott:)))

Azt mondta élete legcsodálatosabb élménye volt.

(amikor a lepényt nyomtam akkor elment megnézni a babát ahogy fürdetik)

Azt nem bánom mert olyan undorító hogy én is kész voltam tőle:))