Eddig teljesen apás-szülés párti voltam, de most kicsit meginogtam. Bátorítanátok?

Nálam minkétszer bent volt. Az elsőnél rosszul lett:) Bár az 16 órás volt. Én is kiabáltam, sok belső sérülésem is volt. Egyáltalán nem viselte meg, a kapcsolatunk pedig csak jobb lett tőle.

Második szülésnél már tudta, mit kell csinálnia nagyon sokat segített, 6 órás volt a szülés.

1. soha ne nézz ilyen videót,mert tök hülyeség

2. senki sem szül egyformán.

Én is emiatt óckodtam tőle,hogy bejöjjön apa:nem akartam,hogy kiábránduljon belőlem (sikongás,sok vér,egyéb miatt)

Aztán se nem volt sok vér,se nem visítottam össze-vissza.Mondjuk én ragaszkodtam hozzá,hogy egy bizonyos helyen "betonozza be" magát,onnan még 1 cm-re se menjen arrébb.Szegény meg se mert moccanni,végig a kezét tördeltem.

És tényleg semmit nem tapasztalt az általam vélt félelmekből.És én pl. nem is hangoskodtam (ezt nem nagyképűségből írom,mielőtt valaki belekötne).

Sima,hüvelyi szülésem/szülésünk volt és áldom,hogy ott volt velem.Ténylegesen nem csinált semmit,de a lelki oldalát elmondani nem tudom mennyire sokat számított.

Ezt mindkeppen a ferjed döntse el, hogy szeretn-e bemenni veled.

Csak a sajat peldainkat irom le neked, többet sajnos nem tudok segiteni.

Az elsö szülesnel a parom nem volt bent velem, mert en nem akartam! Ö szegenykem nagyon ragaszkodott volna hozza, de en nem engedtem neki. Nagyon nagy hiba volt. Majdnem rament a kapcsolatunk, mert egyszerüen nem tudta feldoglozni, hogy hogyan is fert ki a kicsi lany a hüvelyemen es hogy utana, hogyan viszonyuljon hozzam, felt, hogy a szex mar nem lesz ugyanolyan, stb... Az elsö gyerek utan fel evig a közös eletünk az együtt alvasbol allt es a gyerek körüli teendök megbeszeleseröl es semmi masrol, semmi intimitas nem volt.

A masodik gyereknel mar bent volt velem, engedtem az Ö döntesenek es sokkal könnyebben sikerült "atveszelnünk" a terhesseg utani idöszakot, tenyleg ugyanolyan volt minden 6-8 heet utan mint a szüles utan, söt! Igaz, hogy kikötöttem neki, hogy a fejem mellöl el sem mozdulhat es nem is "leskelödhet"! :)

Az öcsemeknel forditott volt a helyzet. Nem akart az öcsem bemenni a felesegevel, mert felt nagyon, hogy mit fog latni, de engedett. A szülesz utan szerencsetlen kisöcsem sirva hivott fel, hogy Ö ezt nem akarta latni es soha többet nem is bir ranezni a felesegere, stb... 2 evig jartak közösen pszichologushoz, hogy megmentsek a kapcsolatukat es nem is mernek vallalni meg egy gyereket, mert felnek, hogy emiatt elveszthetik egymast....

Na de summa summarum en azt mondom, hogy ez kettötök döntese legyen mindenkeppen es ne csak a tied vagy csak a ferjede, mert nagyon sok mulhat rajta...

Ha ő szeretne bent lenni, és tulajdonképpen te is szeretnéd, csak félsz ilyenektől, amiket írtál, legyen bent!

Nálunk úgy volt, hogy én eleve nem akartam, hogy bent legyen, mindig is az volt a hozzáállásom, hogy ne lásson úgy, meg mi van, ha kiábrándul, ha látja "azt" a területet olyan bizarr körülmények közt, stb. De ő nagyon akarta, így beleegyeztem, hogy bent legyen. És nem bántam meg. Jó volt, hogy ott volt, még ha segíteni nem is nagyon tudott érdemben. Ő meg úgy emlegeti azóta is, mint élete legjobb élményét. Pedig nem csak a fejemnél állt (ebben egyeztünk meg először, dehát annyi minden történt, nem figyeltem arra, hogy most merre nézelődik közben :) ), hanem premier plánban végignézte az egészet.