Császár vagy természetes szülés?

Mindkettőt természetes úton szültem. Nem bánom, de a másodiknál a végén már majdnem bepánikoltam. Kértem, hogy már szedjék ki belőlem, mert nem bírom. Az utolsó pillanatban sikerült megszülnöm, mert a dokim már tolt volna a műtőbe, a kicsi szívhangja nagyon lent volt.

Természetesen feldolgoztam volna, ha császár lett volna a vége, de örülök, hogy nem az lett.

4es vagyok.

Nekem azért volt császár, mert a csigolyáim el vannak csúszva, sérvem is van, szóval az ortopédus adta ki a papírt, hogy nem lehet a baba kitolási szakaszban, mert ha rossz felé nyomja a csigolyámat, akkor szakadhat ott valami in. A vajúdás nekem 16óra volt. És bármennyire is fájt, élveztem, volt értelme és tudtam hogy a pici lányom is legalább annyira küzd, mint én :) Szóval egy csodálatos élmény, bármennyire is fájdalmas. Az hogy milyyen szájízzel jösz ki a kórházból, sokban függ az orvosodtól, szülésznődtől, a csecsemősöktől. Ugye engem a végén megműtöttek (spinális érz.szóval ébren voltam) megmutattá a babát, puszit adtam neki és ment apához, aztán amikor betoltak a szobába és áttettek az ágyamra a babát is rögtön cicire tehettem. Nekem így is nagy élmény volt. Természetes módban nemcsak az a jó, hogy rögtön cicire teszik és mikor kijön a baba rögtön veled lehet a mellkasodra teszik. Ez biztos felejthetetlen élmény, ami sajnos nekem nem adatott meg. Csupán a félelem miatt a műtétet választani egy baromság. A vajúdás ugyanúgy fáj, műtétkor katétereznek, és kb 2napig görnyedve jártam,mert úgy éreztem leszakad a hasam. A férjem kísért ki wcre,úgyh hogy kapaszkodtam belé. 1hét után elmentem sétálni kb 3kmt és leizzadtam,nagyon megterhelő, pedig szülés előtt/terhesség előtt kondiztam, 5-8kmeet futottam napi szinten. Én nem tudom elképzelni azt, hogy valakinek ne legyen rossza a felépülés. Ha dönthetsz maradj a természetes módnál. Úgy találtak ki, minket nőket, hogy képesek legyen megszülni egy kisbabát, ha kockázat van, akkor műtenek, de mondom nem jó választás csupán a félelem miatt. Annyival nem jobb, sőt

Én mindig is szülni akartam,eszembe nem jutott a császár.

De a baba veszélyben volt,zöld volt a magzatvíz,egyből császároztak,de nem is érdekelt.

Szerencsére a lányomnak semmi baja nem lett,én is gyorsan gyógyultam.3 hete volt a császár.

Természetes mellet döntenék. Elsőt így szültem, indított szülés volt, az indítástól 12 órám volt rá, hogy megszüljem természetes úton, különben vittek volna a műtőbe, épphogy sikerült beleférnem az időkeretbe, a végén nagyon féltem már hogy műtét lesz. Az én császáros ismerőseimnek nincs jó tapasztalata, mind nehezen épült fel, van akinek a heg hónapok után is fájt még. Nekem az első pár nap volt nehéz, a gát kb. 2 hétig volt érzékenyebb, 4 hét után már semmi nyoma nem volt a metszésnek sem, és én sem éreztem nyomát a szülésnek.

Most várom a másodikat, szeretnék természetes úton szülni megint.

A császár egy műtét, komoly hasi műtét, sokkal több kockázattal mint egy hüvelyi szülés, ha választhatsz szerintem utóbbit válaszd. Természetesen ha orvosi indoka van a császárnak, akkor nem állnék le vitatkozni a dokival, első a baba és az anya egészsége, biztonsága.