Lányok/nők! Milyen volt a (z első) szülésetek?

15 évesen ilyeneken gondolkodsz?

Mindkét szülésem nagyon szép volt, bár a második jobban hasonlított az elképzeléseimre.

Imádtak a pocakomat, szeretek várandós lenni. Velem anyum, és sógornőm volt bent mindkét szülésnél, 2 négygyerekes tapasztalt szülő nő.

A fiamat és lányomat is egyformán imádom, nem tudok különbséget tenni. Egyformán álltam hozzájuk, de persze teljesen különböznek, úgyhogy változtani kellett az elképzeléseken....

7 hete szültem császárral. Hirtelen jött az egész mert 36.héten született. Gondok voltak a szívhanggal és amikor kivették látták meg h azért mert rátekeredett a zsinór. De minden rendben volt a végén. Nem így képzeltem el h szülni fogok. Eszembe se jutott ez h így fog alakulni de nem érdekel már most csak h minden jól alakult. Fájdalmam nem nagyon volt szülésnél ugye, de utána annál inkább fájt először a varrat de nem kibírhatatlan. Volt egy szobatársnőm akit rögtön utánam császároztak végig együtt voltunk. Jó volt mert volt támaszom meg volt kivel megbeszélni a dolgokat. Mai napig minden nap beszélünk. Jó élmény volt így visszagondolva de akkor utáltam. :D a terhességet imádtam a vége volt már fárasztó. Nehéz volt mozdulni a pocaktól. Cipőt húzni, zoknit, egy sima zuhanyzás is extrém sportnak bizonyult :D amikor jajgattam a nagy pocaktól párommal mindig csak röhögtünk :D voltak ilyen beköpések h jajj kellett ez nekem?? mire adtam én a fejemet? ez mind a te hibád! mondtak páromnak :D meg hasonlóak :D de ezek mind csak poén szinten mentek :D nagyon jól éreztük mind a ketten ezt a 8 hónapot :) a vége ijesztő volt de végül nem lett baj. Az anyaságot is élvezem. Kicsit nehézkes az eleje főleg így első babával de nem lehetetlen a dolog :) ösztönből jön minden. Ha meg nem tudsz valamit bátran kell kérdezni :)

érdekes h 15 évesen már ezen gondolkodsz :) de nem megvető végképp.

Én 16 évesen szültem egy csodaszép kislányt.Augusztus 30-ra voltam kiírva,de előtte egy héttel be kellett feküdnöm mert fel fázott a vesém és figyelték az orvosok a kicsit.

Nem a fogadott orvosom volt bent,mikor vittek ultrahangra,de ő szeptember 1.re mondta hogy jön a baba.

Igaza is volt.Előtte éjszaka nagyon fájt a derekam,aznap éjjel megvizsgáltak vagy 4-szer biztos.Másnap reggel bejött a fogadott dokim.Annyit mondott hogy készítsék el a szobát,mert megyek szülni.nyitva voltam 3,5 centire.

Bevittek reggel 8-kor,akkor még az orvos elment mert volt még 3 nő aki még szült.8:20 felé vissza jött és 8:50-kor meg is lett.Szóval nagyon szerencsésnek mondhatom magam.Gátmetszésem nem volt.A párom bent volt velem.A munkahelyéről jött el.A terhességem pedig szörnyű volt.Nem tudtam még a házból sem kimozdulni mert állandóan hánytam.Mikor oda adták a kezembe akkor már nem érdekelt hogy mennyire volt fájdalmas,hanem hgy ott volt egészséges és kész.Ez volt a lényeg.

Én pont az előző válaszoló ellentéte vagyok. "Későn" szültem az első gyereket, tökéletes és problémamentes terhesség után viszonylag nehezen jött a világra.

38 éves létemre tök jó terhességem volt, nem hánytam, nem vizesedtem, 9 kilót híztam mindössze és végig fitt voltam (dolgoztam, sportoltam).

A szülés a 40 héten indult, jól haladt, de aztán a vajúdás 8 órájában leesett a gyerek szívhangja, így vittek is a műtőbe sürgősségi császárra. Ennek ellenére nem rossz emlék a szülés, miután megmutatták és láttam hogy szép és egészséges, magammal már nem is törődtem, nem érdekelt a fájdalom.

Majdnem lemaradtam az anyaságról (nagyon sokára jött össze a baba), de szerencsére nem így történt, és most van egy gyönyörű kislányom, és a korom ellenére meg sem látszik már rajtam, hogy 3 hete még várandós voltam. Már azon agyalok, hátha belefér még egy második gyerek az időmbe..

Neked még van egy csomó időd, és ne félj mert az anyaság szép, és megér minden szenvedést, utána nem is fogsz emlékezni a fájdalomra ami a baba világrahozatalával jár!